Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 35. szám - A Semmitőszék eltörlése kérdéséhez 2. [r.]

Budapest, 1876. kedd, május 9. 35. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: A Semmitőszék eltörlése. — Legf. itélösz. döntv. — Kereskedelmi döntv. A Semmitőszék eltörlése kérdéséhez. Dell' Ad ám % R e z s ö ügyvéd úrtól (Pesten.) Y (Vége.) Az eljárás — a törvény mozgósítása — fontosságát, egyöntetűsége szükségét jogászok előtt igazolni annyi volna, mint papot Rómába vinni. De annak illustrálására, mik történhetnek nálunk fó'leg a végrehajtás körül, néhány legújabb esetet fel nem hozni, az igazságszolgáltatási chronique scandaleusenek néhány gyöngytőli megfosztása lenne. Pankaldy Mihály bpesti lakos 160 frtos adósság miatt beperelte Majthényi László aranyos-maróthi tszéki birót. Alperes elmarasztaltatott a Pest-terézvárosi k. jbiróság által s a kiel. végrehajtás foganatosítása végett megkerestetett az aranyos-maróthi k. jbiróság, mely Rajéry Rezső végrehajtót kiküldte. Alperes kifizette a tőkét s kamatot és kijelentette, hogy költséget nem fizet. Két évi levélben, sürgönyben, kérvényben kérve — fenyegetve eszközölt sürgetés után a végrehajtónál, a megkeresett s megkereső bíróságnál, az aranyos-maróthi kir. jbiróság következő végzést terjesztette a megkereső bírósághoz: „A végrehajtás eddig nem foganatosittatott, mert Majthényi „László tszéki biró a hivatalbóli kiküldésében azonnal „eljárt Rajéry Rezső végrehajtó előtt kijelentette, hogy „nem tartozik már semmivel; mely szavaiban a végrehajtó nem mert kételkedni." íme, mily irányban érvényesülhet nálunk a birói tekintély! A következő esetben a végrehajtó tekintélye emelkedik a törvény fölé. Özv. Egger Mártonná 100 frt s jár. iránt beperelte özv. Schimula Magdolnát Albertfalván. Alperesnő elmarasztaltatott s a végrehajtás árverésig haladott, miután alperesnő minden végzést átvett s ellene mi jogeszközzel sem élt. Árveréskor alperesnő kijelenti, hogy az ő neve nem Magdolna, hanem Mária, a személy azonosságot, a végzések átvételét, tartozását nem is tagadta. A végrehajtó, a felperesi ügyvéd tagadása s tiltakozása ellenére a lefoglalt tárgyak elárverezését meg tagad t a. Erre a törvényellenesen biráskodó végrehajtó Geszti Ferencz ellen fegyelmi feljelentés történik; akiküldő promontori k. jbiróság ellenben jóváhagyja eljárását és igy indokolja végzését : „Miután a végrehajtás Schimula Magdolna ellen lett elrendelve, ily nevű egyén pedig Albertfalván nem létezi k" — holott a végzéseket kézbesített albertfalvai községi előjáróság kijelentette volt, hogy csak ez egy özv. Schimuláné lakik a községben, hogy azonban azt, vájjon ennek keresztneve Mária vagy Magdolna-e, nem tudja. A semmis eljárás feltáratlan tömkelege a községi bíróságok bizonylati s végrehajtási eljárása. Az utóbbit néha árverésen kezdik, melyet rendesen vasárnapon tartanak, „mert akkor több a vevő ;" stb. Mentségük pedig az, hogy semmiféle eljárási instructióval nem bírnak. Ily viszonyok közt a rosz akarat fékét, a kötelességérzet surragatumát, az eljárás ellenőrét elejteni — chinai rövidlátás volna. Ha minden végzés felebbeztetik, a munka s huzavona csak több lesz, míg a legfőbb Ítélőszék semmis eljárása ellenőrizetlen marad. Az eddig tapasztaltak után jó, hézagtalan s következetes törvény létesítése iránt a közel jövőben vérmes reményeket nem táplálhatunk; de minél jobb törvényeink lennének is, annál inkább volna nálunk főfontosságu érdek, azokjegyenlő s helye9 alkalmazását megóvó tényező, a polgári törvény közügyésze, ki az érdembeni határozás által sincs proeocupálva. Legfőbb bíróságainkban összpontosul a közbizalom; e tisztelet s tekintély növelése törvényhozási uton is oly intézkedések által, melyek a döntvényeket derespectálás ellen megvédjék, oly kívánatos, mint nehéz feladat lenne. Legalább a casuistikus döntvényeket általános jogelveikre visszavezetni s ezeket rendszerbe foglalni kellene. Mily éltető befolyása lenne a törvény-magyarázat s kiegészítés irányadó orgánuma ily zsinórmérvtil vallott „edictum perpetuum"-ának iskoláinkra s birói gyakorlatunkra ! Mily nemes ösztön legfőbb biráinkra az anyagi s alaki jog terén a világjogot alkotott római praetorok előpéldája után haladni! Persze a rómaiak nem törülték el egyszerre régi ius civile-jüket s a folytonos lassú alkotás nem lebegett a semmi felett; de mi is birunk szilárd támpontokkal azon leszürődött erkölcsi s gazdasági elvekben, melyek a nemzetközi tudományos szellemi munkának s művelődésnek vívmányai, a jogalkotás irányzói. Az újkor négyszázados bölcselete foglalkodott a jogeszme enigmájával, míg azt mint közérdek uralmát felfogta s az egyes társadalmi tudományoktól a közérdek meghatározásait átvévén, az érdekviszonylat kiszámításához fordulhatott. De már fogalmában is a modern jogállam nem volt többé az antik res publica, nem volt a souveriln egyének külszövetkezete s az egyén korlátlan feláldozása a szövetkezett többsége akaratának. A társadalomból, mint szellemi összlényből, kiindulván, nem rész és egész, hanem szerv és szervek összhangja szempontjából tekintette az egyéneket, a társadalom sejtéit, moleculejeit, s az abstraktió iránt vallott rideg kötelességhit helyében az erkölcsösség természet törvényéül talált kölcsönösséget veszi mértékül. A jog „eszméi érdeke" fölött vállat vonítani s Wallenstein elmélete szerint a rosz miatt a jót sem sajnálni — vészes anachronismus lenne„A társadalmi szervezetet nem lehet gyorsan fejleszteni, de lehet megölni," mond Spencer. Az érintett elvek „viszonyainkra alkalmazása" 35