Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 34. szám - A Semmitőszék eltörlése kérdéséhez 1. [r.]

137 Legfőbb itélöszcki döntvény. | (Folytatás.) A törvényhozás azon intézkedése, mely a magánjogi szerződések tárgyául szolgáló dolgokat forgalmon kivül helyezi, — vis majornak levén tekintendő — az azokra vonatkozott előbbi szerződéseket, a kincstár ellenében is, hatályon kivül helyezi, az abból származtatható kártérítési igényeket kizárja. A kir. tábla a tszéki Ítéletet megváltoztatta sa kincstárt feltétlenül az elvont haszon s kár fejében 37923 frt ebből 4320 frt után kamatok és 275 frt perköltség fizetésében marasztalta; egyébb követeléseivel felperes elutasittatván. Indokok: „Az A. alatti szerződés 1. pontjában biztosította alperes a felperest, hogy azon esetre, ha a marhasótermelés üzemben változást tenni, vagy a termelést a magán malmokban beszüntetni szándékoznék, a szerződést 6 hóval előbb felmondani fogja Fentartotta ezzel alperes magának a jogot arra, hogy a 10 évre kötött szerződést — netán elhatározandó üzemváltozás vagy a magán malmokbani termelés megszüntetése esetén bár mikor felbonthassa, de ugy hogy ebbeli elhatározásának tudtuladása után is a szerződés még fél évig érvényben maradjon. Ezt a felperes elfogadta oly kijelentéssel, hogy a szerződős felbontása esetén megelégszik a felbontás utáni 6 havi termelés szerződésszerű dijaival s kártalanitás fejében semmit sem követelhetend." „Alperes azouban felperesnél a marhasótermelését 1868. apr. 20-kán K. szerint ideiglenesen, majd jul. 17-kén L. szerint véglegesen beszüntette rögtön ugy, hogy felperes 1868. apr. 20. után marhasót már nem termelhetett." „Ezzel alperes megszegte a szerződés azon pontját, mely felperesnek a termelést a szerződés felbontása után is 6 hóra biztositotta s azért tartozik felperest kártalanítani azon elvont haszonért, melyet ez a szerződés alapján a dolgok rendes folyama szerint s a tett intézkedések ntán a marhasótermelésből 0 hónapon át várhatott." „Nem menti fel ezen kártalanitás alól alperest az 1868. XI. t. cz. mely a marhasótermelését átalában megszüntette ; mert ezen törvény a szerzett magánjogokat nem érinti. Egyátalában nem védekezhetik a kincstár az állam törvényhozási intézkedéseivel ugy mint egy harmadik cselekményével, mert az állam vagyonjogi tekintetben maga az alperes, — se tekintetben maga az állam is alá van vetve a magánjog szabványainak; de nem is tehető fel soha a törvényhozásról, hogy az államot magánjogi szerződés kötelezettségei alól mások jogai sérelmével kártalanitás nélkül felmenteni akarná." ,A mi a várhatott haszon mennyiségét illeti, alapul volt veendő a G. a. hiteles kimutatás,J mely szerint felperes a szerződés tartama alatt naponta átalag 733'/, mázsa sót termelt, s ezért a szerződésszerű őrlési s zsákkötési dijat mázsánként 32 krral számítva 234 frt 682/8 krt. kapott a kincstártól. — Igaz, hogy az A. szerződésben a havonkénti termelés maximuma 6000 mázsára tétetett; de ettől a szerződés tartama alatt mindkél fél tettleg eltért s alperes nem mutatta ki annak valószínűségét, hogy ha a termelés átalában meg nem szüntettetik 1868. második felében G. szerint'nem csökkenő hanem szaporodó szükséglettel szemben kevesebb marhasótermeltetett volna mint azon év első felében. — Felteendő tehát, hogy felperesnek 6 hó vagy is 180 nap alatt őrlési ós zsákkőtési dij fejében 42243 frt bruttó bevétele lett volna. Ebből a termeléshez szükséges 24 kocsis s 40 ló igényelte kiadásokat, ugy mint ezeket felperes számította s alperes viszonválaszában beismerte — 8640 ftal levonván, marad: 33603 frt — oly tiszta haszon, mit felperes A. szerződés alapján a G alatt kitüntetett szükséglet s forgalom nyomán és a tett beruházások folytán méltán várhatott. Ezen összegben tehát alperest feltétlenül marasztalni kellett." „Ezen felül marasztalandó volt 24 kocsis s 48 ló 3 havi tartása fejében 4320 írtban, mert a K. okiratból az L. allattival egybevetve kitetszik, hogy alperes a termelés beszüntetését 1868. apr. 20-kán ínég csak ideiglenesnek, egy ujabb rendelettel visszavonhatónak kivánta tekintetni ugy, hogy felperes a termeléshez szükséges embereket s lovakat további rendeletileg megtartsa; az ujabb rendelet pedig, mely a termelést végkép megszüntetettnek kimondotta s felperest lovak s kocsisok tartása alól felmentette csak 1868. jul. 17-kén L. alatt adatott ki. — így felperes az alperes által tévedésbe ejtve károsodott az által, hogy 48 lovat s 24 kocsist tartott 3 hónapon át minden haszon nélkül; s hogy azokat 3 hón át valóban tartotta, alperes a per során nem tagadta, s viszonválaszilag beismerte, hogy azon tartás felperesnek havonkint 1440 frtba került. És ezen kiadás a megítélt hat hónapi haszonból már levonatott." „De elutasitandó volt felperes az 1868. apr. 20-tól jul. 17-ig vagy is K. okirat keltétől L. keltéig követelt hasznára nézve, mert számára A. 1. p. alatt a szerződés felbontása esetére csak további 6 havi termelés biztosíttatott s ezen 6 hóra elvont haszon fentebb már megítéltetett. — Fenforgó körülmények között nem az a döntő kérdés: felmondatott-e felperesnek a szerződés formaszerüleg s mikor — hanem az: mily haszonveszteség érte felperest az által, hogy a termelés rögtön 8 tettleg beszüntettetett a részére biztosított ö hó előtt? Az pedig, hogy alperes kincstár a 10 évre kötött szerződést felbontani jogosítva volt s csak is további 6 hóig tartozott volna felperesnek a termelést megengedni, az az A. 1. pontjával szemben kétségtelen; mert midőn a termelés átalában megszüntettetett, ezzel az üzem változásnak is, a magán malmokban termelés beszüntetésének esete is bekövetkezett." „Hasonlóan elutasítani kellett felperest az épitke zések s beruházások czimén követelt 22071 frt 32 krra nézve is mert az A. 1. poutjában feljogosította alperest a szerződés felbontására s ez esetre magának csak is a további 6 havi termelést kötötte ki, s minden egyébb kártalanításról nyíltan lemondott; miből következik, hogy ő ha a 6 havi termelés elvont hasznára kielégitetik, többet nem követelhet, s épületeit s beruházásait mint sajátját elviheti. — Nem hivatkozhatik e részben az M. okiratra, mert ebből az, hogy alperes a felperes kártalanitási jogát elismerte volna, épenséggel ki nem tűnik." „A kocsis s lótartás fejében megitólt 4320 frt mint valóságos kárösszeg után késedelmi kamat is ítélendő volt a kereset napjától — de nem lehetett kamatokat Ítélni a megitélt 33603 frt után, mert ez már nem tulajdonképi kárt, hanem vesztett hasznot képez — vesztett haszonnak haszna pedig késedelmi kamat képében nem követelhető." „Alperes habár csak a kereset egy részében marasztatott, perköltség fizetésére kötelezendő a perr. 251. | §. alapján, mert tagadásba vette felperes kártalanitási 34*