Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 1. szám - A lefolyt év jogi haladásunk szempontjából

Budapest, 1876. péntek, január 7. 1. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Lefolyt e's jogi haladása. — Legf. itólőszóki — és A A lefolyt év jogi haladásunk szempontjából. Minden állani alapját, sőt létfeltételét, s a társaloru ban mind a szellemi, mind az anyagi kifejlődés s boldo­gulás legelső s legnélktllözhetlenebb biztositékát a pol­gári s büntetőjogi igazságszolgáltatás képezi. A jogi haladás tehát az állami s társalmi haladás legelső fel­tétele. Mig ezen igazság teljes elisu éréséhez nem jutunk, s egyszersmind azon állam eszme tényleges érvényesíté­sére is mindent el nem követünk: társalmi állapotaink valódi javulásáról szó sem lehet. Mert addig folyvást fentartja magát azon veszélyes irányzat, melyben a jog követelményei kapcsolatba ozatnak a politikai érde­kekkel; sőt igen sokszor utóbbiak a jogérdekek fölibe emeltetnek; és a melyben a jogi törvényhozás, a jogin­tézmények alakítása, pénzügyi tekintetek s czéloknak alárendeltetik. Ily irányzat mellett tökéletesb igazság­szolgáltatás sehol sem fejlődhetett ki, sehol sem jutha­tott a nép a jogéletben elégültséghez, biztossághoz, s megnyugváshoz. Ezen irányzat kárhozatos kinövéseitől mai napság is teljesen még az előhaladottabb államok sem mentek; mit tanusit Németországban legújabban a büntető tör­vények drákói szigorítása, ugy bizonyos törekvések a birósági rendszerben, melyek vissz iesés szellemét hordják magukban. Hogy hazánkban, egy sokkal hátramaradottabb államban, hol a törvényhozás még az igazságügy irány eszméi körül sincs tisztában, azon politikai irányzat na­gyon dus talajra talál, s talált a lefolyt év mozzanatai­ban is, — alig csudálható, ha nem is kimenthető. Ha azonban ettől elvonatkozva, a lefolyt év jogfej­lődési nyilváuulásait vizsgáljuk, el kell ismernünk, mi­kép azokban nem csak egy reform intézményre, s töké­letesbülési törekvésre találunk, melyek igazságügyünk javulására szolgálandnak, azt lassanként az európai jog szinvonalára emelendvén. Azt, mi hivatalos uton hangoztatott, miszerint igaz­ságszolgáltatásunk soha sem lett volna még oly jó álla­potban, mint jelenleg, — legtávolabbról sem ismerhet­jük el; de elismerjük igen is azt. hogy a lefolyt évben a jogi haladás terén nem csekély jelentőségű előmenetel történt államunkban is. És ebbeli haladásunknak annál nagyobb fontossá­got tulajdonithatunk, minthogy tényezői nagyobb része a nemzetgazdászati érdekek hathatós előmozdítására szolgálhatand, jótékony segélyt nyújtva — habár csak közvetve is — azon terményzési ágnak, mely mindenféle szerencsétlen körülmények összhatása folytán ez időkben rendkívüli hanyatlást szenved. Semm. döntvények. — Tanács beosztás. — Min. rendeletek. Értjük itt a kereskedelmi codexet, a köz­jegyzői intézményt — melyek már életbeléptettek, s a csődtörvényt, mely tervezetében készen van s csak a törvényhozás sanctióját várja; és a melyek mind fóleg a nemzetgazdászati forgalom s kereskedelem igé­nyeinek biztosítására s kielégítésére vezetendnek. Rég óta érzett szükséget s azért hoszas évek óta sürgetett, reform-törekvést elégít ki mindenike; habár nem minden tekintetben megnyugtatólag, nem minden érdekeket kielégitőleg. A közjegyzői intézmény irányában, bizonyos oldal­ról, már is csalódások nyilvánulnak. Azon törekvést, ama csalódások kifejezését, mely nagyobb jövedelem, dú­sabb keresetforrás hajhászásában, a közjegyzői kény­szer nagyobb mérvű kiterjesztését czélozza, éppen nem helyeselhetjük; mert azonfelül,hogy anyagi terhei miatt e kényszer gyűlöletes, — kétséges is, hogy éppen azon czél, a jövedelem emelésére alkalmas eszközül szolgál­hatna, átalános jövedelmi s vagyoni kedvezőtlen helyze­tünkben. Ezen helyzet, átalában nemzetgazdászati állapo­tunk, komolyan siralmas képet állit elő; a forgalom te­temesen csökkent, a kereskedelmi s pénzügyi üzletek panganak, a ,vagyonosodás roppantul megfogyott, a ke­resetraódok nagymérvben kevesedtek; a közjegyzői intéz­mény és működés alapjai, forrásai pedig lényegileg s mindenek felett a forgalom, az üzletek virágzásában lelik éltető erejüket. Ezen intézmény főleg s különösen a forgalom érdekeinek szolgál, azok emelésére s kielégíté­sére van hivatva; azok csökkenésével tehát, mintegy léteréjétól fosztottan, szinte csökkennie kell, — min sem­miféle kényszer sem segíthet. A közjegyzőség — fájdalom — a lehetőleg legked­vezőtlenebb gazdászati viszonyok közt lett életbeléptetve — ez okozza a kedvezőtlen eredményeket; és ezen csak is a forgalmi, gazdászati körülmények javulása változtathat. A kereskedelmi törvénykönyv életbelép­tetése, a nemzetgazdászat terén kiválóan igen nagy szük­séget elégitend ki; miért is azt rég sürgettük, s csak örülhetünk, hogy még is valahára megtörtént. Attól tar­tunk azonban, hogy némi csalódások itt sem fognak el­maradni; és pedig ha nem is az ügyszaporodás miatt, mit némelyek ugy is kétségbevonnak, de mindenesetre a kellő szakképzettség hiányában, mi ily szakügy szellemé­nek, hivatásának megfelelő bíráskodást alig tesz lehetővé. Bíróságaink qualificatiója, bár mint vitattassék az ellenkező, mind fent, mint lent nagyon gyönge lábon áll a közönséges magánjogi téren is. Ehhez járul most a j kereskedelmi ügy, egy egészen idegen, sajátszerű jogtér, IQ/fF Az ünnepek nagy összetodnlása miatt kedre nem volt lehetséges lapunk nyomdai kiállítása. S x e r k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom