Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 30. szám

Budapest, 1876. péntek, april 21. 30. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Fel. bírósági kinevezések. — Kereskedelmi döntvények. — Tszékok reductiója. Felsőbb bírósági njabb kinevezések. A felsőbb fórumra történt ujabb kinevezések ismét közfigyelmet ébresztettek, épen ugy mint azon szomorú operatiónak, a törvényszékek második reductójának intézkedései, melyek közül elég kiemelni egy oly jelentékeny helyzetű városnak, milyen Baja, törvényszéktől! megfosztatását, mit. a jelenlegi kormány leghűbb orgánumai is botrányos baklövésnek neveznek. Ettől elvonatkozva ezúttal csak a felsőbb birói kinevezésekről akarunk szóllani, melyek mind a politikai, mind a szak-körökben méltó teltünést és visztetszést idéztek elő. És méltán — a tökéletesb, a jogbiztositó igazságszolgáltatás napról napra fenyegetőbben veszélyezett érdekében. Mert hasztalan palástolgatják — elvitázhatlan tény, mikép mind a kir. tábla, mind a legfőbb ítélőszék nagyrészt oly gyönge erőkből áll, hogy azok egyike sem felel meg, akár a felebbviteli fórum tekintélyének, akár az itt képviselt igazságszolgáltatás magasb biztositékainak. — Az előadói vélemények elhamarkodva készül nek. a határozatok felületesen indokoltatnak, magok az enunciatumok a jogi kritikát ki nem állhatják — legtöbb esetben. Mindkettőnél vannak tanácselnökök kik egyszerű törvényszék tanácsát sem lennének képesek alaposan, szakértőleg vezetni ; birák, kiknek alig lehet más mint válópereket, becsületsértési s ily féle ügyeket kiosztani. — Az erők feltűnő gyöngesége, s innen a tanácsok alakításának roppant nehézségei folytán polgárjogi referádára használtatnak, kik magokat a büntetőjogban képezték s tüntették ki; ellenben büntető tanácsokban alapos civilisták; és váltó kereskedelmiben olyanok, kik ily ügyekkel ex asse soha sem foglalkoztak. így áll elő felsőbb igazságszolgáltatásunk feltűnő gyöngesége, melyet egy német országi első folyamodásu törvényszék judicaturájával sem lehetne hasonvonalba állítani A reform korszak előtt több német államban uralkodó nézet volt, mikép a jogszolgáltatás csak a törvényszékeknél veszi kezdetét, — fájdalom! ezt nálunk a kir. tábláról sem igen lehet állítani. És ezen sajnálatra méltó állapot azon kinevezési eljárásból keletkezett, mely Horváth Boldizsár alatt mind az igazs. ministeriumban, mind a felsőbb bíróságoknál rendszeresen gyakoroltatott, — a pajtáskodás, rokonság, érdekeltség üzelmeiből, melyek — bocsánat az erős kifejezésért — egészen a szemtelenségig terjedtek. Ezen most a bankok pónzeszacskói közt babérjain nyugvó ex minister határtalan gyüngeségeihez, ember ismeret hiányához,szakképzetlenségéhez vezethető vissza ezen bajok forrása, ki a kinevezési rendszer demoralisatiójának egyik fő alapitiója lett. Mind a felsőbb bíróságaink gyöngesége, mind az általa megelőzhetett, végtelen szomorú csapást képező reductió miatt a legsúlyosabb vádak őt terhelhetik. Felebbviteli forumunk jelzett állapotában tehát mi sem lehete szükségesebb, sürgősebb, mint mindent elkövetni, hogy az a mennyire csak lehetséges, megtisztuljon a kirivóbb gyöngeségektöl; másrészt minél jelesb szakerőkkel felfrissítessék, gyámolitassék. E helyett azonban a Horváth utánni ministerek is maradtak az ő nyomdokán s tovább folytatták az érdek s clique uralom tenyésztését. Erről az egy év alatti kinevezések is szomorú tanúságot tesznek. Az igaz, készséggel ismerjük el, voltak az igazságügyi kinevezések között ujabban is kitűnőek, átalános helyesléssel találkozók, milyen különösen Tóth Elek s K a r a p F e r e n c z é, kik a Curiának valódi díszei voltak, ugy a jeles jogász Da r u v ár i é, legújabban Czorda Bódogé. — De akkor, midőn minden szakférfiú örülhetett, hogy a váltótörvényszék elnökül, a kir. tábla tanács elnökül oly kitűnőségeket nyerhetett mint Tóth ElekésKarapFerencz — nem kellett-e elszomorodnunk a legf. ítélőszék sorsán, a legkitűnőbb bírái kettéjének elvesztése miatt — hasonlók ott vajmi kévesen maradván. Es e mellett mennyivel több kinevezés törtónt ujabban mind a kir. táblához, mind a Curiához, me^ek a kritikát távolról sem állhatják ki. Csak a lefolyt télen is hármasával neveztettek birák a Curiához, kiknek egyike sem volt arra kellően érdemesítve. És a mult hetekben az igazságügyministeriumból tétetett oda egy tanácsos csak azért, mivel nem tudtak vele mit csinálni. A kir. táblának még roszabb dolga volt. Két tanács elnököt kapott ujabb időben, egyiket szinte az igazságügymini-teriumból, másikat (Marschalkót) a Curiától, kik ezen állomásra épen nem qualificáltak. — Azon kívül a törvényszékektől felhoztak a táblához többeket, kik erre még semmi érdemet sem szereztek. Ezek közé tartozik az is, ki a pesti törvényszéktől a napokban neveztetett ki táblai biróvá — mi átalános megbotránkozást szült. Vörösmarti — kiről szó van — kellően még a törvényszéki állomásra sem volt képesítve, — annál kevésbé lehetett arra, hogy a kir. táblához neveztessék ki. Mert nem bír sem tudoményos képzettséggel, sem törvénykezési tapasztalattal, de még kiválóbb munkássággal sem. Ily emberekkel tömik meg a legújabb parliamentaris aera alatt is a kir. táblát, melynek ugy is teljes epuratióras gyökeres regeneratióra lenne szüksége, hogy