Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 20. szám - A végrehajtási költségek előlegezése

Pest. 1872. pénteken márczins 8. 20. szám. Tizennegyedik évfolyam. 'MVSMSZÍKI CSARNOK, Tartalom. Végrehajtási költségek előlegezése. — Semmitőszék köréből. — Semm. döntv. — Úrbéri törvény. A. végrehajtási költségek előlegezése. A váltó végrehajtások tárgyában 1869. évi april hó 8-kán kiadott igazságügyruinisteri rendelet 14. §-a szerint, ha a fél a végrehajtási kérvényben világosan kijelentette, hogy magát a végrehajtásnál képviseltetni nem szándékozik, vagy pedig erről nem nyilatkozott, valamint azon esetben is, ha saját részére leendő képviselőnek kirendelését a biróságra bizta : a birói kiküldött — a váltótörvényszék helyén — 24 óra — a váltótörvényszék székhelyén kivül (39. §.) legfölebb negy nap alatt tartozik a végrehajtást hivatalból foganatosítani. — Ezen szakasznak azonban még egy pontja van, mely szerint végrehajtató, a végrehajtási költséget mindenik esetben előlegezni tartozik. Ugyanezen ministeri rendelet 42. §-a rendeleténél fogva pedig, ugy a megkeresett törvényszékek, mint a kiküldött törvényszéki tagok és szolgabirák (most már járásbirák) a legsúlyosabb felelet terhe alatt kötelesek a rövid határidőket szorosan megtartani, s a megbízásban pontosan eljárni, ellenkező esetben minden mulasztás vagy halasztás által okozott kárt vagy hátramaradást a károsított félnek megtéríteni tartoznak. A hivatkozott ministeri rendelet idézett két szakasza olvasása s egybehasonlitása után azon kérdés merül fel, hogy hát azon esetben, ha a fél kérvényében kijelentette ugyan, hogy magát a végrehajtásnál képviseltetni nem szándékozik, vagy ez iránt nem nyilatkozott, avagy képviselő kirendeltetését a biróságra bizta, de a költségeket nem előlegezte : tartozik-e a birói kiküldött a végrehajtást a kiszabott határidő alatt hivatalból foganatosítani? — vagy ha nem foganatosítja, terheli-e a birói kiküldöttet mulasztás, s alkalmazható-e birói kiküldöttre a 42. szakaszban kiszabott felelősség? Ezen — bár aprólékos —- kérdéseket azon egyszerű okból bátorkodom nyilvánosság terére hozni, — mert ellentétes magyarázatuk 8 értelmezésükről tapasztalat szülte tudomásom van. Vannak, kik állítják, hogy a hivatkozott törvény, illetőleg ministeri rendelet idézett szakaszai elég világosak s érthetők, — ennek folytán végrehajtató is megértheti, hogy a költségeket mindenik esetben előlegezni tartozik; — ha tehát a költségek előlegezve nincsenek, a birói kiküldött a végrehajtást foganatosítani nem köteles, nem csak a kiszabott határidő, — hanem mind az ideig, míg a költségek nem elólegeztetmk, s a birói kiküldöttnek ezen cselekménye (helyesebben : nem cselekménye) hibának nem tekinthető, ezért őt felelősség ntm terheli. Vannak ismét, kik azt vitatják, hogy az idézett szakasz jelzetté esetekben a birói kiküldött tartozik a végrehajtást a kiszabott határidő alatt teljesíteni, habár a végrehajtási költségek nem előlegezvék is; — ha pedig nem teljesiti, halasztása mulasztási hibának tekintendő, melyért a legsúlyosabb felelősséggel tartozik, s melyből kifolyólag mulasztása által okozott károk és hátrányok általa megtérítendők, — mert a költségek nem előlegezése az ügy folyamát nem akadályozhatja, azok utólagosan ís behajthatók lévén. Ezen sorok közlőjének véleménye nem az utóbbiak — hanem előbbiek nézetéhez hajol következő okoknál fogva : A törvény, illetőleg ministeri rendelet idézett szakaszának szövege eléggé világos, mely szerint „a végrehajtási költséget végrehajtató mindenik esetben előlegezni tartozik." — Már ha pedfg végrehajtató a végrehajtási költséget nem előlegezi, s birói kiküldöttnek még is kötelessége a végrehajtás foganatosítása : akkor tulajdonképen birói kiküldött illetőleg végrehajtó köteles a fuvarbér, továbbá becsű, — tanú, — esetleg szakértői dijakat és bélyeg költségeket előlegezni, — ezt pedig a törvény csakugyan nem kívánja, de nem is kívánhatja — kivált jelenben, — midőn a végrehajtóknak rendes fizetésük nincs, s utasítva vannak egyedül a végrehajtás, leltározás és kézbesítés után járó, törvényesen mérsékelt keresményükből önmagokat és családjukat fenntartani; — mert oly egyén, kinek másként is biztos megélhetési módja van, nézetem szerint nem igen fog ezen sok lótás-futással és zaklatással összekötött, különben is igen kényes hivatalos állás elnyerhetéseért versenyezni. A fentebb mondottakra ugyan lehet azt válaszolni, hogy végrehajtó nem köteles fuvar, becsüs, tanú, netalán a végrehajtás folyamában alkalmazott szakértők dijait és bélyeg költségeket előlegezni, hanem fizesse ki azokat akkor, ha már azok kezébe folytak. Ezen válaszra azonban igen hamar kész az ellenválasz következőkben : Hol akad most olyan jámbor fuvaros, vagy ha ezen kifejezés Ízletesebb : bérkocsis — ki hitelbe vigye a végrehajtót? s ki — ha netalán — végrehajtó által ki nem fizettetnék, ne lenne a végrehajtó irányában azon lealázó véleménynyel, hogy ez zsebre tette a fuvarbért ; sőt nem elégítette ki? bizony beperelné bérkocsis a végrehajtót azon idő alatt, mig a pesti vagy bécsi kereskedelmi és váltótörvényszék — ha esetleg a kiküldetés onnan származik — többszöri közvetítésen keresztül ment,többszöri felhívás és sürgetés folytán a költségeket utólag megküldi. De tovább menve, ha végrehajtó a becsüsöket, tanukat, esetleg szakértőket azonnal ki nem fizeti, nem esik-e előttük ugyan azon gyanúba, mint minő gyanúba esett a bérkocsis előtt, mint fentebb kimutattuk? hát ha ezek 20