Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 17. szám - Az országbirói értekezlet VII. R. 1. §. d pontja. (Vége)

66 szék által is, — hova a tnásodbirói ítélet felebbezve van, — elfogadott elvként vétetik, az egész honban, sok szomszédok közti súrlódásnak — és kellemetlenségnek szülője lesz. Az országbírói értekezlet VII. R. 1. §. d) pontja. / (Vége.) A képviselőházi kérvényi bizottság határozati javaslatának indolásában különösen a közhitel és a jogfolytonosság követelményei emeltetnek ki, és ezekkel ellentétesnek és károsnak nyilvánittatik azon értelmezés, mely az ideigl. törv. szabályok ide vonatkozó §-ának a megszűnt magy. kir. udvari cancellária és helytartó tanácsnak 1863. évben kibocsátott rendeletében adatott, mely szerint a kőszénre vonatkozó korlátolás az ideigl. törv. szabályok életbe lépte előtt kiadott szabadkutat\sokra Í8 kiterjesztetvén, a bányakapitányságoknak meghagyatott, hogy a meghosszabbitandó kutatási engedélyekre azon záradékot jegyezzék fel, miszerint a kőszénkutatás és bányászat csak az illető földtulajdonos beegyezése mellett űzhető. Ezen értelmezés azonban tökéletesen megfelel az id. törv. szabályok világos értelmének és rendeltetési czéljának; mert az a kőszéntulajdon következetes helyreállítását foglalja magában és ennélfogva mint egyedül helyes értelmezés megtámadhatlan. — Ha tehát ezen értelmezés káros, akkor káros maga a törvény is és megváltoztatandó, de az eddigitől eltérő módon nem értelmezhető; — mert a fennálló törvénynek ellenkező értelmezése törvénytelen. Nem lehetett azonban ezen intézkedés senkire nézve káros; mert az által az ideigl. törv. szabályok életbelépte előtt adományozott tulajdonjogok érintetlenül hagyattak, s ezzel a közhitel és jogkövetelményeinek elégtétetett. A szabadkutatók pedig a szabadkutatás nélküli turzókkal az ideigl. törv. szabályoknak megfelelőleg egyenlő elbánás alá estek, valaminthogy irányukban másnemű eljárást követni a földbirtokosok kőszéntulajdonjogának visszaállítása után a dolog természeténél fogva nem is lehetett, s e részben a jogfolytonosság azonos lett volna az ideigl. törv. szabályok VII. r. 1. §-ának eltörlésével. Annál kevésbbé lehet ezen intézkedés bárkire nézve jelenleg káros — 10 év múlva az ideigl. törv. szabályok életbe lépte után, — midőn az átmeneti viszonyokból netalán támadhatott kárpótlási ügyek már elő sem fordulnak; minthogy a turzó a kutatási engedélyére vezetett záradék által előre figyelmeztetve van, hogy a kőszénkutatáshoz a földbirtokos beegyezését tartozik kieszközölni. Ezeknél fogva a hivatkozott királyi udvari rendelet eltörlését nem tartjuk, sem a jogfolytonosság, sem a közhitei követelményéuek,sőt azt épen ezekre nézve a legnagyobb mértékben veszélyesnek látjuk. Az 1857. raartius 19-kén kiadott osztrák ministeri rendelet és 1859. évi nov. hó 1-ső napja után ugyanis az országban ismert kőszén vidékeken az előre látó földesurak és élelmes vállalkozók nem mulasztották el mindazon községi birtokterületeket, melyek alatt a kőszén létezése valószínű volt, szabadkutatásokkal elfoglalni. Ezen szabadkutatási körökben aztán vagy épen semmit nem i dolgoztak s a bányakapitányságokat hazug üzemi kimutatásokkal ámították, vagy mértföldnyi területekre eszközöltek ki engedélyt a szabadkutatásoknak egy kutatóvájás általi üzemben tartására, mire a doroghi, tokodi, csolnoki stb. esztergommegyei kőszénbánya vállalatok elegendő gyakorlati példát szolgáltatnak. — Ha már most a jogfolytonosság elve az ilyen törvényellenesen fenntartott szabadkutatásokra is alkalmaztatik : — akkor az ideigl. törvénykezési szabályok VII. részének és 1. §-ának d) pontja a volt úrbéresekre nézve nem leend egyéb irott malasztnál és az a volt úrbéreseknek törvényesen adott kedvezmény helyett az eltörölt földesúri előjogok áttörhetlen védsánczát fogja képezni a földbirtokosok törvényileg biztosított tulajdon jogai ellenében. — És igy áll a dolog az ország egyéb kőszén-vidékein is. Az ekként alkalmazott jogfolytonosság tehát az országban azonos volna a volt úrbéreseknek adott kőszéntulajdon általános megszüntetésével Ezen gyakorlati szempont szolgált a hivatkozott királyi udvari rendelet alapjául és erre alapitattak a kir. felsőbb bíróságok döntvényei, melyekben a kószéntulajdon a volt úrbéres földbirtokosoknak oda Ítéltetett és arra nézve a korábbi szabadkutatások érvényteleneknek nyilvánitattak. Ezen udvari rendelet és felső birósági döntvények az országban számtalan uj jogviszonyokat teremtettek s azok most már nagyszámú jóhiszemüleg kötött jogügyletek és milliókra menő befektetések és nagyértékü iparvállalatoknak és igen sok család anyagi helyzetének alapját képezik. Ezeknek felforgatása a jogbiztonságot és az ország biróságaibani bizalmat, a közhitel ezen legerősebb alapját nagy mértékben megrendítené, s a jogfolytonosságot, sőt nem habozunk kimondani : a nagyrészt tagositott községekben a köznyugalmat veszélyeztetné, a mennyiben a jogainak tudatával biró köznép ezen intézkedést a feudális jogok visszaállításának jeléül tekintené. A magas kormánynak nem lehet czélja az országban fennálló törvényeket a honpolgárok egy nagy részének kárával egyes nagy birtokosok vagy kevés számú oly vállalkozók érdekeihez alkalmazni, kik a bánya vagyon szerzését a földtulajdonos jogsérelme nélkül nem tartják lehetőnek. — Nem lehet czélja oly kőszénbánya vállalkozókat, kik a tiz év óta fennálló törvényekben és kir. rendeletekben bizva, a földtulajdonosok beegyezése mellett beható szakismerettel, költséges kutatási munkálatokkal és nagymérvű befektetésekkel, a közvagyonosodást előmozdító bányaipar vállalatokat létesítettek, befektetett vagyonuktól és fáradozásaik gyümölcsétől megfosztani. Ugyanazért a fennforgó kérdést a hatályban levő torvények és létező jogok tiszteletben tartásával kell megoldania, hogy a fenálló törvényeken és törvényes rendeleteken alapuló jogviszonyok meg ne zavartassanak. Midőn azért az ideigl. törv. szabályok és ezekre vonatkozó királyi udvari rendeletek alapján keletkezett uj jogviszonyokat a ministerium figyelmébe és hathatós védelmébe ajánljuk, azon rendithetlen bizalomnak adunk kifejezést, miszerint a törvényhozás máskénti rendelkezé-