Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 17. szám - Az országbirói értekezlet VII. R. 1. §. d pontja. (Vége)

67 seig a földbirtokosoknak a kőszénre vonatkozó tulajdon jogai sértetlenül fenn fognak tartatni, s a netalán alkotandó rendszabályok az eddig érvényben volt törvények és sza­bályrendeletek alapján szerzett jogokra visszaható erővel kiterjesztetni nem fognak. Semniiíőszóki döntvények. A perrend szabályai nem engedik meg, hogy a zárlat elrendelése folytán megindítandó perre nézve, elléröleg a ren­des bírói illetőségtől csupán a zárlat elrendelése alapján, azon bíróság váljék illetékessé, mely a zárlatot elrendelte. Idegenek magyar bíróságok előtt csak itteni rendes szál­lásuk, vagy ingatlan birtoklásuk esetében perelhetők be. Kohn L. testvérek — a bécsi c s. k i r. szabadal­mazott kereskedelmi bank, és Fischel József (bé­csi lakos) mint bukott Leinkauf-Vágner czég csődtöme­gének gondnoka ellen. Zala metTye területén fekvő szent­iványi vasút állomáson lerakott 400 mázsa búzára, mi nevezett alperesek számára Bécsbe volt szállítandó, Zala megye tszékénél zárlatot eszközöltettek ki. Ennek következtében felperesek nevezett bécsi lako­kosok ellen azon lezárolt búzára nézve a tulajdoni s ren­delkezési jog birói megalapítása végett Zalamegye tszéke előtt rendes pert indítottak. Tárgyaláskor alperesek illetőségi kifogást tet­tek, mert jelen személyes keresetben a perr. 31. §. szerint ellenük személyes, tehát mint bécsi lakosok ellen, a bécsi biróság előtt lett volna a per megindítandó; — Leinkauf Vágnerre nézve különösen a bécsi csődbíróságnál, mert csődjük még 1871. július 17-kén, tehát a zárlat előtt el­rendeltetett. — Felperesek az illetőséget megalapittatni kérik, mert a peres buza Zala megyei tszék hatáskörébe eső szentiványi állomáson fekszik, s arra nézve a zár­latot is ezen tszék rendeltééi; a kereset tárgya pedig 300 frt értéket meghalad. Annál inkább, mert ha személyes keresetnek tekintetnék ie, a beperelt okiratok tanúsítják, hogy a kötelezettség teljesítése helyéül Szent­Iván tüzetett ki; — tehát a 35. §-ként a zalai tszék arra nézve illetékes. A bécsi csődbíróságnak illetősége pedig Magyarországban létező vagyonra ki nem terjed. A törvényszék 1871. nov. 30. — 5677. sz. alatt kelt végzésével illetőségét megalapította, minthogy a perr. 325. §. szerint a zárlati kérelem a per megindítása előtt, a zárlati tárgyra nézve illetékes birósághoz be­adandó; — a Szent-Ivánon fekvő búzára — tehát a zárlati tárgyra nézve pedig ezen tszék illetékessége tagadhatat­lan, mert a tárgy ezen tszék területén fekszik s 300 frt értéket meghalad; ennélfogva a zárlat tárgyára nézve il­leté' es biróság tekintendő illetékesnek az arra vonatkozó tulajdonjogi kereset megbirálására s birói eldöntésére is. És ha személyes kereset lenne is, miuián a tárgy holléte, fekvése ezen tszék illetőségét idézi elő, a perr. 49. §. ér­telmében felperes több egyenlően illetékes biróság közt választhatván, ekkép e megye tszéke hivatott ezen perbeli eljárásra. Ez ellvn alperesek semm. panaszszal éltek, vitatva : hogy jelen kereset tárgyát ingóság képezvén, az kétség­telenül személyes kereset; hogy e szerint a csupán el nem szállithatás miatt Szent-Ivánon maradt búzakészlet iránt, a zalai tszék nem lehetett illetékes, mint a zárlat el rendé­j lése, ugy a tulajdonjog megbirálására sem! A Semmitőszék a neheztelt végzést a perr. 297. §. 4. p. alapján megsemmisítette; „mert a perr. 325. §-a megengedi ugyan, hogy a zárlat a per megindítása előtt azon biróság által is elren­deltessék, mely a zárlat tárgyára nézve illetékes; a per­rend azonban oly rendelkezést sehol sem tartalmaz, mely szerint a rendes illetőségtől eltérőleg, — a zárlat folytán megindítandó perre nézve azon biróság válnék illetékessé, a mely a zárlatot elrendelte; „az eijáró tszék tehát ennélfogva az idegen alperesek irányában s ingatlan birtokra nem intézett keresetre nézve birói illetőségét helytelenül alapitdtta meg." (1872. jan. 9. — 15899. sz. a.) A házassági váló per befejezéséig követelt női tartás és gyermeki élelmezés ideiglenes meghatározása iránti keresetek, nem a törvényszék, — hanem egyes biróság illetősége alá tar­toznak. Gyepes Juliánná — Kecskés János ellen Békésmegye illető szolgabirósága előtt sommás keresetet indított, s a­játés gyermekei tartását a folyamatban lévő vá­lóper befejezéséig illető dij megfizetése iránt. Tárgyaláskor alperes illetőségi kifogást tett, mert a házastárs s gyermektartás iránti birói határozathozatal a tszék illetőségébe tartozik. Az egyes biróság az illetőségi kifogást elvetette és érdemleges ítéletével alperest elmarasztalta. Alperes az első ellen semm. panaszszal ólt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert jelen perrel nem a házassági elválásból ke­letkező, és a perr. 22. 36. §§ értelmében tszéki illetőség alá tartozó per tárgya, — hanem csak a válóper befejezéséig női tartás s gyermeki élelmezés ideiglenes meghatározása kerestetik — ezek pedig a perr. 93. §. c) pontja szerint sommás eljárás alá tartozván, az eljáró biróság szabály­szerűen vetette el alperes illetékesség elleni kifogását." (1871. dec. 27. - 15996. sz. a.) Nem képez semmiségi esetet, ha az idéző végzés tartal­ma, a magyar nyelvet nem biró egyéneknek meg nem magya­ráztatik. Klein Adolf — Zsivánovics P, pancsovai lakos ellen Pest belvárosi egyes bírósága előtt 219 frt 89 kr. s járu­lékai iránt pert indítván, de a tárgyalásra alperes meg nem jelenvén, 1871. okt. 12. — 25754 sz. Ítélettel alperes elmarasztaltatott. Ez ellen beadott alperesi semm. panaszban az fejte­gettetik, hogy alperes a magyar nyelvet nem bír­ván, ennek daczára neki az idéző végzés a 262. §. ren­delete mellőzésével meg nem magyaráztatott — s igy a megidéztetés czélja előtte ismeretlen maradt; de különben is ellene mint pancsovai bikos ellen a 35. §. nem lett volna alkalmazható. A Semmitőszék azt elvetette; „mert panaszló a kézbesitési vevényen és a meg­hatalmazáson előforduló aláírásai szerint Írástudó lévén ; , miután a perreud 262. §. szerint, a végzés tartalmát csak 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom