Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 17. szám

Pest, \H1Z< kedden február 27. 17. szám. Tizennegyedik évfolyam. TOUVÉWNZÜkI CSARNOK, Tartalom. Közvetlen szomszéd udvarára történt ablak kivágás, ha a szomszéd telekig 1 la öl tér van, szolgalmi jog tárgyát nem képezi, sem pedig a befalaztatna a'apján előbbi használásra való visszahelyezés nem kérhető. — Az országbirói ért. VII. R. 1. §. d) pontja. — Semm. döutv. — Törvény a megszüntetett urbériség fenmaradt jog s birtokviszonyai rendezéséről. Közvetlen szomszéd udvarára történt ablak kivágás, ha a szomszéd telekig l/i öl tér van, szolgalmi jog tárgyát nem képezi, — sem pedig a befalaz tatás alapján előbbi használás ra való visszahelyezés nem kérhető. Gacsalyi Lajos ügyvéd úrtól. Halász J. panaszos, — Szabó J. panaszlott közvetlen szomszéd, — miután ez, egy a háza hátulsó falán, addig soha nem létezett ablakot, épen panaszos udvarára vágatott — előbb a városi biró, — késóbb szolgabíró s esküdt által birósan megintette, hogy azon ablakot, mely nemcsak panaszolkodó keskeny udvarára néz, de sót szobája ablakával elannyira egyező átelleniségben van, hogy pauaszlott onnan, minden a panaszolkodó szobájában történendőket láthat, —• beszédeket hallhat,— falaztassa be. A birói megintés előtt az illető szolgabíró a helyszínén személyesen megjelenvén, — s a jogtalan tettről meggyőződést szerezvén, 1871. év január 25-én ^| k. sz. a. következő végzést hozott : „Jelen kérelem folytán, a panasz tárgyát képező helyiség megtekintetvén, — az építészeti rendszabály ellenére panaszlónak különben is szük kiterjedésű udvarára nyitott ablak becsinálására panaszlott megintetett, — azonban annak becsinálását határozottan megtagadván, folyamodó sérelmének orvoslása végett a törvényes útra utasittatik." — Panaszolkodó ekkor 1871 P. sz. a. Szatmár megye szamosközi járás II. kerület, — már az intést teljesítő — szolgabirósága elé, panaszlott ellen, a folyamodó udvarára vágott ablak befalaztatása alapján, udvara előbbi állapotában leendő használásába való visszahelyezés iránt, keresetet adott, melyben kifejtetik, hogy panaszlott ablakvágatási tényével, a szolgalomnak felperes dolgábani bitorlásával, s erőszakos foglalással birtokháboritást követettel; —elmondatott, hogy miután az átm. intézkedés XIX. czikk 2. pontja által érvényben tartott or?z. bír. szab. I. r. 21. §-a, az Osztr. polg. tkönyv mindazon rendeleteit ideiglenesen fentartotta, — melyek az 1855. dec. 15-ki telekkönyvi rendelettel kapcsolatban állanak, — semmi kétséget sem hagy fel, hogy a szolgalom is ily dolgok közé tartozik, — és nehogy panaszlott az osztr. polg. tkönyv 480. §-ában irt elévülés által, — szolgalmi jogezimet szerezzen, ellene a már 1302. szám alatti végzés utasításához képest — perrel lép fel. Panaszolkodó által beadott kereset tárgyalására 1871 év június hó 12-kére kitűzött határnapon,panaszlott azon védelemmel állott elő, hogy az alapul vett osztr. tkönyv 475 — 488. §§-ai nyiltan panaszolkodó ellen szólanak, — mert a szerint az ablak szolgalom abban áll, ha valaki a más falán vagy legalább a mással közös falon ablakot vág, — már pedig azon körülmény itt nincs jelen; mivel panaszlott a neheztelt ablakot, kizárólagos udvar telkén épült, maga falán vágatta, — s ezen falon kivül még egy fél öl széles üres tere, ennek szélén palánk, és tul rajta sürü orgonafa fedi a kilátást, — mire szemlét kér. Továbbá vágatta az ablakot maga telkén belől, saját mezsgyéjén, a maga falán: — azt joga volt tenni, hogy konyhájába a világosságot a maga légüréból bevezethesse a nélkül, hogy felperes telkének világosságát, vagy légköb mértékét megcsonkította volna. — Itt tehát sem szolgalmi jog, sem foglalás, se ez alapon indítható visszahelyezés esete fenn nem forjg. Panaszolkodó, amaz elmondottakra czáfolatul idézi a kir. itélő táblának 1868. év január 19-kón 19,280 sz. ítéletét, — s a kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek 1869 év sept. 11 kén 63. sz. a. hozott döntvényét, — melynek tárgya minden tekintetben a jelen kereseti tárgygyal azonos volt. Az ilykép betárgyalt ügyben a fent emiitett első biróság 1871. év november hó 26-kán 139. P. sz. alatt hozott Ítéletével, az addigi használati gyakorlatot megváltoztató uj ablak befalaztatását elrendelte, s panaszlottat 15 frt 33 kr. költségekben marasztalta. —Ezen ítélet ellen panaszlott szóbeli felebbezést jelentvén be, — a kir. itélő tábla mint másodbiró, 1872. év január hó 24-én 45,490 P. számú ítélete szerint, az első bírósági ítéletet megváltoztatván, felperest keresetével elutasította, s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette, — azon indoknál fogva : hogy a neheztelt ablak alperes kizárólagos udvartelkén épült saját falán áll, — ezen falon kivül pedig alperesnek fél öl széles tere, s ennek szélén palánk kerítése létezik, s így kitűnik : hogy ezen ablak nem szolgál közvetlenül felperes szomszéd udvarára, hanem az alperes saját telkéhez tartozó az épület és kerítés közt fekvó fél öl szélességű térre, — mely üres tér közben fekvésénél fogva a kérdéses ablak alperes részére a levegőt, világosságot és kilátást közvetíti, a nélkül, hogy felperes birtokjogai sérelmet vagy csorbulást szenvednének; — ekkép felperes terhére leiő szolgalom nem alapitható, — sem pedig udvarának békés birtokában s használatában nem gátoltatván, birtokháboritási tónyálladók fenn nem forog. Nem czélom az igen tisztelt másodbirósági Ítéletben megállapított elv ellenében érvekkel fellépni, — csak annyit kívánok megjegyezni, hogy — tekintettel az első biroi 1302 számú intő végzésre, ha a perben is kért birói szemle megtartatik, — a másodbirói ítélet indokai elesnek, — és ha ezen elv, a kir. Curia, mint legfóbb itóló17