Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 15. szám - Egy jogeset a múltból - most a Semmitöszék előtt

58 határidő alatt nem élt, — de különben is az ált. bányatörvény 61. §-nak azon világos szavai által : „hogy az adományozást (ugy szinte per analógiám szabad kutatást is) gátló magánjogok feletti perlekedések a törvény utján egyenlitendók ki, — megczáfoltatik; — de továbbá azon semmiségi ok, hogy az Ítélet a kerestti kérelmen tul terjeszkedett, — hogy felperesek keresetüket a válaszban alábbszállitották, és hogy a kereset alapját megváltoztatták, a keresetbeli kérelemmel egy behasonlitáía és az első bírósági ítéletnek támogatására felhozott indokai által, — teljes megczáfolását találja; — s végre a végiratnak egyidejűleg, az ez iránti kérvénynyel lett beadása semmiségi okot szintén nem képez; — és igy alapos és törvényes semmiségi ok fenn nem forogván, az alaptalan semmiségi pana?z annál is inkább elvetendő volt, mivel alperes az első birósági Ítélet ellen semmiségi panaszszal nem is élt.— Az érdemre nézve: miután az /. alatti egyezségnek 13-ik pontjából az, hogy a dorogi volt úrbéresek kőszéujogaikról, azaz a. b. t. 284. §-ban engedélyezett kedvezményi idó'n, azaz 1859. évi nov. 1-én tul, az alperes káptalan részére lemondottak volna, ki nem tűnik; és az id. törv. szab. VII. R. 1-ső § a által az 1861. évi július 23. a magyar törvények életbeléptetésével felélesztett kedvezményi idő az előbbi, már 1859-ik nov. hó 1-ével lejárt kedvezményi idő folytatásának nem tekintethetik, mert a megszűnt előbbi kedvezménj'i évek csak a volt földesúri birtokra szorítkoztak, — holott az utóbb ismét életbe lépett kedvezményi idő a volt jobbágyok tagositott birtokaira is kiterjed; azon körülmény pedig, hogy a szabadkutatási körök mindannyian a doroghi volt úrbéresek és nem részben a volt földesúr által még fentartott földjein is léteznek, törvényszabta módon be nem bizonyittatott, — miután végre a peres kutatási körökön kivül létező alperesnek szabályszerüleg adományozott bányatelkén a kereset tárgyát nem képezik, ezen jelen Ítélet által érintetlenül maradván, a pesti királyi itélő táblának Ítélete ezen és abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt.* (1870. dec. 30. — 426. sz. a.) (Folyt, köv.) Egy jogeset a múltból —- must aSemmitöszék előtt. Közli Martiuyi Emil ügyvéd ur. Sok szakavatottnak tolla kifejezé immár, legalább részben — azon rég epedve várt sóvár óhaj beteljesedése feletti üdvözletét, hogy elvégre honunkban kiragadtatott az igazságszolgáltatás kezelése — sok helyütt — oly egyének kezeiből, kik szakképzettségük teljes hiánya mellett — még a lelkiismeretlenséget is nem egygyel súlyosan megéreztették. És noha a rögtönözve elővarázsolt birói kinevezéseket közhelyeslés korántsem követi, — talán mégis ama reménynek, de csakis reménynek szabad legyen élnünk, hogy a jogszolgáltatás terén a törvényt oly nyíltan tipró esetek, napi renden levő hivatalos hatalommali visszaélések, és lanyhaságok, bennünket ezen tul annyira botránykoztatni még sem fognak. Álljon itt egy eset, a mondottak illustratiójára. Bizonyos Duchony Zsuzsi, zniováraljai lakosnő ellen sógora Kluch Ferencz, hasonlag oda való lakos, három évi hátralékos lakbér megfizetése, vagy házábóli kitakarodása iránt, Mosócz znioi járású volt szolgabiróság elótt sommás pert indított, mely 215/isn. sz. Ítéletben olykóp oldatott meg, hogy miután felperes keresetét mivel sem igazolta, alperesnőnek az iránti fóeskü, miszerint közöttük soha semmiféle lakbér kikötve nem volt, (tűivel voltaképen alperesnő a kérdéses ház jóhiszemű tulajdonosa,) odaitéltetett, melynek letevésére alperesnő az itólet kihirdetése alkalmával késznek is nyilatkozott. E főeskü letételére határnapul mult évi sept.7-ik napja kitüzettetett. —• Mivel pedig a szolgabiróság székhelyén lakott alperesi ügyvédnek helyettese a kézbesítés idejekor hosszabb időre elutazó félben volt, a kézbesítő társaságában kapja magát s az eljáró szolgabiróságnál megjelenve nyomban kieszközli, hogy mult évi sept. 7-re kitűzött eskületételi határnap azon évi sept. 27-ére az illető idéző végzésekben bíróilag a hivatalos irodába olyformán megmásittatott, hogy a 7 elé egyszerűen kettes szúratott be. — Itt azonban megjegyzendő, hogy az eljáró szolgabíró V. B. — F. Gr. esküdtjével csak a két : alperesi ügyvéd helyettesének, és alperesnőnek szóló idéző végzésben vitte végbe a határnap megváltoztatását, a többi helyen „sept. 7." érintetlenül maradván. — Felesleges megemlítenem, hogy a kézbesitő a „plénum judicium" által különösen felhivatott, — noha a hivatalos „mütét/'-nél egyszersmind szemtanuskodott is, — miszerint Duchony Zsuzsit az idéző végzés kézbesítésénél mult évi sept. 27. napján részéről történendő főeskü letételrei eljövetelre világosan utasítsa, a mi meg is történt. — Mily fordulatot vön azonban a dolog néhány nap múlva? Felperesi ügyvéd megjelenik mult évi sept. 14-én a szolgabiróságnál, előadván, hogy miután alperesnő a neki oda itélt főesküt sept. 7-én le nem tette, az ítélet ennek folytán jogerőre emelkedvén, kéri annak azonnali végrehajtását, illetőleg alperesnőnek a kérdéses házbóli kihelyezését, mire az eljáró szolgabíró V. B. ugyanazon F. Gr. esküdtet, kivel az idéző végzésbe a 7 elé a kettest irattá, felperesi ügyvéd közbenjöttével a színhelyre két fegyveres pandúrral ki is küldte. — Ezen igazi vandal módon foganatosított kihelyezésénél hiába hivatkozott alperesnő az idéző végzésre, hiába az akkoron jelen volt tanukra, hiába magára a hivatalos szolga, mint hites kézbesítőre, — hogy eskütételrei idézése nem sept. 7-ére, hanem sept. 27-ére szól, a hősies executorok részéről az volt az erre vonatkozó „enyhítő válasz," hogy ha az idéző végzést meghamisította, miut bélyegzett meghamisitónak az illető bünhődésben részesülnie kell!!! Erre az utczára kihányt, összetört, öszszeroncsolt holmiját az esős időben a sorsra bizva,nyombau útnak indult, hol főispánnál, hol alispánnál bevetődve, gyors segélyért esdeklett; de csakhamar általuk felvilágosittatván, hogy ez nem a valódi jogorvoslás utja,—mit elvégre ügyvédje — ki iránt úgyis laza bizalommal viseltetett — megtudván, hogy t. i. az égbe kiáltó embertelenséget a főispánnak, alispánnak is elbeszélé, összes irományait szeme elé dobva, magától elutasította. — Az, ki egy valóban kétségbeesett s teljesen megtört nővel valaha találkozott, az leginkább elképzelheti, hogy mily állapotban lehetett alperesnő, mikor a hasztalan járkálás miatt a jogorvoslási időből csaknem kifogyva, a végső pillanatban az eset közlőjéhez jött. Előbbi ügyvédjének adott hatalmazvány kellő viszszavonása mellett, semm. panasz adatott be, eme mongól