Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 15. szám - Az országbirói értekezlet VII. R. 1. §. d pontja

Pest, 1872. kedden febrnár 20. 15. szám. Tizennegyedik évfolyam. TORVEATYSZÍEI CSARNOK, Tartalom. Az országbírói ért. VII. R. 1. §. d) pontja. — Saram, döatv. — Egy jogeset a múltból, most a Semm. előtt. f Az országbírói értekezlet VII. R. 1. §. d) pontja. A pesti kőszénbánya és téglagyár társulat, az egyesült magyar gőzhajózási társulat, a cs. és kir. szabadalmazott dunagőzhnjózási társulat és a salgótarjáni kőszénbánya társulat folyó 1872. évi január 11-én kérvényt nyújtottak be Paczolay János képviselő által a képviselőházhoz, melyben az országbírói értekezlet határozmányai VII. rész, 1. §-a d) pontjának törvényhozási magyarázatát kérelmezték. Ezen kérvény a képviselőház folyó évi január 20-án tartott ülésében kellő intézkedés végett az igazságügyi és a földművelési minisztériumokhoz tétetett át. Miután ezen kérvény és különösen a képviselőház kérvényi bizottsága által e fűlött előterjesztett határozati javaslat indokolása az egész ország jogviszonyaira nézve nagy horderejű elvi kérdést foglal magában, melynek eldöntése által számosan anyagilag is érdekelve vannak, ennélfogva ezen kérdés végleges megoldásánál a következő fejtegetések figyelembe ajánltatnak. Az országbírói értekezlet az ideig, tkezési szabályok VII. R- 1. §-ával azon jogtalan sérelmet kívánta orvosolni, mely a jobbágyokon az 1857. evimárt. 19. kiadott osztrák min. rendelettel elkövettetett azáltal, hogy a volt úrbéri birtokosok ellentétben az úrbéri nyílt parancs 2. §-ával és az osztrák általános polgári törvénykönyv elveivel, az úrbéri tagosítás után sem tekintettek földtulajdonosoknak, kiknek a kőszén a kedvezményi évek alatt földbirtokuk tartozékát képezte, hanem a kószéntulajdon a volt úrbéri földbirtoktól elválasztatott és arra nézve az előjog a volt földesurakra ruháztatott, jóllehet a kőszéntulajdonjog az urbériséggel semmi törvényes kapcsolatban nem állott. Az országbírói értekezlet az egész nemzet megsértett jogérzetének adott elégtételt, midőn ezen min. rendelet hatályát megszüntette és a kőszénre vonatkozólag a kedvezményi időt a törvényhozás máskénti rendelkezéséig újra felélesztvén, azt oly községekben, hol az úrbéri birtok elkülönítése már megtörtént, a volt jobbágyokra is kiterjesztette. Ezen intézménynek természetes jogkövetkezménye az, hogy az ideigl. tkezési szabályok hatályba lépte napjától fogva a kőszén újra a földtulajdon tartozékát képezi; s hogy a mások földbirtokán turzónak az ásvány meghatározása nélkül általában kiadott kutatási engedélyek és bejelentett szabad kutatások, valamint a feltárt ásványra való bányaadományozások a kőszénre nézve csak akkor bírnak érvénynyel, ha a földtulajdonos a kőszénkutatáshoz és a bánya tulajdon adományozásához beegyezését adta, mely jogkövetkezmény az ált. oszt. bányatörvény 284. §-ában is ki van fejezve. Ezen jogkövetkezményeket óhajtják a nevezett társulatok a volt úrbéri birtokosok kárára megszüntetni s ez által a volt úrbéri birtok tulajdonosainak engedett törvényes kedvezményt lényegileg megsemmisíteni s csupán látszólagossá tenni. Azon társulatok kérvénye ugyanis kiváltképen a volt úrbéresek joga ellen van irányozva; a mennyiben főleg az ideigl. törv. szabályok VII. rész, 1. §-ának a volt úrbéresek jogaira vonatkozó d) pontját kérték abban törvényhozásiig magyaráztatni, miből kilátszik, hogy ezen kérvény mögött nem a bánya-ipar országos érdekei, hanem inkább feudális érdekek lappanganak, és valóban a kérvény benyújtójának, mint az esztergomi káptalan ügyészének, és a pesti kőszénbánya- és téglagyár társulatnak mint a doroghi és tokodi kőszénbányák haszonbérlőjének, az esztergomi káptalanhozi lekötelezett viszonyát tekintve, ezen föltevés teljes bizonyossággá válik. Ezen kérvényre valódi indokul azon körülmény szolgált, hogy az esztergomi főkáptalan Esztergom megyében fekvő Dorogh községben, jóllehet itt az úrbéri birtok elkülönitése még 1858. évben megtönént, a volt úrbéri birtok alatt találtató kőszénre mindazáltal tulajdoni igényt támasztott, s midőn több esztergomi lakos a községgel és a községi birtokosokkal 1869. évben a kőszén használata iránt haszonbérleti szerződésre léptek és a kutatást bányahatósági engedély mellett a község birtokán megkezdették, azokat emiatt birtok háboritási perrel támadta meg, minek következtében azok az esztergomi főkáptalan ellen a kőszén tulajdona iránt jogi pert indítottak, mely per mind a három fokú bíróságoknak érdemileg egyező Ítéleteivel, végérvényesen akkép döntetett el, hogy a kőszén tulajdona azon esztergomi lakosoknak mint Dorogh község engedményeseinek megitéltetett s az esztergomi főkáptalannak a község területén bejelentett,de üzemben soha nem tartott szabad kutatásai a kőszénre nézve érvényteleneknek mondattak ki. A legfőbb Ítélőszék ítélete következő : „Az alaptalan semm. panasz elvetése mellett a pesti kir. ítélő táblának fennemlitett keletű és számú ítélete azon megjegyzéssel helybenhagyatik, hogy csak a doroghi község és volt úrbéresek tulajdon földjei alatt létező és található kőszénre az alperesi szabadkutatási körök érvényteleneknek kimondatnak, és hogy jelen ítélet által a peres kutatási körökön kivül a dorogi határban létező, alperesnek már adományozott külön bányatelkei nem érintetnek. Indokok: Azon semmiségi ok, hogy a szabad kutatási körök, a mennyiben a volt úrbéresek birtokaira terjednek, érvénytelenítésének kimondása nem a bányahatóság illetőségéhez tartoznék, — bírói figyelembe azért nem vétethetett, mert alperes a bírói illetékesség elleni kifogással az A) esetben irányul szolgáló ideigl. törv. szab. 76. §-ban az Írásbeli perekre nézve kiszabott 15