Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 91. szám - A perrendtartás 170. §-sa

363 nél a telekkönyvvezetó teljesítette, tehát oly egyén, ki | birói esküt nem tett le — a 297. §. 1. pontja alá esősem- 1 miségi esetet vélvén fenforogni — az összes ügyiratokat a 304. §. értelmében a Semmitőszék elébe terjesztette. A Semmitőszék az iratokat ismét azon értesítéssel küldötte vissza: „miszerint tekintettel arra, hogy az 1868: 54. t. czikk életbeléptelése tárgyában 1869. mart 30-kán kibocsátott átmeneti intézkedések 2-ik pontja az ideigl. szab. 145. §-sát, melynélfogva az 1855. decz. 15-kén ki bocsátott telekkönyvi rendelet hatályában meghagyatott — továbbra is fentartotta; a telekkönyvi rendelet pedig a telekkönyvi peren kívüli ügyekben használható jogorvoslatok tekintetében határozott rendeleteket foglal magában, melyek között a perrend. 304. §-ban foglalt rendelethez hasonló rendelkezés nem foglaltatik ; ezeknélfogva a kir. Semm tószék a telekkönyvi peren kívüli ügyekben a perrend. 304 §-sát alkalmazható nak nem találván — az áttett végzést hivatalból meg nem semmisitette. (1872. október 22. — 11751. sz. a. Il-ik tanácsban). Hasonlóan Kovács Borbálának — Pavlicsek Mihály elleni ügyében is. Fentebb nevezett a kaposvári kir. törvényszékhez bekebelezési kérvényt adott be, melyet azonban az emiitett kir. törvé.iyszék f. év apr. 5-kén 6356. sz. alatt visszautasította. Ezen végzés ellen Kovács B. fel folyamodást adott be, melynek folytán jelen ügy a pesti kir. táblához terjesztetett. Ez pedig a tanácskozási jegyzőkönyvből azt látván, mi kép a panaszlott végzés hozatalánál mint előadó Bosnyák László telekkönyvvezető is részt vett, ki azonban birói esküt nem tett le, — ebben a perr. 297. §. 9-ik pontjában kijelölt semmiségi esetet vélvén fenforogni, a 304 §. a'kalmazásíval az ügyet a Semmitőszék elébe felterjesztette. A Semmitőszék az ügyiratokat ez esetben is azon értesítéssel küldötte vissza a kir. táblához: hogy ,,tekintve, mikép telekkönyvi ügyekben az Átmeneti Iníézk. XIX. cz. 2 pontja szerint fentarbott telekkönyvi szabályok értelmében a M. K. Curia mint Semmitőszék hatásköréhez tartozó jogorvodatoknak helye nincs —következve ily ügyek a perr. 301. §-sa rendeletéhez képest hivatalból észlelt setnmiségi esetek folytán sem tétethe tik át — ,;az első bíróság végzését hivatalból inegsemmisithetőnek nem találta." (1872. okt. 23. — 11513. sz. a.) Igya Fischer Lövi — N i k i fo ro v i t s-fele telekkönyvi ügyben is. Ezen ügy a nagy becskereki törvényszék által — közbevetett felebbezés folytán — a kir. táblához felküldetvén, ez a tanácskozási jegyzőkönyv által tanúsított azon körülményben, mikép az ügy eldöntésében az elnökön kivül 3 biró vett részt, s a kiadmányi tervet az ügyv. szabályok 84. §-sa ellenére nem a tényleges előadó irta alá — a perr. 397. §. 9. pontja alá vonható semm. esetet látván fenforogni, a 304. §. alkalmazd sával az iratokat a S;mmitŐ3zék elébe terjesztene. A Semmitőszék az iratokat tov.ibbi intézkedés végett visszaküldötte; „mert a perrendt 19. §-ból és az Átmen. Intézked. XIX. cz. 2. pontjából kifolyólag e Semmitőszék hatásköre a perenkiviiíi telekk ügyekre ki nem terjedvén; — ily ügyekben valamint ide intézendő semm. panaszoknak nincs helye — ugy a perr. 304. §. sem alkalmazható." (1872. szept. 27. — 12126. sz. a.) Mihalecz József s nejének — Takács Sándor elleni telekkönyvi ügyében, az ügyiratok a győri kir. tőrvényszék által küldettek fel a kir. táblához, mely a tanácskozási jkönyvből tapasztalván, hogy az ügy elintézésénél a bíróság nem volt a perrendt. 5. § nak megfelelőleg alakítva — hivatalból észlelendő semm. eset alapján az ügyet a Semmitőszék elébe terjesztette. A Semmitőszék ezt is azon értesitéssel küldötte vissza a táblához, miszerint a följelentett semm. eset vizsgálatába nem bocsátkozhatott azért „mivel az 1869. mart. 30-ki Atm. Intézk. XIX. cz. 2. p. szerint a telekk. rendelet továbbra is fentartatván, a tisztán telekkönyvi ügyekben peren kivül hozott végzések ellen a Semmitőszékhez, mely a telekk. rendelet kibocsátásakor még fen sem állott, semm. panaszszal élni nem lehet — következve a perrendt. 304. §. sem nyerhet ily ügyekben alkalmazást. (1872. o k t ó b e,r 10. — 13121. sz. a.) Legfőbb itélőszéki döntvény. Zálogváltó perben az elsöbiróság a feltörvény'székek által folytatólagos kiegészítő tárgyalásra utasíttatván, ez az első bíróság által, a felek kérelme nélkül is — hivatalból elrendelendő. Míg ez meg nem történik, a zálogper egy évi megújítás nélkül is folyamatban lévőnek, a zálojvisiony meg nem szüntnek, a záloyvállási jog el nem évültnek, tehát ki nem lörülhelönek tekintendő. (Vég e.) A kir. táblai Ítélet ellen felebbezésében felperes következőket vitat. Alaptalan azon nézet, mintha alperesek zálogvisszaválthatási joga jogérvényesen megalapitottuak lenni találtatott volna. Az alispáni bíróság Ítélete ugyanis, a közbevetett semmiségi panasz folytán a D. s E. fő- s legfőbb itélőszéki határozatokkal azon lényeges okból lett felcldva egész terjedelmében, minthogy a zálogbirtok mhége, mennyisége és helyisége felperesileg ki nem mutattatott. — Ezen feloldás tehát ugyanazonos a megsemmisítéssel, mivel azzal nem uj tárgyalás rendeltetett, hanem a feleknek csak alkalom engedtetett a fent kijelölt kérdések kiderítésére, a javítások előadására és ezek megvitatására. Ekképen a zálogváltást igénylik, jelenlegi alperesek, tartoztak volna az ősis pátens 31. §. szerint a zálogváltó pert 1 év alatt meginditaui, illetőleg azt megújítani. Ezt pedig tenni elmula-ztván, zálogváltási joguk elévült. — Nem állhat azon nézet sem, mintha az 1852-ki perrendnek azon határozata, mely szerint az érdekelt fél kérelmén kivül, a bíróság hivatalból tartoznék a folytatólagos tárgyalást kitűzni— jelenesetben alkalmazható lenne Mert a fenforgó körülmények tanúsága szerint a zálogvaltásra irányzott jelen per a hivatkozott fő- és legfőbb itélőszéki határozatokkal befejeztetvén — az csakis perújítással lehetett volna — 1 év alatt — ismét folyamatba tehető, — mely lépés megtételere a feleket a bíróság fel nem hívhatta. — De bármily jogok lettek volna is a hivatkozott határozatokkal a zá91*