Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 91. szám - A perrendtartás 170. §-sa

362 dásra alapított követelés. — Mert ha példaképen felhozva | — A. B keresetet indit C. D. ellen, előadván, hogy utóbbi tőle 100 frtot kölcsön vett, mely összeget bizonyos napon lett volna köteles szóbeli megegyezés folytán lefizetni, és alperes e ténykörülményeket beismerve, arra hivatkozik, hogy felperesnek a követelt 100 frtot már le is fizette, tehát, hogy a kereseti követelés többé fen nem áll; — ngy bizonyára senki sem fogja azt állítani, hogy ez esetben a követelés fenállását igazolni felperes kötelessége lenne. Ha nem is követelünk a köztörvény elé degradált váltónak többé privilégiumot, annyi tiszteletet a váltó birtoka mégis csak megérdemel, hogy ne tolassék minden bárminemű kifogás ellenében a bizonyítási teher felperesre, — mi ismétlem, ugyanazonos a perveszteséggel. Sokan a perrendtartásnak fent jellemzett értelmezését azzal vélik indokolhatni, hogy miután felperes, illetve a váltóbirtokos az elévülési idő alatt követelési jogát nem érvényesítette, a követelés megszűnte joggal praesuniálható. Eltekintve attól, hogy e praesumtio csakis elévült váltókra vonatkozhatik, köztürvényszék előtt pedig nemcsak elévült, hanem és főleg a törvényes kellékekkel el nem látott váltók érvényesíttetnek — mondom ettől el is tekintve — a hivatkozott praesumtio legyőzetik azon hatalmasabb vélelem által, melyet a kötelezettség fenállása mellett a váltó tényleges birtoka nyújt. Schreyer Jakab, jogtudor. Semmitöszéki döntvények. (A Semmitőszék teljes tanácsüléséből s döntvéiiykönyve'ből.) Tekintve, hogy az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. martius 30-kán kelt igazs. miniszteri rend. 19. cz. 2-ik pontja értelmében a telekkönyvekre vonatkozólag az előbbi gyakorlat továbbra is fentartatott, és eszerint tisztán telekkönyvi ügyekben a semmitószékhez tartozó perorvoslatnak helye nem levén — annak elbírálásába sem bocsátkozhatni, váljon a határozat hozatalánál a telekkönyvi tanács szabály szerint volt-e alakítva ? A folyó év szept. 18-kán tartott Semmitőszéki teljes tanácsülésben következő elvi jelentőségű kérdés merült fel: „Hivatalból figyelembe veendő semmiséget képez-e, ha telekkönyvi ügyekben két szavazó biró és a telekkönyvvezető jelenlétében hozatik határozat?" Erre alkalmul a következő jogeset szolgált: Czeczner Viktória 1871. év szept. 10-kén 5235. sz. alatt kérvényt adott be a kaposvári megyetörvényszékhez, — mely kérvényben az alzálogjogot Mihálovics Anna ellenében bekebeleztetni kérte. Ezen kérvényt már a kaposvári királyi törvényszék intézte el f. év febr. 20-kán 5235. sz. alatt azon végzésével, melyben a kérvénynek annyiban helytadott, a mennyiben az előjegyzést elrendelte. Ezen végzés ellen Radenics János 1872. martius 3-kán és Mihálovics Anna f. év juüus 5-kén felfolyamodással élvén, az ügyiratok a pesti kir. táblához felterjesztettek. | A kir. tábla azonban a 297. § 1. s 5. pontja alá eső ' semmiségi esetet látván fenforogni, a 304 §. alkalmazásával, az ügyet a Semmitőszék elébe terjesztette azon indokolással : minthogy az előjegyzési kérvény s a hivatalból felterjesztett s a végzés hiteles másolatára vezetett tanácsjegyzőkönyv kivonata szerint az ülésben, melyben a végzés hozatott — az elnökön kivül két szavazó biró, és ezenfelül a telekkönyvvezető mint előadó vett részt; s minthogy a birói teendők ellátására fel nem jogosított, s egyedül a telekkönyvi bevezetésre é9 kezelésre hivatott egyén mint előadó nem működhetik, még pedig annál kevésbé, mivel a birói esküt le sem tette. A Semmitőszék következőleg határozott: „A felterjesztett ügyiratok további intézkedés végett a kir. táblához visszaküldetnek; „mert a perrendtartást tárgyazó 1868: 54. t. czikk életbeléptetése, s az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában 1869. mart. 30-kán kelt igazs. miniszteri rendelet XIX. czikkének 2-ik pontja által fentartott telekkönyvi rendelet szerint elintézett tisztán telekkönyvi jelen ügyben ezen kir. Semmitőszék annak megvizsgálására, vájjon a kaposvári kir. törvényszék 1872. febr. 20-kán 5235. sz. alatt kelt végzés hozat ilakor szabályszerűen volt e alakítva — magát illetékesnek nem találta."(1872. szeptember 19. — 11854. sz. a. Az Iső tanácsban.) A Semmitőszék számos hasonló esetben ugyanezen elvet követte, s annak megfeleiőleg intézkedett. Igya Deutsch János és Rosália — Kestner Mihály és Borbála elleni telekkönyvi ügyben, melyben nc-vcaottok a gyuufalvi telekjkönyvben felvett fekvőségre a tulajdonjognak reájok való feljegyeztetését kérelmezték. Az eljáró sz. gothárdi kir. törvényszék f. év május 25-én 1513. sz. alatti végzéssel folyamodókat kérelmükkel elutasította; és azok ezen végzés ellen felebbezéssel élvén, az ügy a kir. táblához került. Ez pedig abban, — hogy az előterjesztvéuyi ivbői kitetszőleg, a kérdéses ügy előadásánál a tszéknél az előadó tisztét oly egyén teljesítette, ki a birói esküt nem tette le — a 297. §. 9. pontja alá eső semmiségi esetet látván fenforogni, az ügyet a 304. §. alkalmazásával a Semmitőszékhez felterjesztette. A Semmitőszék ez ügyben is az iratokat azon értesítéssel küldötte vissza, hogy a „Semmitőszék, miután a szorosan vett telekkönyvi ügyek felülvizsgálata hatásköréhez nem tartozik, magát a jelentésben jelzett semmiségi eset elintézésére hivatottnak nem találta." (1872. okt. 22 — 12641. sz. a. III. tanácsban.) így határozott a Semmitőszék a P i c h l e r—W i nini e r s p e r g-fé 1 e ügyben is. Pichler Angella férjezett báró Wimmersperg Ferdinandné folyamodott a kaposvári kir. törvényszékhez, miszerint javára a zálogjog 7400 forint erejéig, férje báró Wimmersperg Ferdinánd ell n a kazsoki telekjköny vben foglalt ingatlanból utóbbi néhai édes anyja, szül. Martyn Clementina után illető örökségi jutalékára — előjegyeztessék. A törvényszék f. év april 29. 345. sz. alatti végzéssel folyamodót kérelmével elutasitotta. Ez ellen Pichler Karolina felebbezett. A kir. tábla pedig abban, hogy a tanácskozási jegyzőkönyv tanúsága szerint az előadói tisztet az ügy előadásánál s elintézésé-