Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 81. szám - Észrevételek az 1869. évi IV. t. cz. 18. §-ára és az 1871. évi XXXI. t. cz. 21. §-ára

323 A folyamatba tett bünfenyitö eljárás a jogérvényes ítélet folytán elrendelt végrehajtás folyamát nem gátolhatja. A végrehajtási jognak részlel-fizetések folytáni korlátozása, illetőleg megszüntetése, nem semmiségi panasz, hanem külön kereset alakjában érvényesítendő. Szuszter Sidonia — Thesarovits Maria ellen 350 frt. iránt pert folytatván, s alperest elmarasztaltatván, ez ellen a végrehajtás elrendelését kieszközlötte. Ennek folytán Arad város telekk. törvényszéke f. év május 13-án 619 sz. végzésével alperesnek Arad városában létező s telekkönyvezett ingatlanjaira az árverést elrendelte, árverési kérelmének eleget tenni kelletvén, mert felperes végrehajtáshoz! jogát igazolta s a perr. 428 §. rendeletének eleget tett; és pedig a kijelölt ingatlanra vonatkozólag, miután arra a 472 §-ban körülirt igény telekkönyvileg nincs bejegyezve. Alperes az árverés elrendelése ellen sem. panaszt adott be, mert állitólag a 437 §. szabálya az árverési határidőkre nézve meg nem tartatott; továbbá, mert felperesi követelés az árverezendő ház bérjövedelméből s egy átengedett követelésből már kielégíttetett; de különösen, mert alperes ugyauezen ügyre vonatkozólag már bűnvádi eljárást indított meg, melynek befejezése előtt az árverést foganatosítani nem lehett A Semmitőszék a panaszt elvetette; „mert a felterjesztett ügyiratokból kitűnik, hogy az árverési hirdetmény, melyszerint az első árverési határidő 1871. juli 26-ra tüzetett ki, ugyanezen évi jun. 24-én lett kiffüggesztve s hogy e szerint az utóbbi naptól számítva a perr 437 §-ban a 10,000 frt. becsértéken alóli javakra, kiszabott 30 napi határidő megtartatván, a panaszban sérelmül felhozott azon állítás, mintha a törvényes határidő meg nem tartatott volna — teljesen valótlan; „mert továbbá a végrehajtási jognak az állitólag tett részletfizetések folytáni korlátozása, illetőleg megszűnte tése nem semmiségi panasz utján, hanem a perr. 374 §. világos tartalma szerint külön kereset alakjában érvényesítendő ; „mert végre az állitólag folyamatba tett bünfenyitö eljárás, a jogérvényes Ítélet folytán, elrendelt végrehajtás folyamát nem gátolhatja; — és igy a felhozottak szerint a semm. panasz minden tekintetben merőben alaptalan levén, ugyanaz elvetendő s az ellenjegyző ügyvéd pénzbirságban elmarasztalandó volt." (1871. nov. 4. — IV-ik tánácsülésben — 11055 sz.) A perrend 583 §. rendelete a vagyonközösség megszüntetése tekintetéből csak az öröklési eljárás folyama alatt érvényesíthető. Az öröklési eljárás befejeztetvén s a hagyatéki vagyon tulajdonjoga az örökösök nevére bekebeleztelvén, az ez által előállított vagyon közösség megszüntetése nem az 583 §. rendelte uton hanem csak a törvény rendes utján eszközölhető. Hübsch szül. Seiller Anna a magyaróvári kir. törvényszékhez aziránt folyamodott, hogy a néhai özv. Seiller szül. Nabinger Viktória hagyatékához tartozott, azonban jelenleg az ő és kiskorú testvére Seiller János közös tnlajdonát, közös birtoklásban képezó, 222 sz. a telekkönyvezett ház y4-s telekre nézve az osztály sommás uton a perr. 583 §. értelmében eszközöltessék, utou a perr. 583 § értelmében eszközöltessék. A kir. törvényszék f. év. június 25-én 1209 sz. a. kelt végzésével ezen kérelmet elutasította következő indokokból: mert örökhagyó Seiller Viktóriának összes hagyatéka s igy a 222 sz, alatti ház és telek felett is az 583 § szerinti sommás utú osztály Mosonymegye tszéke előtt már 1870 év május 30-kán megtétetvén s azon tszék mint gyámhatóság által 1870 június 9 én 1422 sz, a. kelt végzéssel helybenhagyatván, sőtt ugyanezen végzéssel folyamodó és testvére javára a 222 számú telki állományra nézve a közös tulajdonjog bekeblezése iránti intézkedés megtétetvén jelen hagyaték elitézettnek s az ügy teljesen befejezettnek tekintendő; ez okból tehát az örökösöknek tulajdonukba adatott vagyonra nézve, mely most már hagyatéki vagyont nem képez, özv. Szeiller — Nabinger Viktória utáni örökösödési eljárásnak helye nem lehet. — Ezen végzés ellen Hüb?ch Seiller Anna semm. panasszal élt; mivel a tszéki végzés ellen mondásban szenved, mert ha az osztály megtörtént volna, nem lett volna szükség a jelen folyamodványra, melynek éppen az a czélja, hogy a közte és testvére közt fennáló vagyon közösség megszüntetessék. Igaz hogy az öröklött vagyun az 1422 sz. végzéssel közös tulajdoni joggal nevükre bekebleztetett; de miután a perr. 577 §. szerint az örökösök nem kényszeríthetők a vagyon közösségben megmaradásra s az 578 §. szerint az osztályt mindazok kérhetik, kiket bizonyos meghatározott részben az örökösödés illet s az osztályt az 579 § szerint bírói beavatkozással nagykorúak eszközölhetik; annálfogva nem tehetett egyebet mint az 583 § értelmében a sommás osztály eszközöltetéseért folyamodni. — A 297 § 22 pontja alapján kéri a végzést megsemmisitetni. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a néhai Seiller szül. Nabinger Viktória utáni öröklési eljárás az örökösök közt létrejött egyesség s a tulajdonjognak az egyeaség alapján az örökösök nevére osztatlan állapotban eszközlött bekebelezése által végét érte: „miután az örökösök közt ekként támadt vagyon közösség megszüntetésére a perr. 583 § azért nem alkalmazható, mert é. §. rendelete csak az öröklési eljárás folyama alatt foghat helyet — befejezése után azonban, ha panaszkodó osztály része iránt birtokos társának gyámjával, a gyámhatóság jóváhagyása mellett megegyezni nem tud, — a vagyonközösség megszüntetését csak a törvény rendes utján kérheti; „ezeknélfogva a kir. tszék a kérelem megtagadása által a 297 §. alá vonható alaki törvénvsértést nem követettel," (1872. Sept. 27 — 10, 387. sz. a".) Egy magában azon körülmény, hogg az adós ellea már más hitelező javára birói végrehajtás rendeltetettel, a követelés veszélyeztetését nem igazolja. Gold Simon — Blau Lázár ellen a pesti kir. törvényszékhez 1000 for. s jár. erejéig biztosítási végrehajtás elrendeléseért folyamodott, a veszély valószínűségét D. alatt 81*