Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 77. szám - Szerény észrevételek a Semmitőszék f. é aug. 22. 8847. sz. a. határozatára

Pest, 1872. kedd okt. 1. 77. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRV CSARNOK. A jelen julí — szeptemberi évnegyedes előfizetés lopunk mnlt számával kitelv én, az illetők tisztelettel kéretnek az előfizetés mielőbbi megújítására. — Évnegyedi előfizetés ezentúl is a lap hetenkint kétszeri megjelenése mellett: 2 frt. — Az év elejétől is szolgálhatunk teljes példányokkal. Tartalom: Szerény észrevételek stb. — Legfőbb itélőszéki s — Semm. döntv. — Rendeletek. Szerény észrevételek a Semmitöszék f. é ang. 22. 8847. sz. a. határozatára. Komáromy Károly ügyvéd úrtól, (Derecskéről.) E szaklap f. é. 69. Bzámában közlött fentebbi számú sernoiitőszéki döntvény az általam, mint alp. K o vác s Péter képviselője által a b.-újfalui kir. jbirósághoz beadott semmiségi panasz tárgyában keletkezvén: bátorságot veszek magamnak, sőt, mint e beesés szaklap egyik igénytelen munkatársa, némi jogosultságot is érzek arra, hogy azt szerény s tiszteletteljes, de a mellett elfogulatlan és tárgyilagos bírálat alá vegyem. Ez által különösen azon czélít óhajtanám elérni, hogy a szakértők becses figyelmét az itt fölmerült sajátszerű eljárásra s ténykörülményre felkölthessem: mi talán átalánosabb törvénykezési érdekek tekintetéből sem maradand minden haszon nélkül, — szem előtt tartván a magyar akadémia jelszavát: „győzzön, a mi j obb" ! Mielőtt a fenforgó jogesetnél tapasztalt és előbb kifogásolt, aztán semmiségi panaszszal megtámadott sajátszerű képviseletről, s a tisztelt semmitőszéki határozatnak ezt tárgyazó intézkedéséről szólnék, mulhatlanul szükségesnek tartom fölemlíteni, miszerint e döntvény hiányos és egyoldalú, mert nem meriti ki a semmiségi panasz tárgyát egészben, s nem hozza föl és nem rontja le annak minden indokát. És igy már e szempontból sem állja ki a bírálatot. A kérdéses esetben ugyanis a bíróság Srdekeltsége hozatott fel a semmiségi panasz főindokául, s a polg. perrendt. 297. §. 4) pontja alapján kéretett az eljárás niegsemmisittetni. És bár ez érdekeltség a legnyilvánvalóbb bizonyítékát maga a tisztelt járásbíróság azon eljárása képezte, mely szerint saját Írnokát, bírósági személyzetének egyik tagját szerepeltette a perben fölmerült biztosítási végrehajtásnál, s ruházta föl azt a törvény világos rendelete daczára az egyik peresfél képviseleti jogával, s e hibás, helytelen tényét a bizt. végrehajtás ellen beadott kifogások tárgyában hozott 2365. sz. neheztelt végzésében nemcsak jóvá nem tette, sőt az irnok illetéktelen és törvénybeütköző képviselői működését minden áron szentesíteni törekedvén, — azt körömszakadtig védelmezte: — mégis ez igen fontos, s az egész eljárás megsemmisítésére magában véve is teljesen elégséges indok, a m. kir. Semmitőszék idézett számú határozatában figyelmen kivül, s nemcsak ezáfolatlanul, de egészen érintetlenül hagyatott. A járásbirósági irnok általi képviseltetést illetőleg azt mondja e döntvény, hogy: „bár azon eljárás az 1871. 8. törv. cz. 2. §-a értelmében nem helyeselhető, s bár az fegyelmi eljárás alá tartozó cselekmény: — az eljárást és a feleknek abból származott jogait semmissé nem teszi." — Ez itt kimondott elvet részemről egyátalában nem oszthatom. Mert ennek egyéb ratiója nem lehet, és nem is képzelhető, mint az, hogy a peres-felek a bíróság ilynemű ferde s törvényellenes eljárásának nem okai, s igy az joghátrányukra nem is szolgálhat. Ez okoskodás azonban nem áll, mert ha valamely jogcselekvény az érdeklett feleknek hátrányukra nem szolgálhat, akkor annak előnyükre sem szabad szolgálnia. Már pedig eivitázkatatlan tény és igazság az, hogy midőn — mint jelen esetben történt —• az eljáró bíróság saját hivatali személyzetének egy tagját szerepelteti a perben, s ruházza föl a végrehajtató illetéktelen képviseleti jogával: akkor ez eljárás nem lehet, hogy a végrehajtatónak szembetűnő előnyére, az ellenfélnek pedig hasonló joghátrányára ne szolgáljon. Ide járul az is, miszerint alig lehet felfogni a szóban forgó semmitőszéki döntvény logikai értelmét, midőn a panaszlott birói eljárást helytelennek s fegyelmi eljárás alá tartozó cselekvénynek mondja ki; s mégis az e miatt, söt egyszersmind a bíróság érdekeltsége indokából is emelt semmiségi panaszt elvetendőnek nyilvánítja. Szerény nézetem szerint tehát ama döntvény nem correct, s a törvény és jogszolgáltatás kívánalmainak meg nem felel; sőt a polg. törv. rendt. 304. §-a rendeletével is ellentétben áll. 77