Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 74. szám - A közegészség a bünfenyitő eljárással szemközt. (Vége)

Pest, 1872. péntek scpt. 20. 74. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉ1VYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Közegészség a bünt. eljárásbm, — Legfőbb itélöszéki s — Somai, döntv. — Jogászgyülés. A közegészség a bünfenyitö eljárással szemközt. Kiss Zsigmond ügyvéd úrtól. /(Vég e.) A harmadik pontnál az állíttatik, hogy a hamisítás a helybeli járási és községi orvosok tudtával és beleegyezésével történt. — Mennyi igaz e ráfogásban? vádló nem tudja, de azt igen is tudja, hogy ő, ki talán a legtöbb megrendeléseket tette, ily visszaélésre alperest soha sem jogositotta fel. — Vádló ugy van meggyőződve, mikép maguknak a rendelő orvosoknak sincs meg azon joguk, hogy a tudományilag megállapított gyógyszereknek, azoktól egészen különböző szerekkel való helyettesítését megengedhessék, de sőt kötelességszerű feladatukhoz tartozik őrködni a felett, nehogy a közegészség veszélyeztetésével, egyes lelkiismeretlen gyógyszerészek olynemü visszaéléseket kövessenek el, niinó' a jelenlegi. — Hiszen, ha az orvos belenyugvása elegendő lenne arra, hogy a szakértő, és helytelen megrendeléseknél még az orvos akaratától sem függő gyógyszerész, a kórnak, s a gyógyítás következményének meg nem felelő szereket szolgáltasson ki: ugy a szenvedő egészségi állapota igen sajnos esélyeknek lenne kitéve. — Hisz ez esetben még a megmérgezés ellen sem lenne az ember biztosítva. Jelen esetben egyébként kérdés tárgyát nem képezheti, ha a valóban megtörtént hamisítás az orvosok tudtával tétetett-e vagy sem? vádlott mindenesetben bűnös, esküjét megszegte, — a hozzá bizalommal fordult betegek sújtó helyzetét, önhaszonlesésből, saját hasznára fordította ; embertársai betegségét pénzben értékesítette, a mennyiben a négy annyi értékű chininum helyett, csekély értékű sallicint adott, és pedig hónapokon keresztül. Hy nemtelen tettnek sem az isteni, sem az emberi törvényekben nincs mentsége, még akkor sem, ha azt az orvosok tudtával tette is az illető. — A két eset közt egyedül ^-zon különbség lehet: ha a hamisítást a gyógyszerészönszántából követte el, akkor önmaga büntetendő; ha pedig az orvosok belenyugvásával: akkor ezen hozzá szegődött bűntársak is a törvény szigora alá veendők. Ily tettet a biróis csak büntetni, de nem menteni van hivatva. Végül a negyedik pontnál az vettetik fel, hogy a hamisítás, a szakértőkül felhívott orvosok véleménye szerint — hátránnyal nem volt összeköttetve. — E feltevést talán lehetne némi részben indokul fogadni el, ha nem oly egyének állították volna fel, kik a bünrészességet maguk beismerve, maguk bevallják, hogy a hamisi| tás ténye az ő tudtok és beleegyezésükkel jört létre. E nyilatkozatban nem az orvosok állanak a tudomány alapján, hanem a bűntársak védik saját érdekükből a büntettet. És e részben elfogultságuk ezen úgynevezett szakértőknek nagyon is észlelhető. Mert az orvoslásnál nem csak az a hátrány, ha a kiszolgáltatott orvosság a beteget megöli, hanem az is, ha a várt és bekövetkezni kellett javulás, a hibás szer miatt elő nem állhatott. A jelen ügynél épenezen eset fordul elő. Vádló mint orvos maga tapasztalta, hogy a gyógyszerek a javulást nem idézik elő. A legnagyobb járvány idején észlelte,hogy a betegség lefolyásánál valami idegen tényezőnek kell szerepelnie. Ezen tapasztalat vitte arra, hogy kutatást eszközöljön, és ennek alapján derítette ki azt, hogy a vádlott gyógyszerész, a kiszolgáltatott szereket, hónapokon keresztül hamisította. Már ezen tapasztalat, mely szükség esetén be is igazolható, — megczáfolja azon légből meritett állítást, hogy a hamisítás ténye hátránnyal nem volt összeköttetve — De ha ily hátrány valósággal nem lett volna is előidézve: maga a gyógyszer hamisítás ténye elegendő alap vádlott megfenyittetésére, s a jogosítvány elvesztésére, — melynél csak súlyosító vagy enyhítő körülményül szolgálna azon constatirozandó, de nem pusztán felállított tény, váljon az elkövetett hamisításból nagyobb bajok keletkeztek-e, vagy sem? Fel kell még említeni ez ítélet irányában, annak záradékában felhozott azon állításokat, miként vádlott ott jóhiszemünek, s nem saját érdekéből cselekvőnek nyilvánittatik. A bíróság, mely ítéletét indokolni tartozik, ezen feltevéseket talán azért dobta oda az ítélet végéhez mert azokat ugy sem lett volna képes indokolni. És valóban nagy elfogultság kell ahhoz, hogy bíróilag egy gyógyszerész jó hiszemünek, és nem önérdekből cselekvőnek mondassék ki, midőn be van bizonyítva, — mit maga az ítélet is beismer, — hogy ezen gyógyszerész, hónapokon keresztül meghamisított oly szereket szolgáltatott ki, melyek a járványnak mielőbbi megszüntetését megakadályozták; s midőn be van győzve, hogy ezen gyógyszerész azért szolgáltatott ki sallicint a megrendelt chininum sulphuricum helyett, mert amannak ára fontonkint 20 frt, emezé pedig 80 — 90 forint, — és a díjazásnál is a vádlott a chinin árát vette meg. Az elmondottak eléggé kiderítik már, hogy az Ítélet elemzett indokai a bírálatot semmi esetben sem állják ki, — és csak csudálkozni lehet, hogy a tekintetes k i r. itélő tábla, 1872. martius 20-án 1946/6. sz. a. a kelt ítéletével, az eljárt bíróság Ítéletét, felhozott indokaiból jóváhagyta. 74