Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1872 / 60. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 6. [r.]
Pest, lh7Z. kedd aug-. 2. tiO. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Telekk. reform. Se min. döntv. — Ren d eletek. Fszniék a telekkönyvi rendszer reformjához. Kopp Ferencz járásbiró úrtól. VI. A telekkönyvi rendeletben a legelső kellék t. i. a tkv. czélja és tárgyának megnevezése hiányzik; valamint annak kijelölése, mily ingatlanok nem tárgyai a telekkönyvnek és végre az is, hogy mily módon történjék a bevezetendők bevezetése. Nemkülönben a gyökerezett iparjogokról is mi említést sem tesz. — A 49. 50. 51. szakaszok helyett az lett volna kiteendő. — Ezek vitán megnevezendők volnának a tkvi. betétek és azok egyes lapjai, úgy az egyes lapok tartalma. Az A) lapon (birtoklap) a tkvi test, sorszámokkal ellátandó tartozékaival, a gyökerezett jogok külön felemlitésével, a midőn azok a közigazgatási hatóságok által annak ítéltettek az eddig divatozó megnevezéssel u.m. uradalom urb. állomány, zsellértelek, irtvány, inscriptió sat. bevezetendő, mely megnevezés czim alakjában teendő. Ezen czimezés után jőnek az illető tkvi testnek — a mennyiben ez több részletből áll, — tartozékai, minőség dűllő név és terjedelme. — A házaknál azösszeirásiszám, nagyobb helységekben az utcza, vagy tér neve, osztály és tiszta jövedelem — Ezen bevezetések után azonban a tárgyilagos tulajdon és térmértékért a tkönyv jótállást nem vállal mert ezekben gyakran — részint passiv, részint activ — oly változás történik, hogy az illető birtok értéke emelkedik, vagy csökken, és az érdek még nincs ugy kimivelve, hogy ez azonnal pótoltassék; vagy sokszor érdekében fekszik a tulajdonosnak a történt csökkenést palástolni. Az A) lapon a leírandó részlet le, és az újonnan keletkezendő tartozék folytatólagos sorszám alatt, hozzájegyzendő. Osztály esetében az egész részlet törlesztendő, de a visszamaradt rész uj jeleléssel folytatólag, szinte uj sorszám alatt bevezetendő. Minden ily leírásnál a jegyzés rovatba a tulajdonlap (B) sorszáma, — mely alatt a leírás történt, — beigtatandó ;péld. B. 3. Hosszabb elnevezés, mint öröklés, eladás, osztály sat. nem ajánlható, mert ezzel ugy sincs kimondva mind az, a mi kell: feleslegesen szűkíti és betölti a „Jegyzék" rovatot, holott a B) laponi bevezetés az egészet felderíti. Ha ebből még nem derült ki, ugy egyenesen kijelentjük, hogy minden tkvi testnek külön lapot kell adni, azért megszűnik az I. vagy -f- megjehlés, mert mindazon részletek, melyek valamely telekkönyv A. lapján bevezetve vannak, azok egy tkvi testet képeznek, s mennyiségük csak a sorszámokkal jelelendő. Látszólagosan czélszerűbbnek mutatkozik ha egy ugyanazon birtokosnak kizárólagos tulajdona egy lapon található, mert ez az első felszerelésnél kevesebb munkába kerül, továbbá egy kivonattal egyszerre veheti birtoka állását; és végre a 30 — 50 év alatt okvetetlen bekövetkezendő változásoknál amúgy is felteendő, hogy ily egyes részletű birtoktestek szanaszét iratnak. Fel nem éri azon jótéteményt ama könnyítés, hogy kivéve osztályt vagy összesítést, az egyes tkvi testek az eredeti lapon állandóan megmaradnak;— hogy nem idézi elő azon felette sok munkát, ha például az egy lapon vezetett és megterhelt sok tkvi test sok osztozó közt osztály alá esnék oly módon, hogy egyes részletek nem egyeseknek külön, hanem több részlet több osztályosnak különféle részekben kiadatnék. — Ily tkvi átíratásról csak a gyakorlati jogásznak van fogalma, s ha az ki e'vont tanokból kiindulva az előbbi modort (több tkvi test egy tjkönyvben) pártolja, — csak egyszer kényteleniltetnék ily telekkönyvezést foganatosítani, az nézetünk helyességéről azonnal meg lesz győződve. Azon ellenvetés is, hogy ez esetben az egyes tulajj donosok azonossága könnyen kétségessé válna valamely j részletre nézve, könnyen eloszlatható, ha a beadványozó az illető tulajdonosnak tjkvi száma megnevezésére utasittatik, vagy mint már előfordult, több egyforma elő és vezeték nevű ugyanazon községbeli birtokosoknál, hogy az azonosság megállapítása végett az illető tulajdonosok számokkal jeleitettek, ós minden ügyletnél mindkét fél részéről, ha mindkettő ugyanazonközségbeli volt, a szám kitétele követeltetett. — Az mi előbb szokatlan volt, most mint czélszerű, gyakorlatban van, úgy mint a házszámozás. Az 52. §. d. pontja szerint helyesebb a hitbizományi minőséget bevezetni mint az az 54. §-ban említve van, — mert ily birtokkal csak oly körülmények közt lehet rendelkezni, a mely körülmények az 52. §. d. tételében felemlítve vannak, azaz csak az illetékes hatóság, illető érdekeltek, gyámgondnok hitbizományi várományosok sat. meghallgatása utáni engedély mellett. A telekkönyv tárgyánál (objectum) a hitbizomány egészen külömböző jelentőségű az urb. állomány, irtvány, dézsmás föld, eniphitenticum sat. megnevezésnél, mert az utóbbiak megszűnése csak az idő kérdése, holott az előbbinek megszűnése — bár nemzetgazdászati szempontból kívánatos lenne, egyhamar nem valószínű, különösen nálunk! — De a tkv. elvével ellentétben is van a teherlaponi feljegyzés, 60