Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 48. szám

191 felperest a rendes perutra utasította; mert a perr. 93. §. K. p. csak szolgálati s munkabért de nem alkuszdijt is foglal magában. Ez ellen felperes semm. panasszal élt; hivatkozva az előbbi perében hozott — s fent közlütt 9874 számú semmitőszéki döntvényre, melyben elismertetett hogy jelen kö vetélés mint szolgálati dij iránti a 93. §. K. pontja alá vonható. Továbbá kifejti hogy az alkuszdij is magában foglalja a szolgálati s munkálati dijat, miről a 93. §. K. pontja szól. A Semmitőszék ennek helyt adva a neheztelt végzést a 297. §. 6. pontja alapján megsemmisítette s a járásbíróságot szabályszerű további eljárásra utasította. „mert a kereset szolgálati dij czimén levén megindítva, — ily keresetek pedig a perr. 93. §. K. pontja értelmében sommás eljárás alá tartoznak; a kir jbiróság tehát a 297. §. 6. pontjában jelzett semmiséget követett el, midón neheztelt végzésben felperest jelen keresetével a rendes perre [utasította." — (1872. június 5. — 5607. sz. a.) Következő döntvény nem teljes tanácsülésben. A vásári bíráskodás gyakorlatára az uj bírósági szervezés folytán, a járásbíróságok vannak hivatva. Számos esetek előfordultával, a kolozsvári királyi törvényszék és az ottani kir. járásbíróság között, a vásári bíráskodásra nézve illetőségi összeütközés merült fel. — A jbiróság f. évi apr. 9-kén 4307. sz. a. következő előterjesztést intézett a tszékbez: A perrend 481. §. szerint a vásári bíróságot Sz. K. és rendezett tanácsú városokban, egy elnökből két biróból s egy jkönyv vezetőből álló bíróság gyakorolja. Kolozsvárott ily bíróság nem volt alakítva, hanem azt a megszünteteít városi egyes piróság gyakorolta, a törvény által kivont személyzet az egyes biróság személyzetéből állíttatván össze. — Az 1871. évi 31. t. cz. 15. §. szerint a kir. járásbíróságok az eddig fennállott egyes bíróságokhoz utasított teendőket végezik. Miután azonban a megszüntetett kolozsvári egyes biróság a vásári bíráskodást csak polgármesteri illetőleg főbírói intézkedés folytán gyakorolhatta, mert a perrend 93. §-ban felsorolt silletőségéhez utasított esetek között az elő nem fordul s igy a jbiróság hatásköréhez nem tartozhatik, annyival is inkább, mivel 93. §. szerint annak gyakorlására egy elnök s két biróból alakult biróság van hivatva. Miután azonban Kolozsvárott ily biróság nincsen alakítva, és minden vásárkor számtalan vásárbiráskodási eset jön elő, melyek mindig a jbirósághoz utasíttatnak. Ennek folytán a jbiróság saját kebelében két albiró és egy joggyakornokból álló vásári bíróságot alakított esetenkint, — s egyszersmind az illetékesség meghatározása végett az igazs. minisztériumhoz folyamodott. A minisztériumtól 1872. mart. 19. 8782. sz. a. kelt rendelettel azon utasítás küldetett hozzá: hogy a mennyiben a vásári bíráskodásra nézve a kir. jbiróság és a kir. tszék között nézetkülömbség léteznék, ennek mint illetőségi kérdésnek eldöntése az 1868. 54. t. cz. 50. §. alapján a semmitőszéket illeti. Ezserint a fenforgó kérdés eldöntve nem lévén — a tszék kellő intézkedések tételére kéretik fel. Ellenben a kir. tszék azon nézetben volt a perrend 481. §. világos szavai alapján, miszerint Kolozsvárott a vásári bíráskodás gyakorlatára csak is társas biróság, tehát a kir. tszék lehet illetékes. Ennélfogva e kérdésre nézve a tszék és a jbiróság között illetőségi összeütközés forogván fenn, annak eldöntése végett az ügyet a semmitőszékhez terjesztette fel. A Semmitőszék erre nézve határozta: „miszerint a vásári bíráskodásnak Kolozsvár Sz. K. város területén való gyakorolására az oda való kir járásbíróság mondatik ki illetékesnek; mert a perrend 488. §. szerint a vásári biróság a sommás eljárás szerinti határozatra utasíttatott, ilyen eljárásnak pedig a perrendszabályai szerint csak a kir. járásbíróságoknál lehet helye." (1872. máj. 24. 5569. sz.a.) Rendelet a birtokrendezési eljárás iránt Erdélyben. (Folytatás.) A tárgyalási nap rendszerint a kitűzés napjától számítandó 45-nik napra tűzendő ki. Ha azonban a biróság alperesek lakásának távolsága vagy egyéb előtte ismeretes fontos körülményeknél fogva a tárgyalási napnak hosszabb időre leendő kitüzetését szükségesnek látja, ez 45 napnál hosszabb, mindazonáltal 60 napot tul nem haladó időre is kitűzhető. 16. §. A keresetlevél három példányban adandó be, az első teljes példány a törvényszéknél marad, a másik teljes példány a legelői megnevezett alperesnek, a harmadik csatolmány nélküli példány pedig felperesnek adandó ki. A többi alperesek felzeteken értesitendők, s az idézési végzésben kijeleleudő, hogy a keresetlevelet és csatolmányait a törvényszéknél megtekinthetik. 17. §. A törvényszék által hivatalból megindított birtokrendezési ügyekben a keresetlevélre hozott idéző végzés a hivatalos lapban is közhírré teendő. Más esetekben a hirdetmény általi idézés csak a felek határozottan kifejezett kívánatára, vagy a törvénykezési rendtartás 268. 269. §-aiban meghatározott esetekben eszközlendő. 18. §. Az első tárgyalás alkalmával a rendes eljárás megkezdése előtt, a törvényszék kiküldött tagja (23. §.) hivatalból köteles raegvizsgáli, vájjon mindazok, kik a rendezés körül érdekelve vannak, megidéztettek-e? Ha az érdekeltek közül valyamelyik bármi okból nem idéztetett meg, s a hiány azonnal pótolható, a kiküldött biró a megidéztetést rögtön elrendeli, ha pedig az nem volna azonnal eszközölhető, ez esetben a tárgyalás elnapolását s az uj tárgyalási határnapra valamennyi érdekeltnek megidéztetését rendeli el. 19. §. Az előkérdések fölött az 1868. LIV.t. cz. 144. § ban szabályozott jegyzőkönyvi eljárásnak van helye. 20. §. Ha alperesek sem maguk, sem kellőleg felhatalmazott ügyvéd által nem jelennének meg, köteles a 48*