Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 44. szám - Észrevételek a becstelenitési per tárgyában 1. [r.]

azon ítélet másod r. alperesre nézve azonnal jogerőre emelkedett. ; tekintve végre hogy kérvényező' a perren 239. §. értelmében tartozott volna az ítélet jogerejüvé válta atán 15 nap alatt a megítélt eskü letételére határnapot, kérni — mit tenni elmulasztotta. 1872-dik évi marczius 12. 235. sz.) Ezen végzés ellen 2-od r. alperes semm. panaszt adott be; mert egy s ugyanazon keresetben mindkét alperes egyetemlegesen elmarasztaltatván, 1-ső r. alperes az ellen fellebbezett, igy azou 1-ső bír. ítélet 2-od r. alperesre nézve sem emelkedhetett jogerőre (perr. 290. §.) mindaddig mig a másod bíróságtól vissza nem érkezett, és igy előbb eskületételi kérvényét be nem adhatta. A Semmilöszék a neheztelt végzést a perr. 297. §. 12. p. alapján megsemmisítette s a kir. járásbíróságot az eskü jelentkezési kérvény elfogadására utasította; „mert az eljáró első bíróságnak 1871. apr. 29-kón kelt, első r. alperest feltétlenül, másodikat a fő eskü le nem tétele esetére marasztaló ítélete, 1-ső r. alperes által felebbeztetvén, — másod r. alperes eskületételre, való jelentkezése, illetőleg kérvénye, mely a másod bírósági ítéletnek 1872. jan. 20-kán eszközlött kézbesítése után 1872. évi. febr. 19. — és igy tekintvé a perr. 127 s 277 §§-ban gyökeredző 15 napi fellebbviteli és — noha az (első) ítéletben megemlitetni mellőzött, de a perr. 238. 239 §§. rendelete szerint az eskü letételre szabott 15 napi határidőn belül adatott be ; — tekintve a perr. 290. §. és ezzel kapcsolatos 299 §. rendeletét — elkésetten beadottnak nem tekinthető." (1872. apr. 30. — 3782. sz. a.) A perr. 93. §. k. pontjában foglalt munkadíj fogalma alá nem vonható azon százalék mely a pénzkölcsön szerzési dijból az arra megbízott által valamely közbenjárónak ígérteiéit. — Ily esetben — 300 fton tul — a sommás bíróság és eljá rás nem alkalmazható. Kohn Fülöp — Barrach Benedek ellen Pest belvárosi egyes bíróság előtt 1750 frt s jár. iránt pert indított, azon alapon mert keresetlevele előadása szerint a csömöri száz ház társulat által pénzszerzéssel megbizatván, e végból arra alperest s társait kereste meg, kiknek a tásulat részéről a kölbsön összegtől 4°/0 köttetett ki, — mig viszont alperes 1861. jun. 15. kelt s felmutatott levelében felperesnek a kikötött díj százalékát kötelezte le. Alperes a költsönt létre hozta, a provisiót nagyrészt meg is kapta, de felperesnek a kötelezett dijt kifizetni vonakodik. Keresetét a 93 §. c. pontja alapján sommás uton kívánja érvényesítetni. Tárgyalás tűzetvén ki. ezen alperes a bírói illetőség ellen tett kifogást, minthogy itt nincs szó szolgálati munkadíjról, hanem oly jogi kérdésről, mely társas viszonyból keletkezett, a mennyiben alperes több társával felperes által pénzszerzésre hivatott fel s ezúttal kötelezte magát alperes arra, hogy a társulat által fizetendő 4°/0-ból felperesnek l/4 százalékot fizetend — mi tehát alkuszdij és nem munkadíjnak veendő. Miután pedig ezen díjösszegére nézve az egyes bíróság illetőségi körét túlhaladja — kéri az illetőségét leszállitatni. Felperes ellenben azt vitatja válaszában hogy a kikötött díj valódi munkadíj, mert az ő közbejárására bízta meg a társulat alperest. Az illetőség megalapitván a Pest belvárosi kir járásbíróság 1872. márczius 22. 5090 szám alatt kelt, Ítélettel alperest a felperosileg 1450 frtra leszállított keresetben elma rasztalta. Alperes ez ellen semm. panasszal élt, melyben a fentebbieken kívül még azt fejtegeti, hogy a kérdéses >/i százalékot nem ő kötelezte saját pénzéből, hanem az építési társulat, melyre tett szavatossági hivatkozásának tebát hely adandó lett volna. A S e m m i t ő s z é k a jbírósági ítéletet az illetéktelenség kijelentésével a 297, §. 4. p. alapján megsemmisítette. „mert felperes alperes elleni keresetét az iratok mellett levő alperesnek felpereshez intézett 1871 jun. 15-kén kelt levelére alapítja; ezen levélben alperes azon kötelező nyilatkozatot teszi felperesnek, hogy az épitő társulat által kiállított kötési bizonyítványból részére biztosított dijból '/4 százalékot felperesnek fog kiszolgáltatni. — klzen csupán alperes által aláirt nyilatkozatban a perrend 93 §. K. betű alá eső munkadíjról tehát szó nem levén, hanem az inkább személyes kötelezettséget tartalmazván, melyre alperes feltételesen reá állott felperes irányában; „s miután felperes keresetében azt állítja, hogy a kérdéses társulat által alperes részére kilátásba helyezett és részben ki is fizetett dijösszeg több ezer forintot tesz; következéskép az ő számára is alperes által biztosított 1450 frt díjrészlet a 300 irtot jóval felülhaladja; magától érthető, miként ez esetben a perr. 93. §. K. p. irányadó nem lehet. „ennélfogva alperes bírói illetéktelenségi kifogásásának hely adandó volt." — (1872. évi april hó 30. — 4148. sz. a.) A perr. 143. %-a csak a periratok benyújtása s nem azok átvétele iránt is intézkedvén, az nem alkalmazható azon esetre, ha felperes ?.z ellenbeszéd átvételére meg nem jelenvén, igazolási kérelmét a válaszbeadási határidőn belül adta be. Ily esetben még a 306. §. alátarlózó mulasztás fenn nem forogván, — igy az idő előtti igazolásnak sem helye, sem czélja nem lévén, az igazolási kérelem benyújtásakor hivatalból visszautasítandó. — Fábos Zsófia s érdektársai — özvegy Fábos Jánosné ellen a tapsoni telekkönyvben foglalt ingatlanoknak, alperesnő özvegyi jogának épségben való fentartása melletti megitéltetése végett a kaposváritszékhez keres-tlevelet attak be. — Az ellenirat beadása s átvételére 1871. évi nov. 24 határnapul tűzött ki. Az ellenirat beadatott de felperes részéről nem jelent meg az illető ügyvéd annak átvételére miért alperes az ügyet ítélet alá bocsátatni kérte. Ennek folytán felperes decz 5-kén igazolási kérelmet adott be, minek folytán 1872. febr. 7-re tárgyalás tüzetett ki, melyben alperes az igazolási kérelmet, elhárithatlan akadály fennem forogván — elvettetnikérte. A kaposvári kir. tszék 1872 február 26. kelt végzéssel felperesnek az ellenirat át nem vehetése miatt beadott igazolási kérelmét elvetette, mivel azt, hogy a felperesi ügyvéd máshol volt hivatalosan elfoglalva, a perrend 306. §. ért. elhárithatlan akadálynak venni nem lehet. Felperes sem. panaszszal élt. — A Semmitőszék azt elvetette: