Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 44. szám - Észrevételek a becstelenitési per tárgyában 1. [r.]

1872. Pest, péntek június .17 44. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom. Becstelenitési per. — Somm. dtfntv Y1 Észrevételek a becstelenitési per tárgyában. SZÍVÓS Albert ügyvéd úrtól (Nagykörösről.) I. Az osztrák jogrendszer alatt a becstelenifcés megtorlása, a fenyítő eljáráshoz tartozván, a becsület sértési panasz mint kihágási eset tárgyaltatott s ítéltetett el sommás uton. Az alkotmányos korszak helyreálltával pedig a becstelenitési kereset, a régi eljáráshoz képest, ismét a polgári ügyutra tereltetvén ott folytattatik jelenleg is. Szerény véleményem szerint, de a becstelenitési kereset fogalmából kifolyólag is, a becstelenitési per inkább fenyítő mint polgári természetű lévén, helyesebben tárgyaltatnék és a czélnak is inkább megfelelőleg intéztetnék el a kihágási — mint a polgári perek sorozatában. Mi a czélja ugyanis a becstelenitési keresetnek, ha nem az, hogy a becsületében megsértett fél elégtételt kapjon, hogy kaphat pedig elégtételt, mint ugy, ha a sérelem megtoroltatik (ugymondva a sértő megfenyíttetik)? De épen az a kérdés, bogy a polgári uton és a fenn álló szokásos eljárás utján eléretik-e, és elérethetik-e mindenkor a czél? Szerintem nem: mert a polgárieljárás eneme alapszik a H. T. K. Il-ik R. 72. czimén, mely tisztán és csak is pénzbírság kiszabásáról szólván az ez alapon hozandott Ítélet sem szólhat egyébbről. — Már pedig a legtöbb eset épen ezen eljárás mellett marad torlatlanul, mert kik között fordul elő ieginkább a becsületsértési ^eset, mint a vagyontalan osztályba tartozók közt s ha e sérelmet elkövetett vagyontalan egyén a most fennálló törvény és eljárás alapján pénzbirságban marasztaltatok, az tőle behajthatlan lévén, nemcsak az a czél nem éretett el, hogy a sérelem megtoroltatott volna, hanem az eljáró bíróság hasztalan időtöltéssel és munkával foglaltatott el egyéb ügyek hátrányára, a sérelmet elkövető pedig kikaczagja a nyertes — de elégtételt nem nyert ellen felét, a vagy nyomban uj sérelmet követ ellenében el; bízván az újból kimondandott ítéletnek is vagyon hiánya miatti végrehajthatatlanságában. Míg ellenben ha a becsület sértési panasz mint kihágási eset a fenyítő eljárás formaságai megtartása mellett tárgyaltatnék és intéztetnék el, az Ítélet a pézbirság bevehetetlensége esetében, fogsággali fenyitést is szabhatván, — legyen a panaszlott vagyonos, vagy épen vagyontalan — nem lévén az ítélet alóli menekülésre ut és mód a czél elérve a becsületes és vagyonos egyén pedig nem lenne annak kitéve, hogy csupa bosszantásból egy vagyontalan — vagy talán épen e czólból felfogadott — ellenfél sértő zaklatásait torlatlanul tűrni kéntelenittetnék. Ez okból tehát a különben is inkább fenyítő, mint polgári természetű becstelenitési pert a mai korban is — hol az annyira elharapódzott — mint kihágást fenyítő uton vélném czélszerüen elintézni. A mid^n a polgári perfolyam az országbírói értekezlet által szabályoztatott, a becstelenitési kereset, mint más polgári ügy, bélyeg jegyek használata mellett folytatta tott, mi által természetesen esetenként akadályozva volt a sértett fél sérelme orvoslása iránt per utján indulni el; hogy tehát a sértett felett ily akadály ne tartóztassa vissza keresete megindításában, létre jött az 1864évimáj. 1-én 8057. sz. a. kelt kir. udvari rendelvény, mely szerint a becstelenitési keresetek a bélyeg illeték kötelezettsége alól felmentettek, s az ugyan ily értelmű s jelenleg hatályban levő bélyeg törvény 14 tétel sz. 1. pontja. Ezen intézkedések oda irányozvák, hogy mind a becsületében megsértett fél keresetének folyamatba tétele könnyittessék; mind pedig a sérelmet elkövető panaszlott bűnhődjék. — Ugy de e czélnak megfelelőleg és pedig gyors eljárás mellett eszközöltethessék, intézkedni kellett volna a fent elől irt akadály elháratása, valamint az ügymenet gyorsasága iránt is, mert minél előbb éri a büntetés a büntettet, annál nagyobb annak hatása. (Vége következik.) Semmitőszéki döntvények. Az esküleiételi kérvény elkésettnek nem tekintethetik, ha több első bíróságilag elmarasztalt alperes közül az, ki a főeskü le nem tétele esetére lett elmajaszlalva, az iránti kérvényét csak a fellebbviteli bíróság ítéletének kézbesítése után adta be, habár az fellebbezéssel az első Ítélet ellen nem élt is. Lódi János — Lestár Péter és neje Toldi Judit ellen 478 frt. tőke összeg s jár. iránt sommás pert indított a bajnoki szolgabiróság előtt, melyben az eljárt egyes bíróság 1871. april 29 Ítéletet hozván 1-ső rendű alperest feltétlenül elmarasztalta, — másod( rendű alperest pedig azon esetre, ha a fóesküt le nem teendi. Ezen Ítélet ellen 1 ső r. alperes fellebbezéssel élt, mig 2 od r. alperes az ítéletben megnyugodott. — Az ügy a kir. táblára felterjesztetett, és ez által vizsgálat alá vétetvén, általa az egyetemleges kötelezettség megalapittatott s 1-ső r. alperesre nézve az első kir. ítélet helybenhagyatott. — Ezen ítélet alperesnek 1872. jan. 20. lett kézbesítve. — Ezután 2 od r. alperes 1872. febr. 19. eskületételi jelentkezését benyújtotta, az időközben életbe lépett topolyai kir. járásbírósághoz, mely által azonban azon kérvény mint elkésett visszautasittatott következő indokolással tekintve hogy a bajnoki szbiróság 1871. apr. 29-ki ítélete másod r. alperes által nem fellebbeztetett tehát tekintve hogy 44