Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 43. szám - Még egy szó a végrehajtókról

170 Hogy hova terjednek óliajtásim, melyek vidékünk szakemberei által osztatnak s támogatattnak, — a fenn^bbiekben már bent'oglalhatik. Ötevényi. (Temesvárott.) Legfőbb itéiöszcki döntvény. Az 1847 — 1850 évi időszakból származtatott kártérítési követelés elévült, ha az az oszt. polg. tkönyv életbelépte után 3 év alatt nem nem érvényesítetett. Ezen elévülés félbeszakítására nem szolgálhatott, mert azt félbeszakító beperlésnek nem tekintethetett, a kárkövetelésnek ellenkövetelésként védelmül egy más perben történt felhozatala. Kindermann József — a 1 ippai kir. kincstári uradalom ellen 1830 írt haszonbér visszafizetése s 281 frt kamatok iránt kártérítési keresetet indított. Temes megye volt törvényszéke mint első bíróság 1871 évi szept. 18. — 4181. sz. a. kelt ítéletével alperes kincstári utadalmat 787 frt 50 kr tőke, 1847. nov. 1-től 1850. okt. végéig jár. 6°j0 kamatai s 40 frt perköltség megfizetőében elmarasztalta akkép, hogy abból felperesnek 465 írt 20 kr haszonbéri hátraléka s ennek 1860. febr. 18- tóii 6°j0 kamatja alpéres részére levonandó — többi követelésével u. m. a mészárszéki jog kizárólag nem használhatásából merített 993 frt károsítás és 281 frt késedelmi kamatok iránt —felperes elutasitatván — Indokok: Az A. alatti szerződésből, de alperes elis méréséből is világc", hogy alperes a lippai mészárszéki jogot 50 hold földdel 1847 nov. 1-től 1850 okt. végéig felperesnek haszonbérbe adla; miut az is hogy a mé szárszéki legelő kaszálóból állt marha hizlalásra szánva. Tény az is, hogy felperes a kibérelt földet a haszonbér ideje alatt nem használta, mert az uradalom át nem adta. — Alperes elismerte, hogy habár felperes az 50 hold földet nem használta, ezen kaszáló s mészárszéki jog után járó haszonbért még is lefizette 456 frt hiányával. Miután tehát alperes az 50 hold átadása iránti kötelezettségének ele get nem tett, attól törvényesen haszonbért sem követelhetett s minthogy azt felperesen mégis megvette azon jogelvnél fogva: hogy senki más kárával rem gazdagodhatík, az illetéktelenül szedett bérösszeg vissrafizetésében elmarasztalandó volt — az 750 frtban azért alapitatván meg, mert a tanuk azon föld hasznát akkori viszonyokhoz képest holdankint 5 frtra becsülték — így az 3 évi szerződési időre 750 frtot tevén. A kamatok ettől megítélendők, mert joga levén felperesnek a kárpótlékhoz az ezutáni haszonvétel is csak őt illetheti és mert alperes az illetéktelenül birtokába jutott pénzösszeg saját hasznát más kárával nem növelheti. — A 456 frt alperes javára megítélendő volt, mert ebbeli haszonbéri hátralék tartozását felperes beismerte — és pedig kamatostul mert a marasztalási összegtől is kamatok ítéltettek. „A mószárszéki kárköveteléstől felperes elmozdítandó volt; mert habir felperes panaszolja is perirataiban a mészárszékre nézve az 1848—49-ki időkben elkövetett bitorlásokat, de elismeri azt is, hogy azon idei alatt is folytatta a husmérést s még is 1 év 5 hóra az egész haszonbér visszatérítését követeli. Ez meg nem ítéltethetett, mert habár a bitorolások által korlátolva volt ís, de a husmérést korlátolt viszonyok közt még is folytatta s igy az egész bérösszeg megtérítéséhez nincs igénye. A bitorlások miatt részbeni megtérittetést követelhetne, de azt nem tette, annál kevésbé számította fel kárát részletesen. „A késedelmi kamatok azért nem ítéltettek meg, mert a mészárszék iránti kártérítés meg nem ítéltetett, tehát késedelmi kamatok sem járhatnak; az 50 hold birtokra nézve pedig azért mivel a kártórités erre nézve megalapitatván kamatokkal együtt, ezek nem a tett fizetésektől hanem a szerződésileg kikötött határidőtől számitattak s igy a késedelmi kamatokkal kiegyenlítettek. „Az alperes által a kereset ellen felhozott kifogások elvetendők voltak, Alperes ugyanis a keresethetőség ellen elévülést hozott fel, állítva, hogy az mint kárkövetelés az osztr. polg. tkönyv szerint, annak behozatalától 1853. máj. 1- tői 3 év alatt meg nem inditatván, elenyészett. Ez azonban el nem fogadtathatott, mert az elévülés félbeszakadt s elenyészett az által, hogy a haszonbér hátralék iránt a alperes által indított perben, felperes keresetét bejelentette s érvényesíteni kívánta. Annálkevésbé fogadható el, mert már a per folyama alatt is egyezkedési kísérletbe bocsátkozott felperessel. — Továbbá állítja alperes hogy az 50 hold földet át akarta adni, de az a legelőt mert bokros s tövises el nem fogadta. Ezzel azonban saját tanúi is ellenkezőt vallottak. Felperes tagadása ellenében az ellenkezőt ki nem mutathatták. Azonfelül felperesnek kaszáló levén szerződésileg kötelezve, természetes hogy bokros földdel nem lett volna köteles megelégedni — főkép miután a tanuk szerint is a mészárszékhez tiszta kaszáló föld tartozott. — Alperes nagy súlyt fektetett arra is, hogy felperes nem jutván a földterület használatába, miért nem szorgalmazta annak átadását az uradalomnál — mely kérdésre nézve felperes a megkínált főesküt a kincstári biztos által leteendőt elfogadta. Azonban ez sem fogadható el, mert alperes mint bérbeadónak állván kötelességében a bérleti tárgyat felperesnek átadni, ha azt nem tevé, habár utólag azt felperes nem szorgalmazta is, még is miután alperes szerződéses kötelezettségének nem teljesítése miatt felperes azon földet nem használhatta — attól a bérfizetéssel sem lehet köteles; és ily viszonyok közt a főeskü lényegtelen levén, az mellőzendő volt. — A mi végre felperesi tanuk elleni kifogásokat illeti ezek Szturára nézve elfogadtatnak, mert az felperes fel nem hivatta tanúnak ; Lapu ellenében azonban elvettetnek, mert azon per, mely e tanú s alperes közt folyik, nincs összeköttetésben a jelen peres kérdéssel; s annak kimenetelével nem áll kapcsolatban a tanú érdekeltsége." Mind két fél fellebbezése folytán a kir. ítélőtábla 1872 évi jan. 22. 11. sz. a, Ítélettel az e. bír. ítélet azon részét, melyben felperes a mészárszéki jogra s késedelmi k amatokra vo natkozó kártérítési követelésével el utasitatott helyben hagyta; — azon részét pedig mely a marasztalási összegre kamatokra s a perköltségre vonatkozik megváltoztatta s felperest keresetével ezekre nézvo is elutasította. „Indokok: Felperes kártérítési követelése az 1847 —1850 évi időből eredvén, miután e követelését az auszt. polg. tkönyv életbe lépte után 3 év alatt nem érvényesítette, azt alperesnek elévülési kifogása folytán az akkor hatályban volt aust. polg tkönyv. 1389. §-a s a Bevez. ny. par. XII. czikke érteim, elévültnek kellett kimondani,