Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 43. szám - Még egy szó a végrehajtókról

872, Pest, kedd június 4. 43. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom. Végrehajtásról. — Legf. V Még egy szó a végrehajtókról. Az e lapok 37. 38. számában közlött védelme a végrehajtói intézménynek általánosságban helyeselhető ugyan, de szabadjon nekem mint azon intézmény elvi barátjának a már sajnosán érzett bajairól is szót tenni. Mi először a kézbesítéseket illeti, itt egyedül a kereseti és tanú idéző' végzést vélem csak a végrehajtókra bizandónak és a későbbiek közül csak azokat, miket a felek kívánnak. Ezt pedig egyrészt maguk a végrehajtók érdekében, kik mégis tetemesen veszítenek te kintélyükből az untalaui házalás által, részint a felek érdekében, mert ugyancsak boszantó egy fellebbezés felküldését értesítő végzésért taksát fizetni. Ezen kézbesítések, és a külső eljárások követelik, hogy a végrehajtók, bár általuk fogadott és fizetett, de a bíróságnak bejelentett segédet tartsanak, — megtörténvén nálunk is, hogy vagy elkésett a kézbesítés, vagy megakadt a biztosítás amaz miatt; a vidéki eljárásoknál pedig a végrehajtó gyakran a falukat sorba vévén, egy pár napig haza sem jő, s ekkor a végrehajtást korlátozó kereset, vagy az elsőbbségi bejelentvény a fél által terhes költséggel utána viendő, ha irodája zárva találtatik, hol anélkül is a legritkábban található házalási kötelességei miatt. Folytatva az idézett czikk sorozatát, fel kell panaszolnom, hogy a törvényszék, vagy a bíróság az Ő végrehajtásának eljárását a revisiónál hivatalból megsemmisíti, s a feleknek oktalan kárt okoz. Nekem magamnak számtalan felfolyamodásba került e rendetlen eljárás, melynek folytán a fél a végrehajtónak eljárásában nem mer megnyugodni, holott annak jegyzőkönyve közokirat kell hogy legyen. Ily túlzások a végrehajtót hivatalszolgává aljasitják s aztán a törvényszék vagy biróság helytelenül teszi, ha az ugy is ingerült alpereseknek, végrehajtó elleni szóbeli sértéseit még keményen bünteti. Vagy jobban és szigorúbban vizsgálja meg hát a törvényszék a végrehajtókat, de akkor ne döntögesse fel munkáikat, vagy ne követeljen tiszteletet a közönségtől oly egyén iránt, kit ő maga untalan erkölcsileg felpofoz. Az első a kívánatosabb. Igaz, hogy a végrehajtó azt foglalja, mit a felperesi képviselő kiván, de jogában van, ha helyét nem látja, azt megtagadni, s akkor megtagadás ellen kell semmiségipa naszszal élni, de mit foglal, azt a törvényszéknek mint helytelent feloldani semmiképen nem szabad, mert ekkor a jogbiztonság lábbal van tiporva. E helyett inkább szentírásnak kell venni a végrehajtó jegyzőkönyvét s alperesre bizni, vagy az igénylőkre a támadást, de semmi esetre itéló'sz. döntvény. — Semm. döntv sem hivatalos revisióképen felforgatni, mint ez fájdalom a mi törvényszékünknél napirenden van. A hagyatékok körüli eljárásra vonatkozó megjegyzéseket csak helyeselni lehet, s roszalni a miniszteri utasítást, mely ily ügyekben a járásbiró személyes eljárását rendeli, ugy látszik már azon feltevésb5l, hogy a végrehajtók selejtes értelmetlen emberek, holott őket a miniszter maga nevezi. Mi a sokféle jegyzőkönyvek vezetéseit s egyébb irkái teendőket illeti, ezek csak megerősitnek engem azon hitemben, hogy állandóan székelő segéd nélkül a végrehajtó el nem lehet, a mint nálunk a tapasztalás bizonyítja is, hogy a foglalások s egyébb dijjazott teendők, annyira menyire gyorsan mennek, de apótmunkálatokra, igényfelhivásra sat. várhat az ember jócskán. Igaza van czikkirónak abban is, hogy a költség végleges megállapítását reá kell bizni a végrehajtóra, másként mind ő, mind a felek könyvivőt kötelesek tartani. Ha a végrehajtó tulságoskodik, a biróság a revisiókor intse meg, s ismétlés esetén mozdítsa el, de ne okozzon o\y fáradságos galibát, mint például nekem, hogy egy öt napig brachiummal folytatott eljárásnál, mikor a végrehajtók és becsülők naphoszat rongyraktárakban bujkáltak s m >guknak öt forint napi dijat számitottak, ezt tőlem be is vették, a pandúrokat, lakatost velem kifizetették s így vagy 130 irtomba kerültek, — és a tszék a végrehajtó és becsüsök járandóságát összesen 40 frtra leszállította, a brachium és lakatos költségét pedig egyszerűen kitörölte. Miként vegyem most már megviszkereset utján a végrehajtó, becsüsök pandúrok, lakatos által már elköltött napidijakat, arról a bölcs végzés hallgat s gyanithatólag kárba is vesztek, még pedig az én zsebemből, mert felem jogosan fog ellene mondani, — de nehézkes dolog is leszen mert az illetékre untalan szükségem levén, bajos velük ujjat húzni. A kiadások feletti panasszal ugy vagyunk, mint a gazdag ember, ki nem birja elképzelni, hogyan koplalhat a szegény. Nálunk ugyanis a végrehajtók azt vallják, hogy átlagos jövedelmük naponként 10 frtra tehető, s ez az oka annak, hogy fennebb egy rendszeres segéd tartását sürgettem; de ha már csakugyan akad végrehajtó, kinek kevesb a jövedelme annak kevesb a teendője is sekkor a segéd tőle nem követelhető. De annyiban okvetlenül óvni kell jogait, hogy a járásbirák a végrehajtástól eltiltassanak, ha csakugyan lenne ily eset, — az írnokokat pedig csak a végrehajtó honn nem létében a felette sürgős esetben küldhessék ki. Lám ez Írnokok jogositva vannak a pe rr. alapján a költségeket végleg megállapítani, a végrehajtók pedig az ő 1871. 51 tczikkük alapján nem! Hát nem. anomália ez? 43