Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 39. szám

154 tebbi — perbeli tőkekövetelések, mint a Csubar uradalomnak 1866 évi april 1-től járó jövedelmei özv. Giczy Francziskának odaitéltettck volna; miután tehát azon követelésekhezi jogát özv. Ghiczy Fr. nem igazolta őt alaptalan kérelmével egyszerűen elutasítani kellett." Ez ellen ismét özv. Ghiczy Fr. élt felfolyamodással, melyben következő érvelések foglaltatnak: A báni tábla előjegyzést visszautasító határozata két indokon alapszik; 1-ször, mert Frankovics János a Csubari uradalom haszonbéri szerződését nem özv. Grhiczy névelkötötte; 2-szor, mert az előbbiekből ki nem tűnik hogy a jövedelmek azon uradalomból 1866 apr. 1-től neki megítéltettek volna, — Már pedig mindkét indok alaptalan, s kevés fontosságú. — Az első indok nem áll, mert e szerint valamely hagyaték örököse nem követelhetné azon hagyatéknak bizonyos követelését, ha az illető szerződés vele nem köttetett volna. — Felfolyamodó is jelen ügyben Paravich Policarp örököséül tekintendő, Csubar uradalomból álió hagyatékában, mivel az az ő halálával neki lett megítélve s így mindazon jogok, melyek őt halála idejéig megilleték, fel folyamodó nőt is megilletik. Alperes a Csubar uradalmat Paravichtól haszonbérben bírta; köteles tehát az attól járó haszonbért a Paravich halá'a óta annak fizetni, kiuek az uradalom tulajdonjoggal oda Ítéltetett. — De másrészt az előjegyzési kérvényben nem is lehet, de törvényileg nem is szükséges, hogy az illető követelésnek minden bizonyítási módjai előadattassanak, mivel arra való a később bekövetkező előjegyzési igazolás — és csak is ily előjegyzési igazolás után itélhetó meg, váljon az előjegyzés törvényes-e? — Nem áll tehát a táblai visszautasító végzés első indoka. — De a visszautasítás másik indoka sem bir kellő fontossággal. — Mert a felfolyamodónak a csubar uradalom jövedelmei az 1-ső bíróság által megítéltettek; a 2., 3, bíróság által pedig azért nem Ítéltettek meg, mert nem liquidáltattak s mert gr. Coronini sem húzta azokat, tehát implicite ezen bíróságok is megítélték. Az következik ugyanis azok indokolásából, hogy felsőbb bíróságok is beismerték, mikép felperesnő Paravich Polykarp halálától kezdve a Csubari uradalom hasznait jogosan szedheti, s habár azt meg nem engedték is ennek indoka csak felfüggesztő hatályúnak tekintendő. Másrészt magok a 2-o 1 3-ad bírósági ítéletek tanúsítják, hogy felperesnőnek kétségtelen tulajdonjoga van a Csubari uradalomhoz s tartozékaihoz, és hogy ezen tulajdonjog azt Paravich Polykarp halála beálltától kezdve megilleti. Már pedig ha a tulajdonjog az napon reászált, akkor azon időtől a jószág bevételei is őt jogosan megilletik és igy nem lehet kétség, hogy őt a Csubari uradalom jövedelmei 1866 mart. 27-től mint az elhalálozás napjától csakugyan megilletik. Ha pedig joga van a jövedelmekhez ez időtől fogva, akkor azon jog is megilleti öt, hogy azokat visszakövetelhesse azoktól, kik azokat jogtalanul szedték azon idő alatt, mikor azok már felperesnőt illették. Az iránt pedig nincs kérdés, hogy Frankovich az uradalmat haszonbérben birja, ezen A. alatti haszonbéri szerződés érvényében fennáll és hogy ő haszonbér fejében 1866 apr. 1-től 1868 év végéig 39000 frtal hátralékban van. — Ha pedig ezzel adós ugy attól, ki arra való jogczimét igazolta, nem tagadhatja meg a fizetési kötelezettséget, sem azt, hogy az abbeli követelését biztosithassa. Tehát nem áll, hogy felperesnőnek nem lenne joga azon jövedelemhez — miből ismét következik, hogy a báni ítélet második indoka sem áll. — Különben itt ez úttal nem az szándékoltatik. hogy azon vitás kérdés döntessék el, váljon van-e felperesnőnek joga alperestől a hátralékos haszonbér összeget követelni, hanem az hogy oly követelés biztositathassék, mely még nem lett megítélve, s melynek alapja csakis az illető igazolási eljárással bizonyítandó be. És azért a bíróságnak valamely előjegyzés engedélyezésénél nem kell részletesen s tüzetesen vizsgálni, váljon jogos-e a követelés, vagy sem, Ezen felfolyamodás után A m. kir. Curia mint legfőbbitélőszék következő végzést hozott: „tekintettel arra, hogy a C. D. E. alatti Ítéleteknél fogva a csubári uradalom s járulékai tulajdonjoga özv. Ghiczy Fraucziskát illeti; „tekintve, hogy ezen tulajdonjog a fiumei kir tszék mint telekkönyvi hatóság 1872 évi febr. 5. 259 sz. határozatánál fogva 1839 évi okt. 21-tőli elsőbséggel beiskebeleztetett; „tekintettel arra, hogy Frankovich János bérlő az 1864 nov. 19-ki A. alatti bérleti szerződésből kifolyó kötelezetségek teljesítését Paravich Polikarp bérbeadó halála után nem is állította; annál kevésbé tanúsította; azon körülmény pedig, hogy az idézett kir. hétszm. táblai Ítéletnél fogva az 1866 mart. 27-től mint Paravich Polikarp halála napjától járó hazonvételek felperes özv. Ghiczy Frnak gr. Coronini Ferencz ellen lefolyt perében meg nemitéltettek, előjegyzést kérőnek mint tulajdonosnak, a bérlővel szemben fennálló jogait nem érinti „ez okoknál fogva a báni kir. tábla fenn irt számú és keletű végzésének megváltoztatásával a fiumei kir. törvényszék 1871 évi jul. 14. 2274 sz. a. végzése hagyatik helyben." (1872 apr. 30. — 2312 sz. a.) Seraniitöszéki döntvények. Örökösödési eljárásban, az 585 g-által rendeli egyesség megkísérlése az egyes, jelenben a járásbíróságok teendőihez tartozik még akkor is ha a hagyaték ingatlanokból áll. Ez esetben is a törvényszék mint birtókbiróságnak illetékes eljárása csak akkor következik, midőn az egyesség nem sikerültével az osztály megtételének, örökség átadásának, vagy perre utasításnak esete áll be. Özvegy Tanis Jánosné mint István, Lidia, Zsófia gyermekei term. s törv. gyámja folyamodott a törvényszékhez, 1871 dec. 9-kén, hogy néhai férje hagyatékához tartozó ingatlauok az 580 §-ban szabályozott hirdetményi eljárás után örökösödési czitnen gyámoltjainak adattassanak át. — A törvényszék tekintvé, hogy a hagyatéknál kiskorúak is érdekelvék s igy az 560 §. szerinthivatalbóli beavatkozásnak van helye, — az ügyiratokat az 568 s köv §§. érteimébeni eljárás végett áz illető kir. járásbírósághoz küldötte, ez azonban azokat, számos egyébb más haláleset felvétel s leltározás kapcsában a tszékhez visszaküldötte azon kijelentéssel, hogy az 583 §. alapján akkor ha a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak, magát az 585 §-ban körülirt egyesség megkisértósére hivatva s köteleznem érti. Ezen illetőségi összeütközésben a járásbíróságok — illetékessége alig vonható kétségbe. Ugyanis az örökösö-