Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 37. szám - A birósági végrehajtók Intézménye

147 rint pervesztesnek tekintendő. — Alperes azon kifogása, hogy a kereseti kérdés eldöntésétől függ, jogosult-e felperes a telekkönyvi állás mellett az újvidéki ház jövedelmeinek húzására — figyelembe vehető nem volt, minthogy azon körülmény, hogy valamely fekvőség tulajdonjoga egy személyt nem illet, neui zárja ki, hogy a haszonélvezet, illetőleg jövedelem megosztva legyen ; s igy jelen esetben a jövedelem a tulajdonjogra való tekintet nélkül beperesithető volt. — Azon kifogása, hogy miután a megelőzőleg lefolyt negyedévi jövedelmek miatt e bíróságnál már pereket inditott, — a jelen most lejárt negyedévi, bér iránti kereset a megelőzők elintézése előtt nem tárgyalható, szinte nem vehető figyelembe; mert mindegyikkel külön időre járó külön összeget keres a felperes, s a perr. 66. §-a szerint c-ak jogositva s nem kötelezve is van a követelés összefoglalására — a perr. 9. s 12. § esete pedig fenn nem forogván, jelen kereset tárgyalása más keresetek letárgyalásától függővé nem tehető; s ugyanazért a konok perlekedés vagy perujitás esete is meg nem alapitható. A mennyiben pedig alperes az ezen biróságnál, ugy Pest megye központi (székénél a peres felek ki zt folyamatban levő perekre hivatkozik — a perr. 14. §. esete fenn uem forogván — a feleknek azon perekbeni tényei a perr. 161. § ként itt — részint a perrend tartás szerű hivatkozás hiánya részint felperes tagadása folytán a 160. §. értelmében figyelembe vehetők nem voWak." Ezen e. bir. ítélet ellen alperes felebbezéssel és semm. panaszszal élt, utóbbit azonban a Semmitőszék 1871. máj. 22. — 5045. sz. határozatával elvetette. A kir. tábla a felebbezés folytán ez ügyet vizsgálat alá vévén, 187J. sept. 19-kén 28176. sz. a. hozott Ítéletével a szolgabiróság Ítéletét helybenhagyta, indokaiból, s még azért is : mert alperes kétségbe nem vonván, beis merte, hogy a kérdéses ház jövedelmének fele részét felperesnek, mint őt megillető összeget a közös szülők elhalálozása óta egészen 1870. évi májusig kiszolgáltatta; de azt a tanuk is bizonyitják, még pedig oly hozzáadással, hogy a kiszolgáltatás a peres felek közt fennálló egyesség alapján történt, mely szerint alperes noha a kérdéses ház egyedül az ő nevére van íelekkönyvezve, annak jövedelmét felperessel mégis megosztja ; — alperes pedig azt, hogy ezen egyesség időközben megszüntetett volna, a per során nem is állította." Alperes ez ellen ismét felebtezett; mert sommás perben hallgatag beismerésnek nincs érvénye, ily esetekben a bíró lévén köteles a tény valóságát kipuhatolni; n ert jelen kereset a többi már letárgyalt házbér iránti perekkel együtt lett volna eldöntendő; mert közöttük egyesség nem jött létre, mit a tanuk bizonyítanak; mert felperes nem egyességre, hanem közös öröklésre hivatkozik, a mit pedig 20 éves kizárólagos telekkönyvi birtoklás megezáfolta; A Iegf. ítélőszék következőleg itélt; „Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával, felperes ezúttal keresetével elutasittatik; a perköltségek kölcsönösen megszüntettetvén, s az ügyvédek dijai feleik irányában külön-külön 10 frtban megalapittatván. Indokok: „Felperes kereseti jogát kizárólag a közös tulajdonjogra alapítja, azt állítván, miszerint az újvidéki 602. sz. telekjegyzőkönyvbe bevezetett ház örökö södési jogezimén őt és alperest közösen illeti. „E szerint felperes ezen ház jövedelmének fele részét egyenesen a közös tulajdon jogból kifolyólag, nem pedig a jövedelmek fele részére nézve, a tulajdonjogtól eltekintve, a felek között létrejött külön megállapodásnál fogva követeli. „Ezeket figyelembe véve, a házbér fejében igénybe vett kereseti összeg, ez uton csak ugy lenne megítélhető, ha az állított tulajdon közösségre nézve kétség nem forogna fenn. „Miután azonban ezen tulajdon közösség alperes részéről, hivatkozással arra, hogy a szóban levő ház,kizárólag az ő nevére van telekkönyvezve, — határozottan tagadtatik ; „miután továbbá ezen utóbi körülmény felperes által világosan beismertetett — „ily viszonyok között, a közös tulajdonjog alapján igénybe vett házbérnek megítélése szükségkép a tulajdonjognak előzetes igazolásától , illetőleg érvényesítésétől fagg; „minthogy pedig ezen kérdés megbirálása egyáltalában a sommás eljárás keresetén kivül esik, — és ez okból mindazon körülmények, melyek ennek begyőzésére felhozattak, itt figyelembe nem jöhetnek — felperest ezúttal keresetével elutasitani kellett. A perköltségek az Ítéletek különbözőségénél fogva lettek kölcsönösen megszüntetve. (1871. dec. 13. — 10255. sz. a.) Ezen legf. itélőszéki Ítélet ellen ismét felperes adott be semm. panaszt. A Semmitőszék azonban ezt is elvetette következő indokokból: „mert a legfőbb ítélőszék nem illetéktelenségi szempontból, hanem érdemleges okokból utasítván el felperest keresetével; de különben is a határozat indokai nem szolgálhatván semm. panasz alapjául, — ezekhez képest a megtámadott határozat azon indoka, miszerint felperes a kérdéses házhozi közös tulajdonjogát nem igazolta, — és hogy ezen közös tulajdonjogra vonatkozó kérdés megbirálása a sommás eljárás keretén kivül esik, — nem képez a perr. 297. §. 11, — illetve 5. pontja alá eső semmiséget; — a semm. panasz mellett felmutatott 14262. sz. a. 1871 évi semmitőszéki határozatban pedig az lett kimondva : hogy a 168 frtnyi házbéri jövedelem iránt támasztott és bevégzett perbeni kereset helytelenül lett végzésileg leszállítva." (1872. apr. 5. — 2486. sz. a.) Semmitőszéki döntvények. Lapunk előbbi — 36-ik — számában közlöttük a Semmitőszék azon teljes tanácsban hozott elvi döntvényét, mely a köztisztviselők által hivatalos eljárásban okozott károk megtérítése iránti keresetek illetőségét alapitja meg. — Ezen enunciatumra vonatkozó 3008. sz. jogeset következő : Varga József — Ullmann Miklós városi főkapitány ellen 662 frt összegű kártérítés iránt sz. kir. Székesfehér37*