Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 36. szám

142 csak egyformán, t i. a fent idézett törvények rendeleteihez képeit alakítandó. Ne hivatkozzék senki a rendes bíróságokra, melyek majd polgári, majd csőd,- majd fenyitó biróság minőségében határoznak, s ehez képest a különböző eljárási törvények ezerint különbözően alakulnak. Érintett ügyek mind minőségükre nézve, mind az anyagi és alaki törvények tekintetében egymástól anynyira különbözők, hogy édutett eljárás csak a dolog természetében fekeszik. A megkülönböztetés mégannyira megy, és kell is, hogy menjen, miszerint a rendes biróság azt, vájjon valamely ügyben mint polgári csőd- vagy fenyítő biróság minőségében határoz-e világosan kimondja. De a kereskedelmi és váltóbiróságoknál ez nem ugy van. Az ezen biróságok hatásköréhez tartozó ügyek, habár azok elintézésénél szintén különböző anyagi és alaki törvények zsinórmértékül szolgálnak, összességükben még is homogén természetűek seegy és ugyanazon eredetből tudni illik a kereskedésből, hitelből, forgalomból keletkeznek. Es hogy e tekintetben a bejegyzett czégek csődjei sem képeznek kivételt, legfényesebben bizonyiítatik az által, hogy ezen ügyek re des csődbíróságoktól elvétetvén, természetszerinti illetőségükhöz, a kereskedelmi tszékliez áttétettek. És ezen tszék a hozzá tartozó minden ügyekben, vonatkoznak azok bár váltó-, vagy könyvkivonati követelésre, áruszerzési kötés re, avagy bejegyzett czégek csődjeire, nem más minőségben, hanem csakmiut kereskedelmi és váltótszék. határoz, következéskép az illető tanácsok csak egyformán t. i. azon szabályok szerint kell hogj alakítva legyenek, mezeknek a kereskedelmi és váltótszék miut ilyen a fent idézett törvények szerint, alá van vetve. De midőn az igy értelmezett törvény intézkedéseit a mondottak után csak helyeselhetem, következetesen kell, hogy kifogás alá vegyem azt, miszerint ezen intézkedés mindazon törvényszékekre is, melyek kereskedelmi és váltó bíráskodással felruháztattak, ki nem terjesztetett. Az 1871 óvi XXXI. t. cz. 7 §., mely a kereskedelmi ülnökökalkalmazásárólszól.az összes kereskedelmi és váltó bíróságokat említi ugyan, de a 26. §. intézkedése, mely a bejegyzett czégek csődjeit is a kereskedelmi és váltótörvényszékhez utasítja, csak a budapesti kereskedelmi és váltótszékre szorítkozik. Ez valószínűen abban leli magyarázatát, hogy miután a többi kir. tszkeknél — kivévén a budai és pesti tszket — a rendes bíráskodás a kereskedelmi és váltóbiráskodással egybeolvadt, kérdéses csődöknek különös áttétele mint ez a budap. kereskedelmi és váltótszknél történt, szükségesnek nem tartatott. Hogy ez téves nézet, ezt ugy a fentmondottak, mint ÍIZ alábbiakkal vélem kimutatni. Mi következik ugyanis abból, hogy a vidéki tszkeknél a bejegyzett czégek csődjei a kereskedelmi és váltóbiráskodás alá külöuösen nem helyeztettek? Az, hogy a vidéki tsz^kek ily csődügyekb?n, nem mint kereskedelmi és váltótszékek, hanem mint elődeiknek a rendes csődbíróságoknak utódai tehát mint szintén íendes biróságok határoznak. És mi folyik ismét ebből? Az, hogy vidéken ugy a be jegyzett mint a be a"m jegyzett bukottak egyforma eljárás alá esnek, mintkét cathegoriának csődügyei a rendes biróság által, s igy az előbbiek is kereskedelmi ülnök alkalmazása nélkül elintéztetvén, míg Budapesten amazok a kereskedelmi ülnökökből is álló kereskedelmi és váltótszék, emezek pedig a budai és pesti kir. tízkek miut rendes csődbíróságok illetősége alá tartoznak. Tehát a budapesti bejegyzett czégek és vidéki bejegyzett czégek közt — igen is — van külömbség, de a vidéki bejegyzett és ba netu jegyzett bukottak közt mi kübmbség sincs. Helyes-e ez? Ezen anomália csak az által szüntethető mog, ha a vidéken is a bejegyzett czégek csődjei határozottan a kereskedelmi és váltóbiráskodás alá helyeztetnek. Jelen soraimat nem fejezhetem be a nélkül, hogy sajnálkozásomnak ne adjak kifejezést a felett, hogy a kereskedelmi ülnökök alkalmazása ellen, mint. ezt a jelen eset is mutatja, s mint ezt tapasztalni már több izben alkalmam volt, még oly körökben is némi ellenszenv uralkodik, melyek különben egy jobb igazságszolgáltatás utáni törekvés kétségtelen bizonyitvánj'ait adják. Mig Francziaországőan és Belgiumban a kereskedelmi és gyári ügyek feletti bíráskodás kizárólag kereskedők és gyárosok kezeib3 van letéve; mig az njab'í külföldi törvényhozás munkála'ai közt kiváló helyet elfoglaló, 18G5 évi aug. 13. kelt, a kereskedelmi törvényszékek felállításáról és az azok előtti eljárá ról szóló würtembergi törvény szerh.t a kereskedők az első bíróságoknál túlsúlyban, sőt még a felső bíróságnál is, habár itt a törvénytudó birák irányában már kisebbségben képvíselvék, mi még azon egy szál embert is szeretnők a tanácsteremből kiszorítani, ki ott a reformok után törekvő 184 J ki törvényhozás bölcs intézkedése folytán mint a kereskedis és ipar képviselője jogosan helyet foglal. Ez sajná'atra méltó visszaesés. Pedig nekünk nem szabad hátra menni, nekünk az elühaladottabb államok példái után indulva előre kell haladnunk, ha a mai jogtudomány igényeinek megfelelő jogszolgáltatással birn: akarunk. Mennyire szükséges e czélból a már törvényeinkben gyökeredző kereskedelmi ülnöki intézményt nem csak fentartani, de még tovább is fejleszteni, eanek megvitatása a jeleu czikk tárgyát nem képezhetvén, egyszerűen arra hivatkozom, mit már több izb3n és több helyütt mondani alkalmam volt, és mit különösen e tárgyra vonatkozólag. „A váltó eljárás reformja" czimü munkám*) 14. és következő lapjain tüzetes2bben e!őadfam. — *) A mily kitűnő alaposságú, a tudomány sziuvona'.án álló munkát ismételve melegen ajánljuk köV.önse'günk figyelmébe, minc olyat, m ly a jogi codif catio ,gea fontos kérdéseivel nagy szakavatottsággal foglalkozik. Szerk. Legfőbb itélösíóki döntvény. (Vé-e.) A tclckk. bekebelezés a tulajdon jog igazolására bizonyítékul nem szolgál, ha okmányilagkirnutaltatolt, hogy akkor al'tót az illető fél haszonbért fizetett.