Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 35. szám - Az ügyvédi dijazás fizetés kérdéséhez

139 „Egyébiránt alperes a 3. 4.j* nyugták tartalmát kétségbe nem vonván, és az által, hogy a felperesíleg rajta követelt évi bér fejében activ követelésének kamatjait számitotta be, s a haszonbért 1853 évig Kontsek István ellenében viszkövetelésének fentartása mellett ily módon fizette ki, — a kezén levó kereseti birtoknak haszonbéres voltát beismervén; kérdést nem szenved, hogy felperesnek kereseti követelése megítélendő s alperes abban miután nem is állította, hogy a haszonbért a keresetlevélben kitett időtől fizette volna, elmarasztalandó. „Nem lehetett figyelembe venni azon kifogását, hogy a 2.|* a. haszonbéri szerződóst alá nem irta, mert ezen szerződés nemlétében is azon körülmény, hogy alperes 1822-től 1853-ig a haszonbér t fizette, irányában valamint a haszonbéri viszonyt, ugy a fizetési kötelezettséget is megalapitja. — Nem a 3. 4.|nyugták ellenében azon kifogása sem, hogy az azt aláirt városi elöljárók arra meghatalmazva nem voltak; mert azt hogy azon nyugták kiállításakor az azt aláírók voltak az elöljárók, tagadásba nem vette, azt pedig, hogy az ily törlesztést tartalmazó nyugtatvány aláirása végett az elójáróságnak, meghatalmazásra lett volna szükséges nem bizonyította. 1870. dec. 15. - 8126. sz. a.) Ezután néhai Semberiek hagyatéka részéről — Báth mezőváros községe ellen ugyanazon birtokrészeknek, mint alperes város által felperesek elődeitől haszonbérbe kivett és haszonbérben birt jószágnak kiadatása iránt Hont megye tszéke előtt az illetők keresetet inditottak. Tárgyalás befejeztével, és a kir. tábla által a kereseti birtok részek telekkönyvi kijelölésére vonatkozó pót tárgyalás s a tanuzás megtartása után — a tszék 1871. máj. 9-kén a kereset értelmében Ítéletet hozott. (Vége köv.) Semmitőszéki döntvények. A gyúr kezelője által a vasgyár üzletbe befektetett pénzösszegek megtérítése iránti keresetek, nem a polgári, hanem a bányabirósáqok hatósága alá tartoznak. Heuffel Károly a tnria remetei vasgyárüzlet vezetője Hollander Leo s Pollacsek Adolf mint azon vasgyárnak 1863 évtőli tulajdonosai ellen még 1866 évben a tiszáninneni kerületi tábla előtt pert indított 16,100 forint megtérítése iránt mint oly összeget, melyet az üzleti könyv tanúsága szerint felperes a maga pénzéből a gyárüzletbe beruházott volt. A periratok befejezése s a tanuzás eszközlése után, a kerületi tábla helyébelépett Eperjes városi tszék 1871 évi sept. 20. — 647. sz. a. ítéletet hozott, melyben megalapitatván, hogy felperes alperesekkel szerződésileg mint gyár igazgató üzleti viszonban ált, hogy hasznos és szükséges befektetéseket tett sajátjából, alperesek elmarasztaltattak a keresetben felperes által leteendő póteskü feltété alatt. Ezen Ítélet ellen alperesek semm. panaszt adtak be a perr. 297. §. 2. pontja s a 8. § alapján, mivel jelen ügy nem a polgári, hanem a kivételes bánlyabiróságok illetősége alá tartozik, minthogy tárgyát nem civilis jogi természetű követelés képezi hanem a vasgyári üzletbe a hámormüvekbe és kohászatba tett beruházások. Ez pedig szorosan bányajogi tárgyat képezvén, ez mint a bányakezelési ügyek a perr. 27 § szerint bányabiróságok körébe tartozik. — A kerületi tábla s városi tszék mint tisztán polg. biróság kellő szakavatottsággal ez ügyet megnem vizsgálhatta, mert mit tudhatott az a számadásokban elősorolt bányász társ ládákról az olvaszdáról, kohászatról, bányászati könyvvitelről ? Az igaz, hogy alperesek ügyvédjenem tett illetőségi kifogást, de az a 8. § alapján nem árthatott— az illetőséget hivatalból kellett ez esetben leszállítani, s a kerületi táblától a lőcsei bányatörvszék által lett volna átveendő. A Semmitőszék annak helytadva a megtámadott ítéletet a 297. §. 2. p. alapján megsemmisítette s a 14. § értelmében a periratoknak az illetékes bányabirósághozi áttételét elrendelte; „tekintve, hogy felperes mint remetei vasgyár kezelője, az e gyárba saját pénzéből fektetett összegek megtérítését követeli; keresetét részben a 14, sz, a. üzleti könyvre alapítja; — ily keresetek azonban a kereset megindításakor hatályba volt ideigl. torv. szab. 10. s az 1871 XXXI. t. cz. 21 §. 12 pontja szerint a bányabiróságok hatáskörébe tartoznak — mely keresetekre nézve tehát a rendes polg. bíróságok birói hatósággal nem bírnak." (1872. apr. 4. — 2281. sz. a.) Az, hogy a polgári per folyama alatt felmerült bünlényi jelenségek folytán a polgárjogi eljárás beállitandó-e (10. §.) az ügy érdemében ítélő bíróságok hatáskörébe tartozik, — Ezek s a legfőbb ítélőszék e kérdésbeni határozatai semm. panasz tárgyául nem szolgálhalnak Nusz János — Szabó Alajos ellen 310 frt iránt Pest város volt tszéke előtt pert indítván alperes az 1871 máj. 1. kelt ítélettel a követelésből 135 frt, s kamatai megfizetésében feltétlenül elmarasztaltatott, a hátralévő 174. frtban pedig a felperes neje által leteendő fóeskü feltétele alatt. A kir. tábla 1871 szept. 6. Ítélettel a tszéki ítéletet helyben hagyta; ellenben a legfőbb ítélőszék a királyi tábla Ítéletének a feltétlenül 135 írtban marasztaló részét érintetlenül hagyva, a 174 forintra nézve mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatta s arra nézve felperest keresetétől feltétlenül elmozdította. Ez ellen felperes semm. panasszal élt a 297. §. 1 p. alapján, mert alperes felperesnek határozott tagadása ellenében a 2 sz. lapon ironnal jegyzett egyszerű nyugta valódiságát nem volt képes igazolni, azt meg sem kísérletté ennélfogva az nyilván hamisnak tartandó következéskép itt részint okmányhamisitás, részint azzal kapcsolatos csalás bűntényének tárgyi tényálladéka forog fenn; ennek eldöntése előtt pedig a pert polgári uton elbirálni, nem lehetett volna, hanem a periratok a perr. 10. §-ként vizsgálat végett a bűnvádi osztályhoz átteendők lettek volna. A Semmitőszék azt elvetette; „mert annak elhatározása, váljon a per folyama alatt merültek-e fel oly büntetésre méltó cseíekvény 35*