Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1872 / 35. szám - Az ügyvédi dijazás fizetés kérdéséhez
140 jelenségei, melyeknek fenyítő uton lett előzetes kiderítése nélkül a kereset tárgya felett határozni nem lehet, az ügy érdemének megvizsgálását Feltételezvén következőleg a polgári eljárás beállítása is az ügy érdemében itéló biróságok hatásköréhez tartozván, abban, hogy a M, K.Curia mint legfőbb itélő?zék a per körülményeihez képest a fenyitő eljárás megindítása nélkül érdemlegesen határozott a 297. §. 1 p. alá eső semmiség nem foglaltatik." (1872. apr 10. — 3125 sz.a.) Az esküleiételi költségek megszüntetetteknek tekintendők, ha az azt elrendelő Ítéletben a perkölségak kölcsönösen meglettek szüntetve. Fazekas Trézsi s társa — Fazakas Antalnős társa ellen köteles rész kiadása iránt a volt Csikszéki törvényszék előtt pert indítottak, melyben tárgyalás befejezte után a tszék 1871 évi 2532 sz. Ítélettel alpereseket elmarasztalta azon feltétel alatt ha a felperesek a főeskütleteendik. — Ez megtörténvén az illető Gyergyó sz. miklósi tszék 1872. febr. 23-kán 386 sz. a. kelt végzéssel alpereseket 6 forint 3G krajczár eskületételi költség fizetésére kötelezte. Alperesek utóbbi ellen semm. panaszt adtak be; mivel az e6kü letételi költségek a perköltségekhez tartozván miután az 1871 évi 2532 sz. ítélettel a perköltségek kölcsönösen meg lettek szüntetve, a közbejött eskületételi eljárás után külön költségek megítélhetők többé nem voltak. — A Semniitószék annak helyt adván a neheztelt végzést a 297. §. 1. p. alapján megsemisitette; „mert az eskületétellel járó költségek a perköltségekhez tartoznak, ezek pedig a mellékelt Ítélet szerint minden esetben kölcsönösen megszüntetve levén, ennélfogva ezeket panaszlók terhére megalapítani az eljáró tszék jogositva nem volt." 1872. april 10. - 3021. sz. a.) A végérvényesen befejezett perben megilélt a fél képviselője állal felveit s visszatartott összeg meg/érilése iránli kereset, habár azon per váltólörvéngszéki per volt is nem a váltó törvényszék, hanem a rendes polgári bíróság illetőségéhez tartozik, még akkkor is, ha a fél képviselője által a lefolyt váltó perből származtatott viszonkövetelésnek helye lenne. K. A. N. N. e. 40 fór. s jár. iránt Pest belvárosi járásbiróság előtt sommás pert indított, azon alapon, mert alperes őt, a pesti váltó tszéknél bizonyos váltóügyi perben képviselvén, a részére megítélt összeget ellenfelétől behajtotta s át nem adta. Tárgyalás 1872 febr. 19-én tartatván, alperes a birói illetőség- ellen emelt kifogást, mert a jelen kereset alapjául szolgáló per a pesti váltó tszék előtt folyt és ugyanott tétetett le is alperes által felperes részére 30 frt összeg. A járásbíróság f. év febr, 19-kén 1301 sz. a, kelt végzéssel alperesi kifogások folytán a birói illetőséget leszállította, s felperest keresetével a vállókereskedelmi tszékhez | utasitotta, — azon indokból; mert felperes kereseti jogának | eldöntésénél oly kérdések is forognak fenn, melyek elbi| rálása a váltó kereskedelmi tszék hatáskörébe tartozik; s i 'gy jelen kereset a felperes által folytatott váltóper foly! tatásának tekinthető. Felperes semmiségi panaszt adott be azon indokból, inert a perr. 30 §. szerint a járásbíróság ez ügyben illetékes. A megelőző váltóbeli tartozás s per — mi az e bir. végzés indokolásában szerepel már teljesen megszűnt s befejeztetett — tehát a jelen per egészen önnálló ügyet képez. Jelenleg nem tétetett viszonkereset, melynek elbírálására a perr. 76. 77. §§-sai szerint az alapkereset bírósága lenne illetékes. A Semmitőszék annak helyt adván a neheztelt végzést a 297. §. 5. pontja alapján megsemmisítette s a járásbíróságot további szabályszerű eljárásra utasitotta ; „mert jóllehet ugyan a keresetben követelt összeg váltóperből ered, de miután az utóbb emiitett per már véglegesen befejeztetett s e szerint jelen kereset, mely által az azon perben felperest képviselő ügyvéd a fele nevében felvett marasztalási összeg kiadatásában marasztaltatni kéretik, — most már egészen önnálló és köztörvény szerint megbírálandó keresetet képez, — az alperes által felhozni kívánt víszonkövetelés pedig, még ha annak helye volna is, a főügyre nézve különben is illetékes bíróságnak illetőségét nem szabályozhatja ezeknél fogva a neheztelt végzést megsemmisíteni kellett." (1872. évi mart. 21-kén — 2284. sz. a.) Vadászati törvény. (Folytatás.) ll. §. Tilalmi időszakban, az első 8 napot kivéve, vadat általában, vagy ha a tilalom csak némely vadra vonatkozik, ilyet árulni, venni, vagy nyilvános helyiségekben étlapra jegyezni nem szabad 12. §. Szabad időben is tütatik a foglyokat, fáczánokat, túzokokat és nyulakat hálókkal, törökkel, hurkokkal, vagy bármi eszközökkel elfogni; e tekintetben kivétel csak tenyésztők részére engedtetvén, kik azonban rendes befogásokat ismert szakértők által tartoznak végbevitetni. 13. §. A madarak közül kivételt képeznek a vándor- és vizi madarak ; de ott, hol ez utóbbiak keltenek, a párosodás és keltés időszaka alatt a tilalom reájok is kiterjed. 14. §. Tiltott időszak alatt is szabad vadászni a seregekben vonuló vadludakra és vadkacsákra, vad és szelid galambokra, seregélyekre keselyükre és sasok, sólymok, kányák, vércsék, héjják és ölyvek minden nemeire, valamint a nagy suholyra s végül a hollókra, szarkákra, varjukra és verebekre is. Folyt. köv. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1872. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz- a.