Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 61. szám

242 ban ugyan nem is foglalt állitás, miként néhai Jedlicska Mihály a III. alatti végrendeletben anyai vagyonról rendelkezvén, végintézkedése ez irányban semmisnek tekintendő lenne — felperesek öröklési jogainak csorbítására szolgálhatna; mivel ezen állitás magában véve sem való. Mert ha alperesnő maga állítja, hogy ő és örökhagyó nővére Jedlicska Francziska ezen III alatti végrendelet alapján örökölt, ha maga is az anyai 1400 ftot ezen III a. végrendelet alapján követeli, és ha édes anyja Ocskay Teréz, ki ezen 1400 ftnál többel neui birt, ezen III. végrendeletben megnyugodott és azt soha meg nem támadta: ugy ezen III alatti végiendelet semmis nem is lehet. 3. Nem való, hogy Jedlicska Mihálynak a III alatti végrendeletben foglalt azon kijelentése, miként a vagyon 1400 ft. hozományon kívül saját szerzeményét s néhai Jedlicska Ignácz utáni örökséget képezi, alperesnő ellen bizonyítékul nem szolgálna, s e tekintetben a pperr: 106dik § a, mely szerint magánokiratok csak a kiállító ellen bizonyítanak, helytelenül alkalmaztatott. —Mert minden végrendelet halál esetére alkottatván, a kiállító ellen annak halála után többé semmit nem bizonyít, — és mert a végrendelet egyoldalú intézkedés, mely kétoldalúvá csak akkor válik, midőn azt az abban kijelölt örökösök elfogadták s usuroborálták. Addig tehát, mig azt az örökösök el nem fogadták s vele való élés által meg nem erősitettek, elhisszük, hogy az örökösök ellen nem bizonyít, de igen is bizonyít már akkoron, a midőn az örökösök örökiési jogaiknak szabályozójaként elfogadták, örökségük birtokába annak alapján jutottak s vele való élés által akaratjukat a végrendelkező akaratjával egyesitették. Már pedig jelen esetben a III. sz. végrendeletet az abban érdekelt örökösök elfogadták s usuroborálták, mivel maga alperesnő is elismeri, hogy atyja s illetőleg felperesek nagyatyja után ő nővérével Jedlicska Francziska örökhagyóval együtt ezen III alatti végrendelet alapján örökösödött, — mivel maga alperesnő elismeri, hogy Jedlicska Francziska hagyatékában, mert ezt atyja után öröklötté, a beruházott anyai 1400 ft. foglaltatik — és mivel ezen anyai hozományt érték elnyerése végett a III. sz. végrendeletre, mint bizonyítékra ő maga hivatkozik. Hogy pedig a III alatti végrendelet a felperesek által keresett hagyaték Jedlicska Mihálytóli eredetének igazolására azért nem képezhetne elfogadható bizouyitékot, mert az abban emiitett javaknak a kereseti javakkali ugyanazonossága nem mutattatott volna ki, az szintén nem áll, mert ha a kereseti javak nem volnának azonosak azokkal, melyek a III alatti végrendeletben megemlittetnek, akkor alperesnő ezen végrendeletre nem hivatkozott volna. Ő e végrendeletre csak azért hivatkozott, mert az Jedlicska Fraucziska kereseti javaira vonatkozik, amenynyiben ez utóbbi javak Jedlicska Francziskára ugyanezen végrendelet alapján szállottak. 4. Nem áll a neheztelt Ítéletnek 3-ik indoka sem, mert az L. •/. alatti leltár és M. •/. alatti felosztás, melyekről alperesnő hallgatólag elismerte, de közokmányi minőségüknél lógva nem is lehetne kétség az iránt, hogy ezek Jedlicska Ignácz jokeöi plébános hagyatéka felül tanúskodnak — a III alatti alperesnő által felmutatott s igy általa mindnn részében valónak elismert végrendelet kapcsában a kereseti vagyonnak részbeni, Jedlicska Ig| náczról Jedlicska Mihályra s ettől leánya Jedlicska Fran! cziskára való háramlását teljesen s ugy a mint a pperrendt. követeli, igazolják. Hogy pedig az L. /. alatti leltár 11-ik pontjában j csak egy ház, a szántóföldek s rétek fele s egy darab ' szőlő, ellenben az F. •/. alatti telekkönyvi kivonatban i több foglaltatik, az legközelebb a III. alatti alperes által felmutatott végrendeletben találja indokolását, mert a neheztelt ítélet indokolásának 2-ik pontjában is az idéztetik, hogy ezen III. alatti végrendelet szerint Jedlicska Mihály hagyatéka nem csupán Jedlicska Ignácz fivére után öröklött, hanem saját szerzeményi javaiból is állott, s hogy igy az F. -/.alatti telekkönyvben okvetlenül több! nek kell lennie, mint az L. •/. alatti leltár 1 l ik pontjában foglaltatik. És hogy felperesek a IV. sz. osztály levélben előforduló ingatlanoknak az F. •/. alatti telekkönyvben foglalt fekvőségek egy részével való azonosságát tagadásba nem vették volna, az, tekintve a pper. 159-ik Íjának szövegét, egészen megfoghatlan, mert a midőn a válasziratban tagadtatott Ocskay Teréznek Jankovitsféle családból való származása és alperesnő édes anyjának Ocskay Teréznek Jankovits-féle családból származását be nem bizonyította és a IV. alatti osztálylevelet, mely valami Jankovits-féle család vagyonáról szól, magára applicálni nem tudta; — a midőn tagadtatott, hogy az A. •/. alatti leltár és ¥. '/. alatti telekkönyvi kivonatban foglalt vagyon Jankovits családtól ered, hogy azt Ocskay Teréz Jankovits-féle jognál fogva örökölte, — férjhez hozta s elhalálozásával hátrahagyta; s tagadlatott, hogy a IV alattiban foglalt, s alperesnő elleniratában név és helyrajzi sz- szerint meg nevezett ingatlanok alperesnő anyjától Ocskay Teréztőlszármaznak, az utolsóra Jankovits-féle s alperesnőre anyai örökösödési jognál fogva szállottak,— a midőn a IV. alatti aggályosnak nyilvánított osztálylevél, eredetben fel sem mutattatott, — és a midőn maga a királyi itélő tábla Ítéletének indokolásában kimondotta, hogy ezen bizonyítani akart, de felperesek által imígy tagadott állításokat alperesnőnek semmi tekintetben bizonyítani nem sikerült: akkor a IV. alatti osztálylevél még ha eredetben léteznék is, e perben se nem szoroz, se nem oszt. 5. Nem áll a neheztelt ítéletnek 4-ik indoka sem, mivel alperesnő az N. •/. alatti városi földkönyv kivonatának bizonyító erejét csak ugy tűrhette volna meg, ha kimutatta volna ugyanazon adókivetés alapjául szolgált földkönyvvel, hogy Jedlicska Mi hálynak, Jedlicska Francziskára és alperesuó're hárult vagyonától akkoron nem Jedlicska Mihály, hanem valaki más fizetett adót, vagy fizet ni köteles lett volna, s ha kimutatta volna a föld könyvvel, hogy más valaki volt tulajdonosa. Nem áll végre az ítélet indokolása a részben sem, hogy felperesek mint ügyvesztesek a pperr. 251-ik §-a értelmében a költségekben is elmarasztalandók voltak, minthogy őket sem az első fokú bíróság, sem a királyi itélő tábla azokban el nem marasztalta. Ezen felebbezés folytán az összes periratok a legfőbb itélőszékhez terjesztettek fel,— melynek ítélete annak idejében e szaklapban közöltetni fog.