Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 60. szám

238 beálltát, az ennek végrendeletét erőllenitő C. •/., D. y. a. | Ítéletek. 3. A most nevezett örökhagyónó hagyatékának fenlétezósét az A. •/. alatti leltár s F. •/. alatti telekkönyvi kivonat. — 4. Hogy e hagyatékot képező vagyont Jedlicska Francziska nem szerezte, hanem örökölte, azt alperes is, felperesek is ugy állítják, — és 5. Hogy e hagyatékot képező vagyont senki mástól nem öröklötté, mint Jedlicska Mihály apjától, azt felperesek háromféle módon bizonyították be, és pedig: I. alperesnő elleniratának első pontjában foglalt s* fent szóról szóra idézett nyilt beismerésével. Mert a) ha Ocskay Teréznek csak 1400 frtnyi készpénzü hozománya volt, — b) ha ezen 1400 írt. Jedlicska Mihály azon vagyonában volt beruházva, melyről a III. sz. végrendeletben intézkedett, c) ha Jedlicska Francziska Jedlicska Mihálynak azon vagyonábani örököse, melyben ezen anyai 1400 frt. beruháztatott és pedig a hivatolt végrendelet szerint felerészbeni örököse, — és d) ha ezen 1400 frt. Jedlicska Francziska hagyatékából azért követeltetik, mert ez utolsó azon vagyonban, melyben ez öszszeg beruházva találtatott, örökösödött: ugy ezen hagyaték nem lehet más mint Jedlicska Mihály után a III. sz. végrendelet alapján Öröklött apai vagyon. II. Bebizonyították irományszerüleg Jedlicska i Mihály III. sz. végrendeletével, mely már csak azért bizonyít alperesnő ellen, mivel azt ő maga felmutatta s melyből azon tény, hogy néhai Jedlicska Mihály részint szerzett, részint fivére Jedlicska Ignácz jokeói plébános után öröklött, tehát szabad rendelkezése alatt állott vagyonát hagyta leányainak, onnan derül ki leginkább, hogy Ocskay Teréz ezen végrendeletben megnyugodott s az ellen soha kifogással nem élt. — Továbbá az L. •/., M. •/. alatti hiteles helyen kiállított okmányokkal, melyek a fenti végrendelet kapcsában igazolják, miként az F. •/. alatti telekkönyvben foglalt ingatlanok egy része csakugyan Jedlicska Ignácztól eredett, — és végre az N. /. alatti közokmánynyal, mely nyilván mutatja, hogy Jedlicska Mihály mint tényleges birtokos haláláig e vagyona után megadóztatott. III. Bebizonyították végre a contrario, mert a midőn alperesnő azt állítja elleniratában, hogy Jedlicska Francziska az itt kérdéses hagyatéki vagyont Ocskay Teréz után kapta — és nem azt is, hogy szerzetté, vagy más harmadik után öröklötté — és azon állítását, valamint azt, hogy Ocskay Teréz 1400 frtnyi hozományán kivül más vagyonnal is bírt, hogy Ocskay Teréz után osztály történt, sót, hogy Ocskay Teréz Jankovich családtól, vagyis attól eredett volna, melytől ezen hagyatéki vagyont leszármaztatni akarja, bizonyítani képes nem volt: semmi kétséget sem szenvedhet, hogy ezen Ocskay Teréz utáninak be nem bizonyított, egy harmadiktól pedig öröklöttnek, vagy az örökhagyó Jedlicska Francziska által szerzettnek nem is állított hagyaték kizárólag a III. sz. végrendelet alapján öröklött apai vagyon. Az ítélet második a hitbizományi helyettesítésre fektetett indoka szintén nem áll meg, mert jelen pernek nem végrendeleti, hanem törvényes öröklés a tárgya, mely az orsz. bír. ért. 11 -ik §-ban találja megoldását. Innen van, mikép maga alperes sem tulajdonit magának a H. •/. a. fiók végrendeletből valami öröklési jogot, hanem azt csakis a törvényes örökösödésre s arra fektette, mintha az itt kérdéses vagyon any jától származott volna s onnan van az is, mi a C. •/. és D. /. a. végrendelet érvénytelenítési perben hozott Ítéletekből kiviláglik, hogy t. i. maga alperesnő J. Francziskának vagyoni végrendelkezési tehetségét szabadnak s korlátlannak elismervén, végrendeletét nem a H. •/. alatti fiók-végrendeletből leszármaztatni akart vagyoni végrendelkezési képesség hiánya, hanem külső szertartások hiánya miatt támadta meg. — Mert továbbá magyar törvényeink, melyek szerint jelen eset megbírálandó, hitbizományi helyettesítést nem ismernek, ez csak az osztrák polg. törvény sajátja, mely a H. •/. a. fiók végrendelet kelt*; vagy J. Mihály elhalálozásának idejekor honunkban nem divatozott. Magyar törvényeink csak is a hitbizományi ismerik és engedik meg; miután pedig a H. •/. fiókvégrendelet nem hitbizományról, hanem az osztrák törvény szerinti hitbizományi helyettesítés vagy helyesebben utóörökös nevezésről intézkedik, az törvénytelen és magában semmis. Ha pedig ezen vitatott hitbizományi helyettesítés vagy helyesebben utóörökös nevezés az osztrák törvény szerint fenállónak vétethetnék, ugy az már J. Francziska halálával nyilván beállott volna, mert a H. •/. íiókvégrendeletben nem foglaltatik az, hogy J. Francziska halála után ennek hagyatéka előbb Jedlicska Johanna alperesnőre szálljon, sőt ellenkezőleg a III. sz. fióki végrendelet azon szövegéből, mely szerint J Mihály abban az örökösükül kinevezett leányainak meghagyja, hogy hagyatékát egymás között egyenlően felosszák, nyilván kiderül az, mikép J. Mihálynak a H. •/. fiókvégrendelet alkotásakor, egyébb nem is volt szándokában, mint végrendeleti két örökösének szabad végrendelkezési jogát korlátolni, hogy t. i. egyik, vagy másik halála esetére a tényleg felosztott apai vagyon felét idegenekre ne ruházhassa, hanem a vérbelieknek hagyni köteles legyen. — Mert végre az osztr polg. tkönyv 607. §. következő szó szerinti tartalma szerint: „ha egyedül a közörökösök neveztettek kölcsönösen utóürökösoknek, az vétetik fel, hogy az örökhagyó az örökös nevezésben kiszabott részeket a helyettesítésre is ki akarta terjeszteni. De ha a helyettesítésben a közörökösökön kivül még más is neveztetik, a megürült örökrész mindnyájokat egyenlően illeti" — a megüt ült örökrész a törvényes örökösödés elvei szerint mindnyájukat egyenlően és igy ismét annál inkább illeti meg, mert azon H. y. fiókvégrendeletből levonni akart hitbizományi helyettesítés, vagy helyesebben utóörökös nevezés, az utóörökösökül kinevezett Jedlicska György, János és Karolina elhalálozása után de facto megszűnt és elenyészett. (Vége köv.) Semmitőszéki döntvények. A Semmitőszék döntvény-gyűjteményéből. A birói illetékességnek tanuk általi bizonyítása a perr. 98. §. állal kizárva nincs. Mándy Péter — Almási Edmund ellen 1871. évben sz. k. Pest város tszékéhez 1875 frt. s jár. iránt rendes keresetet adott be, azon alapon, mert alperes, ki 1862-ben elhunyt Almási Gedeon végrendeleti örököse, 1863. év ben azzal bízta meg, hogy az Almásy féle hamis végrendelet készítőit, s a végrendelet hamis voltát törvényes bizonyítékokkal fedezze fel s mutassa ki — miért tanuk előtt arra kötelezte magát, hogy mihelyt az Almásy Gr.-