Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 60. szám

239 féle hagyaték birtokábajutand, felperesnek azonnalPesten 2000 frtot fizetend jutalmul s fáradozási dijul. Felperes ezen megbízásnak eleget tett, a kérdéses végrendelet Buda város tszéke által megsemmisittetett s ennek folytán alperes a hagyatékot még 1866. évben birtokába is vette— mind a mellett 125 frt. előlegen kivül semmit sem fizetett. Az előadott tények igazolása végett mellékeli Krasznai János s Egery István pesti lakosok mint tanuk bizonyítványait, s a kérdő pontokat, melyek szerint azokat kihallgattatni kéri alperes tagadása esetében. Alperes a bírói illetőség ellen kifogást tett, mert Hevesmegyei lakos, és felperes nem mutatott fel irott szerződést, melyben Pest fizetési helyül lett volna kikötve, — miért jelen a perr. 98. §-ra fektetett kifogások tárgyalása után, felperes az alperesnek rendes lakhelye bíróságához utasítandó. Tárgyaláskor felperes a keresetlevélben nevezett tanukra hivatkozik, kik hit alatt igazolandják, hogy alperes a dij kifizetését Pesten igérte teljesíteni, miért itt Pest város bírósága az illetékes. — Alperes tagadja a felperesi állítást s minthogy az 52. §. szerint lekötelezés helyére nézve okmányt nem képes felmutatni, az illetőség leszállítandó— tiltakozván, hogy a tanuk jelen kérdésben törvény ellenére kihallgattathassanak. A törvényszék 1871. május 16 án 17246.sz. a. abirói illetőséget leszállította, mert a rendes bírói illetőségtől a perr. 52. §. a) p. szerint csak akkor van kivételnek helye, ha a felek magokat más bíróságnak szerződésileg alá vetették s ezen szerződéses kikötést már a keresetlevélben kell igazolni, tehát az illetőség igazolását tanúkihallgatástól feltételezni nem lehet. Ezen végzés ellen felperes 1871. június 3-án seinm. panaszt adott be; főleg azon alapon, mert azon szóbeli szerződés valódiságát, mely szerint alperes az 52. §. értelmében a fizetést szerződésileg Pestre kötelezte, felhívott tanúinak bizonyítványai igazolják; a felek pedig mint az Írásbeli ugy a szóbeli szerződésekben is foglalt feltételek s kötelezettségek teljesítését egyaránt követelhetik, igy a bírói illetőségre vonatkozót is. A S e m i t ős z é k az eljáró tszék megtámadott végzését a perr. 297. §. 5. p. alapján megsemmisítette s azt a bírói illetőség megalapítása tekintetéből felhitt felperesi tanuk kihallgatására s a kifejlendőkhöz képesti törvényszerű további eljárásra utasította ; „meit a birói illetőség elleni kifogás iránti tárgyalásnál a perr. 98. § hoz képest a tanuk általi bizonyítás kizárva nem levén, a felperes által annak bizonyítására, hogy a fizetés Pesten igértetett teljesítetni, felhitt tanuk kihallgatása előtt nem lehetett a birói illetőség kérdésében határozni." (1871. július 26. — 7948. sz. a.) Akár kihirdetés akár kézbesítés utján történt légyen meg a sommás biróság határozatának közlése, az ezen határozat ellen emelt semm. panasz beadásának határidejét illetőleg mindig a perr. 297., 298. §§. rendeletei tartandók szem előtt. Tolnay János hadházi lakos Rhénes Istvánná ellen Hadház város egyes bírósága előtt 100 frt. rágalmazási birság megfizetése iránt pert indított, melyben a biróság által alperes a kereset alól felmentetett s 4 frt. 52kr. perköltségben felperes elmarasztaltatott. Ez ellen felperes kihirdetéskor szóval felebbezést és sem. panaszt jelentett be, minek folytán a kir. tábla a felebbezett ügyet vizs| gálát alá vévén, az e. b. ítéletet indokaiból 13697. sz. Ítéletével helybenhagyta. Ezen táblai ítélet felperesnek febr. 18-kán kézbesittetvén, ellene febr. 24-kén semm. panaszt adott be azon alapon, mert alperes beismerést tett s még sem marasztatott el, sőt felperes költségfizetésre Ítéltetett (297. §. 1. p.) mert egyik ítélet sem indokoltatott; smerfc rágalmi perekben perköltség nem jár. Az egyes biróság e panaszt, mint elkésettet, febr. 27-kén 39. sz. a. végzésével visszautasította, és felperes ezen april 29-kén kézbesített végzés ellen, apr. 30-kán ismét sem panaszszal élt azon okból, mert előbbi seraui. panaszát a 298. §. c) p. szerint kellő időben adta be, s ennek kimondására az egyes biróság nincs hivatva, — és a 297. §. 1. pontjára fektetett panaszok a 304. §. szerint hivatalból megbirálandók. A Semmitőszék e panaszt visszautasította; „mert ámbár az eljáró biróság szabálytalanságot követett el akkor, midőn a kir. táblának sommás ügyben hozott ítéletét a feleknek ki nem hirdette, hanem a perr. 125. § ellenére kézbesítette, — miután azonban ily kézbesítés alkalmával is a perr. 29S. §. a) pontja, és a o) pontban felhitt 126, §. azon rendelete, hogy a sem. panasz 3 — illetőleg 8 nap alatt nyújtassák be, megtartandó, s igy jelen esetben a helyben lakó fél által nem 3—hanem 6-ik napon, ennélfogva elkésetten benyújtott semm. panasz az eljáró biróság által szabályszerűen utasíttatott vissza; a perr. 282. §. szerint pedig oly végzés ellen, mely a felebbvitelt a törvényes határidő elmulasztása miatt utasította vissza, felebbvitelnek nincs helye — a sem. panaszt visszautasítani kellett/' (1871. június 30 — 7190. sz. a.) Oroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. (Folytatás.) Végre megemliteudőnek tartom még azt is, hogy a 18. sz. bizonyítványon látható keltezés, mely Kun-Szt.-Mártonból szól, — holott akkor Talányi Szentesen volt, — nem hamisítás, nem félrevezetés, mert Talányi Kun-Szt.-Mártoni lakos sok év óta, könynyen megtörténhetett tehát nála, hogy megszokásból a keltet ,Kun-Szt.-Márton" irta Szentes helyett. — Ilyesmi gyakran megtörténik az emberen sietség vagy szórakozottság miatt s hogy ezen hibás kelet csakugyan nem más, miut „lapsus calami", onnét is kitűnik, mikép Talányi legelső kérdőre vonatása alkalmával azonnal beismerte, miszerint ö ezen bizonyítványt nem Kun-Szt.Mártonban, hanem Szentesen állította ki. Ezen bizonyítvány egyébiránt a szövegben is ideiglenes bizonyítványnak van nevezve s a végső bekezdésben ígérve van a szabályszerű rendes halotti kémlap elküldése. — Es pecséttel ellátva sincs ; tehát nem bir még egy magánbizonyitvány kellékével sem, ugy hogy a szentesi ref. lelkész, — midőn a requiem megtartása végett az annak felmutattatott, — a kellő alakiság hiánya miatt el sem fogadta, mint ez 190. sz. a. vallomásából is kitűnik. Az sem áll, mintha azon 18. iratot Talányi és Oroszi együtt állították volna ki, mert azt Oroszi ezen szavai után: elhoztad-e a halotti kémlapot, — mert sógornőmért requiemet akarnék tartatni, tehát szükségem lenne reá? — Talányi azt felelte : elfeledtem elhozni, de elküldöm, addig pedig irok egy ideiglenesét, — s ugy irta azt Talányi, hogy Oroszi bent se volt a szobában, s csak midőn kész volt, bejött, felolvassa előtte Talányi s Oroszi ezen észrevételt tévén: itt nincs világos értelme," erre oda irta Talányi ezen két szót: „a kocsirázás miatt" — tehát nem együtt készítették. 60*