Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 21. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 2. [r.]

82 az A. lapon — volna bevezetendő, eltekintve attól, hogy a további kezelésben ismét csak a C lapra kellene átmenni: utalom e nézetben levőket a fentebb felhozott azon esetre, midőn egy vagy több egyetemleges kötvény alapján lenne a bekeblezés foganatosítandó, ahol tehát okvetlenül egy szőlő főjelzálogot képezne, s épen ez okból ugyan annál valamennyi mellékjelzálogra hivatkozni is kellene. Ugyan kérdem, ha a mellékjelzálogok száma 100—200 vagy 500-ra is rug, hol találnak ezek feljegyzésére tért az A. lapon? Vagy midőn a törvény csak is pár szóból álló bejegyzést engedett meg az A. lapon, váljon nem arra fordult-e egyik főtekintet, hogy a telekkönyv zavarttá ne tétessék? És mi mégis elakarnánk térni ezen főiránytól? De hallottam még egy főf5 érvet arra nézve, hogy a magánkövetelés is a törv. 9. és 10. §. szerint keblezendő be. Azt mondják ugyanis hogy a törvény az állam javára és a magán fél javára a bekeblezési módban nem tévén különbséget: a 9. és 10. §-ban megállapított bekeblezés mind két esetben alkalmazandó. — Igazuk van, különbség csakugyan nincs téve, amennyiben különbséget tenni csakis ott lehet, ahol legalább két összehasonlítható dologról van szó; minthogy azonban a törvény a váltságtartozás bekeblezése felett csupán azon esetre rendelkezik, ha ezen bekeblezés az állam javára történend, e szerint ezen eset és egy másik — a törvényben nem is érintett eset között különbséget sem állithatott fel. Ép oly joggal mint e nézet vitatói állithatnám, hogy a váltságtőkének az állam javára eszközlendö bekeblezési — s burgonyakapálás módja között sincs hát különbség, mert a törvény csakugyan ezek közt sem tesz különbséget. Ugy hiszem ezekben kellően kiderítettem azt, hogy a váltságtőkéket magán kötvények alapján oly módon (vagy legalább is hasonló módon) bekeblezni, mint ahogy a törvény 9. és 10. §§-ai a bekeblezést az államjavára rendelik, annyira ellenkezik a kezelési szabályokkal — a telekkönyv vezetés elveivel, s oly annyira nem indokolható valami, hogy azt méltán nevezhetni telekkönyvi absurdumnak. Azonban érzem, hogy midőn vitatom, miszerint a magánkötvények alapján a váltságtartozás az általános telekkönyvi szabályok értelmében szokott módon a C. lapon keblezendő be: ez által a telekkönyvi müvelet szempontjából a kérdés nincs teljesen megoldva. Ugyanis tekintsünk egy dézmás szőlőt, miként jelentkezett ez a telekkönyvben? Kétségtelen az, hogy a föld is másé és a szőlő is másé volt — a tulajdon tehát okvetetlenül meg volt osztva; mégis a helyszíneléskor csupán a szőlő tulajdonosa lett fölvéve, a föld tulajdonosáról pedig említés sem tétetett, és ez utóbbi legfölebb a dézmakötelezettséget jegyeztette fel. Kétségtelen tehát az is, hogy amaz érték, melyet egy ilyen szőlő képvisel, két fél között oszlik meg, abban tehát mind a föld tulajdonosának mind pedig a dézmakötelezettnek meg van a maga illetősége; a váltságösszeg pedig nem egyébb mint a szőlő által képviselt értékből épen a földtulajdonos részére megállapított illetőség. Továbbá tudjuk, hogy a földtulajdonosnak ily szőlőre vonatkozó joga sem a további telekkönyvi forgalomnak nem képezte tárgyát, — mig a dézmakötelezetté igen, ki tulajdonát nyilvánkönyvileg átruházhatta és tetszés szerint terhelhette. Ezen bejegyzett tartozások azonban a szőlőnek megosztott minőségénél fogva csakis a dézmakötelezettnek illetőségét terhelik. Következéskép ha ily megváltott szőlő régiebb bejegyzett tartozás miatt végrehajtás utján eladatnék s annak helyébe a vételár vagyis a pénzbeli érték lép: ezen értékből mindenek előtt a volt földtulajdonos illetősége (tehát a váltságtőke) elkülönítendő, és csak a maradványösszeg képezheti a kielégítési tömeget. Ebből pedig az következik, hogy ha a vált=ágtőke magán-kötvény alapján közönséges módon a C. lapon kebleztetik is be, az már a dolog természeténél fogva ran g s orozatban az eddigelé netán bejegyzett valamennyi tételeket is megelőzi. Minek kapcsában önkéntelen merül fel a kérdés, hogy valljon a bejegyzésnél egyszersmind ezen körülmény is kitüntessék-e? és mi módon? Ha azonban tovább vizsgáljuk a tárgyat, azt fogjuk látni, hogy ezen elsőbbség csak is azon összeget illeti meg, mely a kérdéses szőlőnek valóságos váltságát képezi; oly esetekben pedig midón többek váltsága egy közös összegben egyetemlegesen állapitatott meg, és ezen közös összeg egyetemlegesen kebleztetik be: ezt egész mennyiségben a feDtebb emiitett elsőbbség nem illetheti, minthogy az egyetemlegességnél fogva a váltság jogosított bármelyik szőlőből kérheti egész követelésének kielégítését, és azáltal a fentebbi elsőbbség mellett a netán bekeblezett közös összegnek csak is azon része birhat feltétlen elsőbbséggel, mely a végrehajtás alá vont szőlőnek váltságtőkéjét teszi, és amely rész a kötelezettek között bizonyára meg is van alapítva; az összeg többi része pedig csak azoa elsőbbséggel bir, mely a bekeblezés időrendje szerint megilleti. Ha tehát czélszerünek találtatnék az elsőbbség kitüntetése, ezt az egyetemlegesen bekeblezett közös összegnél csak olyképen lehetne kitüntetni hogy: ezen öszszegnek a jelzálogul szolgáló szóló váltságát képező része rangsorozatban a bejegyze tt tételeket megelőzi. Még azon kérdés merül fel hogy a váltság összegnek magánkötvény alapján eszközlött zálogjogi bekeblezésekor egyidejűleg hivatalból kell e elrendelni a szőlőbirtok mentességének kitüntetését? Nézetem szerint nem; mit a törvényből a hasonlattosságnál fogva lehet állítani. U. i. az állam közvetítése esetében is csak a végleges törlés alkalmával tüntettetik ki a mentesség (: lásd törv: 15. § át, Szab: reDd: 43. §-át:); jelen eset pedig az igazságügy ministernek 16301/869 sz: rendelete szerint azonos a törvény 12. §-sa 1-sŐ pontjában felhozott esettel, midőn t. i. a váltságtartozás készpénzben egyszerre lefizettetik, mely esetben pedig a mentesség kitüntetése a sz. r. 43. §. szerint a földtulajdonosnak telekkönyvi törlésre alkalmas bizonyítványa alapján történik. Ebből azt következtetem, hogy amiga megváltásból eredő tartozás egészben vagy részben fennáll, addig a mentesség sem igtatandó be; és hogy annak beigtatása a volt földtulajdonosnak a bekeblezett zálogjog törlését engedélyező nyugtája alapján — a törléssel egyidejűleg lesz majd eszközlendö. —