Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 20. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 1. [r.]

79 ban pedig a sommás keresetek a bérlő s bérbeadó közti viszonyokban kölcsönösen a bérlet tartamára szoríttattak; fel sem levén tehető, hogy mig a 93. §. <1) pontja az itt elősorolt keresetekre nézve a sommás ügyut megalapí­tására csak két évi határidőt enged, addig a kártérítési keresetekre nézve az egész elévületi határidőt kívánta volna érvényben meghagyni. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mi­vel a 93. §. g) azt tartalmazza, hogy azon károk, melyek a bérlet tartama alatt okoztattak, tartozzanak sommás útra; nem pedig hogy azon károk csak a bérlet tartama alatt lennének követelhetők sommás uton. ASemmitőszék a panaszlott végzést a 297. §. 5. p. alapján megsemmisitette, s a szbirót felperesi kereset sommás eljárás szerinti tárgyalására utasította; „m e rt oly kártérítési keresetek, melyeket a bér­beadó a bérlő ellen a bérlemény rongálása miatt indít, ha ebbeli joga a szerződésben foglaltatik, a perr. 93 §.g) p. szerint, sommás eljárás alá tartoznak, tekintve tehát, hogy az a) alatti szerződés valódisága nem tagadtatott s ezen okiratban alperesek az épületekben történt netaláni ron­gálásokról s kárról felelni kötelesek, a sommás ügyut és birói illetőség leszállítása a perr. 95. §. értelmében hely­telenül történt." (1871. febr. 24. — 737. sz. a.) A községi jegyzők illető községeik elleni szerződésen alapuló fizetés követeléseik behajtását illetőleg a közigazgatási úthoz nincsenek kötve, hanem egyenesen a törvénykezés útjára is léphetnek. Pap József közjegyző Biharmegye illető szolgabirá­jához keresetet adott be alsó Verzár község birája ellen a neki mint jegyzőnek szerződésileg fizetése fejében köte­lezett s 1866., 1867. és 1868. évre járandó termények árának, t. i. 55 frt., 66 frt. és 57 frtnak megítélése iránt. Előadja keresetlevelében különösen azt, hogy 3 rendbeli a községgel kötött szerződésekben kijelölt követelésének behajtása iránt már előbb közigazgatási uton tett lépése­ket, de azok behajtása ez uton nem sikerült, azért birói útra kellé térnie. Alperes a birói illetőség ellen tett kifogást, mert a község s a jegyző közti kölcsönös viszonyok elin­tézése nem tartozhat perutra, hanem közigazgatási útra; és mivel maga felperes is csakugyan már közigazgatási uton szorgalmazta is követelését, ennek befejezését tehát tartozott volna felperes bevárni, annál inkább, mert ugyan­azon követelést egyszerre két uton nem kereshet. Az eljáró bíróság 1870. oki. 13. végzésével az ille­tőségi kifogást elvetette és alperest érdemleges tárgya­lásra utasította. Ennek befejeztével alperes község el is marasztaltatott. Ezen ítélet ellen al p er es s e m m. panaszt adott be; mit főleg fentebb emiitett érvére fektetett, t. i. hogy felperes közigazgatási uton is keresi követelését, tehát annak eljárását be várnia kellett volna. A Semmitőszék az eljáró bíróságnak a birói ille­tőség elleni kifogást elvető végzését és folytatva hozott Ítéletét a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisitette és felperest időelőtti jelen keresetét illetőleg a közigazgatási uton folyamatban levő eljárás végeredményének bevárá­sára utasította; „mert a felperes által beügyelt szerződés nem általa hanem Koraj Mihály hivatali elődje által saját szemé­lyére nézve köttetett alperes községgel, melynek tartalma szerint a birák kötelesek az ott előszámlált körjegyzői hivatali illetményeket beszedni, melyeknek alperes köz­ségtőli behajtása, a 4 •/. melléklet szerint közigaz­gatási uton tárgyaltatik is; — az pedig, hogy ezen eljá­rás már teljesen befejeztetett s eredményre nem vezetett volna, felperes által nem igazoltatott; addig a körjegy­zői hivatali illetőségek megvételére irányzott fenforgó keresetnek birói utoni folyamatba tétele idö előtt kisé­reltetett meg." (1870. decz. 15. — 12486. sz. a.) Az ősiségi perek folytathatósága iránti kérdés a felebbviteli bíróságok által hivatalból vizsgálható oly esetekben is, midőn az e kérdésben hozott alsó bírósági határozat a felek által jogorvoslattal meg nem támadtalolt. Kelemen István, Fazekas Lajos és Amália mint néhai Losonczi Krisztina hagyományosai illetőleg gyermekei s vérszerinti örökösei mint felperesek — Török Bálint mint árva Losonczi Gyula s Amália törvényes gyámja és öz­vegy Losonczi Bertalannő mint kiskorú fia Kálmán term. s törv. gyámanyja mint alperesek ellen örökösödési pert indítottak. Az első bíróság a per folytathatóságát megalapí­totta — mely kérdésben fellebbezés nem használtatván, az a kir. táblai Ítéletben érintetlenül hagyatott. Ellenben a 1 e g fő b b 11 é 1 ő s z é k 1870. július 20. 4695 sz. a. Ítéletével e pert nem folytathatónak mondotta ki s felpereseket keresetükkel elmozdította; mert alpere­sek néhai Losonczi Ráfael után hátramaradt vagyon bir­tokában, az ez ügyben első vonalban eljáró osztoztató bí­róság által 1842 jul. 12-ki hozott ítélet alapján vannak, mellyel a mondott javak biróilag fi-ágat illetőknek ki­mondattak ; miután felperesek keresetének czélja, azon ítélet s azon alapuló birtoklás ellenében kimutatni hogy a Losonczi fé le peres javakban az öröklési jog L. Ráfael örökhagyó halálát megelőzőleg a család női tagjait is megilleti; ennélfogva ezen örökösödési per jogegyenlő­ségre nézve van fektetve — mire nézve különbséget nem tehet hogy a jogegyenlőség itt nem az adományi okmá­nyokból hanem a családban fennállott szokásos gyakor­latból vonatik le; a jogegyenlőségre fektetett keresetek pedig az ősis. pat. 10 — 26. §§-sai szerint többé nem in­díthatók s nem folytathatók. Ez ellen felperesek semmiségi panaszt ad­tak be; mert szerintök megdönthetlen jogi elv az misze­rint jogerejüvé vált ítéleti pontok felett felsőbb bírósá­goknak ítélni nem lehet; jelen esetben pedig az e. bíró­ság a pert örökösödési pernek minősítvén azt folytatható­nak mondotta ki s ezen Ítéletet alperesek nem felleb­bezvén, annak ezen pontja jogerejüvé vált, beismervén a fellebbezés nem használatával, hogy itt örökösödési és nem jogegyenlőségi per kezdetett. — Tehát nem állott a legf. itélőszéknek jogában a kir. táblai Ítélet ellen, mely a per folytathatóság kérdését mint nem felebbezettet é­rintetlenül hagyta, alperesek által használt fellebbezés folytán ezen jogerejüvé vált kérdés fellett határozni. A Semmitőszék azt elvetette „mert az ősis ny. parancsnak a jogok elenyésztére vonatkozó határozványai tekintettel annak 26. §-ra és a fennáló törv. gyakorlat szerint hivatalból is figyelembe | veendők levén; a legf. ítélőszék midőnmindamellet, hogy 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom