Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 20. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 1. [r.]

Pest, 1871. pénteken inárczius 10. 20, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Telekkönyv és szőlőváltság. — Semmitöszeki döntvények. — Ügyvédrendtartási kormányjavaslat, ^ Telekkönyv és szulöváltság. BosnyákLászló úrtól. (Somogyból.) I. Ha meggondoljuk, hogy a szőlőbirtok utáni tartozások megváltása a telekkönyvet közvetlenül érinti, hogy száz és százezrekre megy a megváltott szőlők menynyisége, melyeknek mindegyike önálló telekkönyvi jószágtestet képezvén — legalább is ugyan annyi telekkönyvi bejegyzést, s annak idején ismét ugyan annyi tehertörlést feltételeznek s e szerint a telekkönyvi teendőket rendkívül szaporítják: ezen ujabb halmaza a teendőknek, valamint azon körülmény, hogy a váltságtartozások nyilvánkönyvi biztosítási és a váltságeljárásból folyó egyébb telekkönyvi ügyletek már kezdetüket vették — táo igazolni fogja jelen felszólalásomat, s annak időszerűségét. Tudjuk, hogy bármely törvény, ha még oly gondosan szerkesztetett is, nem merítheti ki mindazon egyes eseteket, melyeket a gyakorlati élet felszínre hoz, mi által a bíróságoknak elég alkalma nyilik a törvény értelmezésére, midőn azt az egyes esetekre alkalmazniok kell; és tán épen a telekkönyvi teendők tere az, amelyen az egyformaság — az egyöntetűség — leginkább kívánatos, tekintve azon szerfelett complicált gépezetet, mellyel a törvénykezés ezen ága szoros öszhangban kell, hogy legyen, abban mintegy testi kifejezését nyerje — értem magát a telekkönyvet. Ezen meggyőződésből kiindulva, midőn azt tapasztaljuk, hogy a szölőváltsági eljárásból keletkezett telekkönyvi ügyletek körül már is eltérők a nézetek, amely körülmény az igazságügyi ministert is ujabb rendeletek kibocsájtására indította, — az ügyre, mely legfőbb czél — ugy hiszem nem lehet káros az eszmék nyilvános kicserélése, s ez mentsen ki, hahogy nézeteim, melyeket ez úttal a szakértő közönség elé hozni bátorkodom — netán hiányosak. Ha kellő szemügyre vesszük a szőlőváltsági törvényt, s annak folytán felmerülő eseteket, ugy vélem, nyolez oly eset állhat elé, melyekben a telekkönyvi hatósághoz beadványok érkezhetnek, és pedig: egy esetben a pénzügyministeri'" i.tól (számvevőség) két esetben a váltságjogositottól, és öt esetben a váltságkötelezettől. Lássuk ezeket egyenkint: A)apénzügyministeriumtól. Itt mindenek előtt feltételezik, hogy a váltságkötelezett igénybe vette az állam közvetítését, és pedig következő esetekben: a) Ha a váltságszerződés a törvény életbelépte előtt keletkezett, és annak átváltoztatásával vétetett igénybe az | állami közvetítés. (1868. XXIX. t. cz. 16. §-a 1-ső és 2-ik | pont; 1869. április 2-án kelt körrendelet 6-ik pontB. 1-ső I bekezdés); hasonlólag b) Ha ezen szerződéseket jogérvényes ítéletek pótolták (törv. 16. §-a 3-ik pont.) c) Ha a törvény hatályba lépte óta, azonban a jogbiztos által kitűzött megjelenési határidő előtt jött létre a váltsági egyesség (törv. 19. és 20. §§-ai; körrend. 6-ik pont B. 2-ik bekezdés.) d) Ha az egyes ség a jogbiztos előtt köttetett, avagy bíróság által jogérvényesen állapíttatott meg a váltságösszeg (törv. 20. §-a ; körrend: 6-ik pont A.) Ezen esetek a telekkönyvi müvelet tekintetében nem állapítanak meg különbséget, mert a váltságtartozás (a törv. 17. §-a, körrend. 6-ik pontja B. szerint) előterjesztési táblázatokban lévén kivetve, a váltságtartozás bekeblezése pedig a törv. 9. és 10. §§-ai és az 1869. április 7-én kelt szabályrendelet 42. és 68. §§-ai értelmében az állampénztár javára történvén— e czélra az adatokat valamennyi felhozott esetben az előterjesztési táblák tartalmazzák. Tekintve azonban a telekk. bekeblezésnek jelen esetre a törv. 9. és 10. § ban meghatározott kivételes módját, illetőleg a törvény ezen szavait: „minden egyes t ar t o zá s minden egyes szőlőbirtokra az illető telekjegyzőkönyvben a birtoklapra röviden bejegyzendő," azon kérdés merült fel, hogy a tartozás a számösszeg kitétele nélkül, avagy annak kitételével jegyeztessék be? mit azonban az igazságügyministernek 7925/870. számú legújabb körrendelete az utóbbi értelemben döntött el; ugy, hogy a további kérdés már csak a körül forog, hogy honnét — az előterjesztési táblának melyik rovatából veendő ezen összeg? minthogy ezen kérdést sem a törvény sem a szabályrendelet határozottan nem oldja meg. A kezelésben pedig már is eltérők a nézetek és ez nem csudálható, mert a váltságkötelesekre nézve a Vili ik rovatbeli összeg ép oly tartozását képezi mint a Xl-ik rovatbeli járadék 44-szeres összege, holott a jogosítottat a X-ik rovatbéli összeg illeti meg, Kérdés támad tehát az iránt, hogy ha már a birtoklapon is kell összeget kitüntetni, melyik összeg legyen az: az-e, mely az állam-pénztárba 22 év alatt tényleg be fog szolgáltatni — vagy pedig amely a törvény 2.§-a értelmében a valóságos váltság-tőkét állapítja meg, s amelynek egyszerre lefizetése által minden további tartozás megszűnik — avagy azon összeg, mely a jogosítottnak fizettetik ki? Véleményem szerint ezen utóbbinak nem lenne kellő értelme, mert hisz a bekeblezés nem a jogosított— hanem az állam javára történik; a 22 év alatt beszedendő meny20