Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)
1871 / 11. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 9. [r.]
42 L1V. t. cz. szabályai értelmében érvényesíteni, vagy a váltójogot éivénytelennek nyilvánitatni nem lehet. — A váltótörvény pedig a p. t. r. 9. czimének IV. fejezetében foglalt felhívási perbeli eljárásra még ki nem terjesztetett. 44. Az 519. §-nak első pontja, mely szerint, „ha a jogosítottnak felhívására a számadás előterjesztetett, az mint kereset tekintetvén, a számadás kérdése a rendes eljárás szerint tárgyaltatik" -- nem csak a kereseti eljárás természetével ellenkezik, de fogalomzavart is idéz elő. Mert ott, hol valaki számadással tartozik, s annak előterjesztésére felhivatik, nem a kötelezett, de a felhívó lehet felperes, mint követelő fél, s a dolog rendjénél fogva is inkább vélelmezhető, hogy a felhívott terheltetik, s így az elmarasztalás is erre vonatkozhatik. Különben aligha kedve lenne felhivónak oly számadást követelni, melyből reá nézve teher háromlik, — ámbár tagadni nem lehet, hogy adhatja magát elő oly eset is, midőn a számadás kérdésének letárgyalása folytán az tűnik ki, hogy a számadó javára kell a íelhivót elmarasztani. — De még ez esetben sem lehet a számadást keresetnek tekinteni, mennyiben ez a 65. §-ban elsorolt kellékeket magában nem foglalhatja s így az csakis a 76. §-ban érintett viszonkeresetnek veheti, minthogy ellenkezőleg a számadásra kötelezett és felhivott fél venné át felhivótól a felperesi szerepet. 45. Eltűnt egyén holtnak nyilvánittatása iránti kérelmezhetési jog — nézetem szerint nem csak a házastársra, és törvényes örökösökre, vagy ezek hiányában a korona ügyészére, kiknek a?.t az 522. §. mondhatni szűkkeblűén megengedi, de mindazokra is, kik valamely egyénnek halála által bárminő törvényes szerződésre állapított jognál fogva érdekelve vannak — kiterjesztendő lenne. Mert a tapasztalatból tudni lehet, hogy a holtnak nyilvánítás nem csak a házastársak és örökösöknek, de sok másoknak, kik például az eltűnt személylyel társas szerződési viszonyban állanak, vagy a kiknek birtokát bekebelezett haszonélvezeti jog terheli, érdekökben áll,— kiket az 522 §. jogkedvezményétől megfosztani nem lehet; mert valamint a törvény szigorának, ugy jótékonyságának is mindenkire egyformán kell kihatnia. 46. Az 538. §. akként rendelkezik, hogy a bizonyítási kérdö-pontok, melyekre a tanú előlegesen kihallgattatott, a perben ujolag felmutatandók, a bíróság pedig ha tanú bizonyításnak találja szükségét, a tanú ujon kihallgatását rendelje el. Ezen intézkedést különösen akkor, midőn a hivatolt tanuk kihallgatása már az ellenfél jelenlétében és az ez által előterjesztett ellenkérdó pontokra is kiterjesztve eszközöltetett, feleslegesnek és oknélküli költségszaporitásnak tekintem, mennyiben a hit alatt kihallgatott tanukról feltételezni sem lehet, hogy józan észszel és komoly megfontolás után már egyszer biróság előtt tett vallomásaiktól eltérőleg nyilatkozzanak, mi ha mégis megtörténhetnék, a birói meggyőződést hozná zavarba, mennyiben bajos volna elhatározni, hogy vájjon a bizonyítást igénylő tény s eseményhez közelebb eső, első vagy pedig a második izben tett vallomás igaz-e, mi a kereseti ügy eldöntésére alapul veendő. — Miért is ugy vélem, hogy a bizonyitási kérdő pontok helyett czélszerübb lenne, a már hit alatt kihallgatott tanuk vallomásairól felvett jegyzőkönyvet a per során beaiellékelni; egyszersmind az előleges becslést is megengedni, minek ismétlése a persorán épen ugy elmaradhatna, mint a teljesített előleges birói szemlének. (Folyt, köv.) Semniitöszéki döntvények. Ugyanazon jogalapból eredő többrendbeli követelések^ habár különböző természetű vagyonra, ingókra s ingatlanokra vonatkoznak is — ugyanazon keresetlevélbe összefoglaltál hatnak:, — de azok különböző természetük alapián a birói illetőségre nézve egymástól el nem választathalnak. A fél választhatasi joga (49. §.) csak az egyenlően illetékes bíróságok irányában gyakorolható. Katona Judit Faragó Bálint ellen N.-Kőrös város tszéke előtt a Békésmegyében fekvő babocskai ingatlannak felerésze tulajdonjogának és egyszersmind ugyanazon keresetben 514 for. kózszerzeniényi összegnek megítélése iránt pert indított. — Alperes a birói illetőség ellen kifogást tett főleg azért, mivel a peres jószág Békésmegyében feküdvén arra nézve dologi bíróságul csak Békésmegye tszéke lehet illetékes. E kifogásokra felperes azt válaszolá, ho^y mindkét kereseti tárgy ugyanazon jogforrásból keletkezik, az alapjokul szolgáló okmányban foglalt követélése nemcsak a békési ingatlanra, hanem a Pestmegyebeli N.-Kőrös városában levő ingatlanokra fizetett pénzösszegre is vonatkozik,tehát felperes a perr. 13. s 44. §. szerint a két illetékes biróság között választhatott; és N.-Kórös városáét annálinkább, mert alperes ott lakik. A törvényszék 1870. jul. 26. 1838. sz. alatt birói illetőségét a közszerzeményi összegre nézve megalapította, a békési ingatlan tekintetéből azonban leszállította. Mindkét fél sem. panasza folytán, alperes azért, mert a követelés főtárgyát a békésmegyei birtok képezi, az 514 frt. pedig csak mellék részét; ha tehát a biróság magát a főtárgyra nézve illetéktelennek nyilvánította, nem lehet a másik kereseti tárgyára nézve sem illetékes. A Semmitőszék alperes sem. panaszának helytadva, a tszéki végzés azon részét, melyben illetőségét az 514 frtra nézve megalapította, míg az ingatlanra nézve leszállította, megsemmisitette s Békésmegye tszékének illetőségét az egész keresetre nézve megalapította. Ellenben felperes sem. panaszát illetőleg felfolyamodását viszszautasitotta „mert a perr. 66. §. szerint több követelést is lehet egy keresetbe összefoglalni, ha azok egy jogalapból erednek ; jelen ecetben pedig a bábocskai ingatlan felének visszabocsátása s egyszersmind a szerzeményi összeg felének megtérítése iránti követelések ugyanazon jogalapból származnak „miután azonban e követelések a 66. § szerint helyesen, egy keresetlevélbe foglaltattak, e két követelést birói illetőség tekintetéből egymástól elválasztani, s az egyikre nézve felperest Békésmegye tszékéhez, mint illetékes dologi bírósághoz utasittani, a másikra nézve pedig N.-Kőrös város tszéke illetőségét megállapítani nem lehetett; „egyébbiránt pedig ugyanezen fenforgó esetben a perr. 49. §-sa, melyet felperes felidézett, nem alkalmazható, mert ez a törvényszakasz csak azt a jogot adja felperes-