Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 99. szám

Pest. 1871. pénteken december 19, 99. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, üebreczeni, eperjesi és temesvári ügy védegylet közlönye. Tartalom : A perujitásnak hiánya és ezen perorvoslatnak mikénti rendezése. — Semmitőszéki döntv. A perujitásnak hiánya, és ezen perorvoslatnak mikénti rendezése. Sztankovits György tszéki ülnök úrtól (Nagy-Becskereken). Egy eset adta elő magát, mely által véleményem szerint a perujitási szabályoknak egy ujabb hiánya felfedeztetett. Ugyanis ujabb időkben bizonyos házassági szerződés keletkezett a nő s férj közt, s az utóbbi kötelezte magát az esetre, hogy ha együtt nem maradhatnának, nejének 200 ftot kifizetni. Ez eset 3 év lefolyta alatt előállt, és a nő férjének hiányos képviselete folytán kieszközölte a sztszéknél az ideigl. elválást azzal, hogy a határozatban kimondatott, miszerint az elválásnak oka a férj. Most a nő férje ellen három Rendbeli keresetet indított. — A házasági szerződés alanyán, az ákala választott N.-kikindai ker. törvszék előtt, kérvén, hogy férje a kikötött 200 ftban elmarasztaltassék. A két másik keresetet meginditotta az illetékes Torontál m. törvszéke előtt, és az elsőben kérte hozományának kiadatását; a másodikban pedig, a szentszéki határozatot alapul vévén, kereste az élethoszaiglani eltartást. Az utóbbi kereket tárgyalásánál alperes férj képviselője, nem tudván a házassági szerződés és a N.-kikindai ker. törvszék előtti peifolyam létéről, hiában igyekezett a jogérvényes sztszéki határozatot kifogásolni s megdönteni és csak a viszonválaszban hozta elő, miszerint ez irányban két külön keresettel s külön bíróság előtt megtámadtatott, — mit felperesnő végiratában határozottan tagadott s alperes hosszabb idő alatt nem lévén képes az arra vonatkozó okmányt megszerezni, felperesnő sürgetésére, kénytelen volt elleniratát beterjeszteni, és azután mindent felhasznált, hogy az érintett bizonyítási okmányt még az igazolási idő alatt megkaphassa; de a 15 nap is lefolyt, és csak néhány nappal később jutván az okmány birtokába, sietett perújítással élni, és sürgetéseire legrövidebb idő alatt az ujitási kereset le is tárgyaltatott. Jelenleg tehát az ügy igy áll. — Az alapperben, alperes állítása, felperesnő határozott tagadása ellenében, bebizonyítva nem lévén, az alperes elmarasztalandó lenne; — ellenben az újított perben alperes bebizonyította, hogy felperesnő által ugyan csak egy ügyben két külön keresettel megtámadtatott. Most, miután a perrdt. 315. §. c) pontja világosan azt rendeli, hogy „a pervesztes fél" uj bizonyítékokat hozhat fel a perújításnál, — következtetőleg kellett volna alperesnek az újítással várni addig, míg „pervesztes" nem leend, — ez esetben pedig ellene, a perrdt. 325. §. | szerint, a végrehajtás bizonyos, és semmi orvoslattal el I nem hárítható. Azután a perrdt. 318. § ban az mondatik: hogy a perujitásnak csak egy izben van helye. Ez, s az egész perujitási eljárás, felperesnek kétszeres előnyt nyújt, mert leiperes, ha pervesztes is az alapperben, ellene a végrehajtás nem foganatosittathattatik, és a roszul védelmezett keresetét megújíthatja; alperes ellenben, ha roszul védelmeztetik, vagy bár miként a védelemnél megakadályoztatik, kénytelen az alapperben hozott ítélet végrehajtását eltűrni, és most csak uj bizonyítékai érvényesítése után, és csak hajói védelmeztetik, — lehet reménye a viszvégrehajtást eszközölhetni, — ha pedig roszul védelmeztetik, vagy a keresete hiányos, akkor pere örökre elveszett. Miután az igazolási s a többi perorvoslatok mind felperes, mind alperes javára egyenlő joghatálylyal a per állását függőben tartják, véleményem szerint a perújítást is akként kellenék módosítani, hogy az mind a két fél irányában egyenlő joghatálylyal birjon. Itt lenne helyén, „a visszahelyezést az előbbeni állapotban" akép alkalmazni, hogy ezen perorvoslat az Ítélet hozatalát, esetleg annak foganatosítását megakadályozza, értetődvén, miszerint eme perorvoslattal visszaélő s igy vesztes visszahelyező, az első s másodbiróságnál fokozatos birsággal megbüntettessék. Ezen perorvoslatnak bevétele a perrendtartásba annál fogva is ajánlhatóbb lenne, minél bizonyosabb, hogy a perujitásnak értelme nem elégíti ki a jogtényállási fogalmat, mert vesztes alperes újításnál nem újítja a keresetet, hanem mindig annak ellenkezőjét kívánja, s csak a vesztes felperes újítja az alapperbeli keresetet s igy a pert is. De még nagyobb hasznát vehetni ezen perorvoslatnak a bün fenyítő eljárásnál, hol vádlott soha sem léphet fel mint újító vádló, hanem az újításnál is mindig vádlottként megmarad. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy az austriai eljárás után indulva, véleményem szerint hibásan s egészen helytelenül alkalmaztatott a perújítás; — s kérdés lehet még az iránt is, váljon alkalmazható-e a visszahelyezés az előbbeni állapotban ? miután tudva lévő dolog, hogy a bünfenyitő ügyekben a bíróság hivatalból jár el, és akkor szabad — vagy lehet-e megengedni, ho^y a megengedett perorvoslattal a bíróság hivatalos eljárása hiányosnak kimondattassék, vagy ekép a balvélelemnek hely adassék, a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás compromittálva ne legyen. — Erről azonban máskor, s jelenleg csak azt kívánnám megvitatni, váljon a fentebbiek 99