Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 98. szám

391 a törvény szerint járandó értékbe beszámittatik s ha al- | peres a per során számszerint igazolta, hogy felperesnő csupán azon egyetlen 6000 frtnyi hagyománya a kereseti értéket számtalanszor meghaladja s kimutatta, hogy a végrendelet által rövidséget nem szenvedett. Már pedig ezek mindannyira döntő tények, hogy ezek elbírálása nélkül az ügy alapos megoldásáról szó sem lehet. Mindezekhez véve még a neheztelt ítélet hiányos indokolását, melyben nyilván szem elől tévesztetett azon jogi axióma, hogy a törvény alkalmazásának szükségessége csak ott állhat be, hol a felek egymás között a törvény határain belül más törvényt nem alkottak s hogy jelen esetben a kiegyezett felperes a törvényre már többé nem hivatkozhatik, nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a neheztelt itólet megváltoztatandó. A legfőbb ítélőszék következőleg határozott : A kir. tábla érdemleges Ítéletének megváltoztatásával, az első bírósági ítélet egész terjedelmében helybenhagyatik; a másodbirósági Ítélet azon része, melylyel az alperesi ügyvéd munkadíja 50 frtban alapíttatott meg, érintetlenül hagyatván. Indokok : Valovits Mihály végrendeletében, mint ennek egész terjedelméből világosan kitűnik, — mindazt, mivel nejének, illetőleg özvegyének (a felperesnek) tartozott, — kellően számításba vette, és ehhez képest határozta meg a felperes javára rendelt hagyományokat. A nevezettnek végrendeletét e szerint minden részben szoros összefüggésben levő egésznek kelletik tekinteni, melynek egyes részén változtatást teuni a nélkül, hogy az egész változást ne szenvedjen, nem lehet. „így tehát az felperes által csak vagy egészben volt elfogadható, vagy pedig a mennyiben jogigényeire előnyösebbnek gondolta, -- egészen volt visszautasittatandó. „Ezekből folyik, hogy midőn felperes a hagyományokat a végrendelet értelmében és annak alapján — mert más jogczime erre nem is volt— minden fenntartás nélkül elfogadta, egyszersmind mindazon közszerzeményi tárgyakra nézve, melyekről férje rendelkezett, és így más hagyományokkal kiegyenlített, lemondott. „Ezen jogróli lemondás már magában az elfogadási tényben rejlik, mely szükségkép ezen következést vonja maga után, a nélkül, hogy még felperes külön nyilatkozatára lett volna szükség. „Ezeknél fogva a másodbirósági ítélet megváltoztatásával felperest alaptalan keresetével helyesen elutasító e. bir. ítélet volt helybenhagyandó." (1871. jun. 27. — 4336. sz. a.) StettinaJ. Sesnsniföszéki döntvények. (A Scimnitőszék döntvénykönyvéből s teljes tanácsüléséből.) A telekkönyvi halóságnak a végrehajtás folyamában s a telekkönyvi rendtartás szem előtt tartásával s arra alapítva hozott határozatai ellen intézett semm. panaszoknak ép ugy, mint a végrehajtás folyamiban felmerült egyéb semm. panaszok megbirálása a Se mmitöszék hatáskörébe tartozik. Klein Bernát — özvegy Butás Anua mint néhai Butás István örököse ellen Butás István tartozását képező 61 frt 70 kr. s járulékai erejéig pert folytatván, s az alperes elmarasztalásával befejeztetvén, felperes részére az illető Nyitra megyei eljáró szolgabiróság 1871. évi 515. sz. a. végzéssel a végrehajtást néhai Butás István nevére irt sopronyai telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanságra elrendelte s további intézkedések végett az ügyiratokat Nyitra megye telekkönyvi törvényszékéhez felterjesztette. A tszék telekkönyvi osztálya 1870. május 30. — 7155. sz. végzéssel a szolgabíró 515. számú végrehajtási végzése alapján a végrehajtási zálogjog előjegyzését (nem bekebelezését) néhai Butás J. nevére irt sopornyai telekjegyzőkönyvben foglalt úrbéri zsellérségből végrehajtást szenvedőnek öiükségül háramlandó részére — elrendelte. Ezen végzés ellen végrehajtató semm. panaszt adott be okt. 13 kán — mert alperes mint Burás J örököse a hagyaték erejéig marasztaltatván, a végrehajtás elrendelése ily értelemben kéretett s az a per bírája által szinte igy rendeltetett el. A telekk. tszék tehát semmiséget követeit el, midőn a foganatosítást csak alperes örökségi erejére s csakis előjegyzéskép terjesztette; s mert a 74.§. szerint, ha az ingatlan még az örökhagyó nevén áll, a hitelezőnek szabadságában áll még az örökös tartozása fejében is örökségi részére követelését biztosíttatni; jelen esetben pedig nem az örökös, hanem az örökhagyó adóssága miatt folyt a per, minél a telekk. rendt. 72. §. lett volna szem előtt tartandó. A Semmitőszék a neheztelt végzést, a mennyiben abban a végrehajtási zálogjog előjegyzése igazolás terhe mellett elrendeltetett, megsemmisítette, s az eljáró törvényszéket ujabb szabályszerű végzéshozatalra utasította ; „mert ingatlanok foglalása a perrend 359. §-a értelmében a végrehajtási zálogjog, illetőleg végzés bekebelezése által történvén, a telekkönyvi törvényszék mint illetékes végrehajtó tszék, ez iránybani teendője egyedül a bekebelezés elrendelésére vagy a netalán fennforgó telekkönyvi akadályok tüzetes felsorolása mellett, a kérelem vagy megkeresés megtagadására szoritkozhatik; „m e r t e szerint a törvényszék, midőn a fenntebbi szabály ellenére a végrehajtási zálogjognak előjegyzését rendelte el, holott ennek igazolása a végrehajtási eljárás folyamában nem is eszközölhető, — a perr. 297. §. 1. pontjába ütköző semmiséget követettel." (1871. nov 25. — 13636. sz. a.) Oly esetben, midőn törvény állal biztosított felmenő vagy leszármazó örökösök léteinek, a hioatalbóli beavatkozást soha sem gátolhatja az, hogy a végrendelet a leltározási megtiltotta, — oly esetben azonban, midőn ily örökösök nem léteznek, a hivalalbóli beavatkozás szükséges voltának megbirálására nézve jövőre is, a rendelkezési jog szabadságának s a netalán létező kiskorúak érdekeinek tekintetbevételével az egyes concret eset körülményei lesznek irányadóknak tekintendők. Podliorányi József el halálozván,végrendeletet hagyott 9S*