Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 92. szám

366 előbb támasztotta, mintsem a végrendelet érvénytelent- | tési pert befejezte volna s mivel felperes ugyanazon egy tárgyat egymást kizáró szin és czim alatt végrendelet érvénytelenítési és a jelen perrel végrend, félretételi pert egyszerre folytat, — sót akettőnek befejezése előtt 11-ik számú melléklet szerint ismét érvénytelenítésre egy harmadik utat is választott, a columnia bűnével vádolja. Végre pedig: c) ellenveti felperesnek keresete helytelensége, szabálytalansága és hányosságát, mivel abban alperes örökösként s általa Valovits Mihály hagyatéka pereltetik, holott alperes nem örökös, hanem csak hagyományos, mely minó'ségénél fogva a hagyatékot nem képviseli. A hagyatékot csak az örökösök képviselik, miután pedig Valovits Mihály A.) alatti végrendeletében örököst nem nevezett, hanem egész hagyatékát hagyományokra osztotta fel, a hagyományosok egyeteme, mint a hagyatékot képviselő' erkölcsi személy volt perbe idézendő — s mivel felperes, tekintettel a 12., 13. és 14. sz. kereseti felzetekre és a jelen keresetre, ugyanazon egy hagyaték iránt egyszerre 4 közszerz. keresetet daczára annak megindított, hogy egy házastársnak a másik házastárs hagyatéka ellen csak egy közszerzeményi igénye lehet. Az ügy érdemét tekintve alperes védelmét 6 pontban foglalja össze : 1-ör : tagadja a kereseti kitételek valódiságát s azt, hogy felperes a kereseti ingatlanokra nézve küzszerzőnek volna tartható, hivatkozván az orsz. bir. ért. 19 ik §-ára, mely szerint a végrendelkezési jog az örökhagyó halálakor fennálló törvények szerint megítélendő, — annak 7dik §-ára, mely szerint néhai Valovits Mihály végrendelkezési joga gyermekek s szülök hiányában mindazon szerzeményi vagyonára is kiterjedett, mely tulajdonjogilag nevére telekköny vezve találtatott s ilyenek a kereseti ingatlanok is — az ausztriai p. t. k. 1467. §-ára, mely szerint Válovits Mihály, 3 éven tuli telekkönyvi tulajdonos a kereseti ingatlanokat mindenki irányában elbirtokolta s ugyanannak 1237 ik § ára, mely szerint a szerző okmányban elő nem forduló felperest közszerzőnek tartani nem lehet. 2. A keresetben hivatkozott törvényrendeletek jelen speciális esetre nem alkalmazhatók, minthogy felperesnő közszerzö nem volt, közszerzőnek magát soha sem tartotta, de akarata s szándoka sem volt férjével közösen valamit szerezni, mert a 15-ik számú szerződésben felperesnő saját O-Tura 45-ik számú telekjegyzőkönyvében foglalt ingatlan vagyonát férje Valovits Mihálynak 1200 pengő forinton eladta és a tulajdonjognak ezen férje nevérei bekebelezését maga megengedte s mert c.en 1200 frtját felperesnő a 3 dik számú nyugta szerint kamatos kamatostul készpénzben felvévén, ezzel maga is beismerte, hogy az ő vagyona férje Valovits Mihály vagyonától elkülönítve kezeltetett s hogy közte s férje között hallgatólagos, tetteikkel megerősített szerződés jött létre, mely szerint mindenik fél magának szerez s egyik a másikát szerzeményeiben részesíteni nem köteles. 3-or Valovits Mihály telekkönyvi tulajdonát képező kereseti ingatlanságokat még felperesnőveli házassága előtt szerzett s a 16 ik számú főkönyve kivonatával igazolt pénzén szerezte, holott nejének a kamatos kamatostul felvett 1200 pengóforintján kívül semminemű vagyona nem volt. 4-er Felperesnő abba, hogy férje Valovits Mihály az egész házasság alatti szerzeményéről, tehát a telekkönyvileg nevére vezetett kereseti ingatlanságokról is végrendelkezzék, önkényt beleegyezett, mivel férjének ezen a házasság alatti szerzeményről intézkedő végrendeletét elfogadta s usuroboralta és mivel az 5662-ik helyrajzi sz. rétet, — ámbár ez szinte a házasság tartama alatt szereztetett, mégis a 7-dik végrendeleti pont alapján özvegyi tartására fogadta el s azt özvegyi jog czimén haszonélvezi. 5 ör Felperesnő, még ha közszerző lett volna, sem követelhetné férje Valovits Mihály hagyatékán, vagy alperesen a közszírzemény felét, mivel ő errőla3-ik számú nyugtában nyíltan, de az e hagyatékbóli s a végrendelet alapjáni tényleges kielégittetése által tettel is lemondott. — 6 or Az 5301. helyrajzi számú szántóföldet, mint olyat, melyet felperesnő férje Valovits Mihálynak a 15dik számú adásvevési szerződés alapján s a tulajdonjog bekebelezési engedélylyel eladott, ugy szintén a 2982 és 3123 helyrajzi számú telkeket, mint olyanokat, melyek időközben a 17-ik számú végzés szerint végrehajtási árverés utján eladattak s igy néhai Valovits Mihály hagyatékából is elvesztek, felperesnő nem követelheti s igy — hogyha felperesnő csakugyan közszerzó lett volna, szerzeményi joga csakis : 5243 és 5341 helyr. sz. . . 307 frton (6594 — 6595) helyr. sz. . 189 „ 1459 helyr. sz. "... 400 „ s összesen . . 946 frton szerzett ingatlanságokra terjedhetvén, miután ezek fele része 473 frtot tesz s felperes a végrendelet alapján ennek 40-szeresénél is többet kapott, férje hagyatékából épen semmit sem követelhet. Alperes tehát mindezek alapján kéri, hogy felperes keresete felperességi jog hiányából, idóeiőttiség, szabálytalanság s helytelenség miatt leszállittassék s mint vakmerő perlekedő a calumnia büntetésében eluiarasztaltassék —ellenkező esetben alaptalan keresetével elutasittassék s költségekben marasztaltassék. (Folyt, köv.) Serumitöszéki döntvények. A pertársi viszony azon atalános szabály alól, hogy az ítélet mindenik alperessel közlendő, hioételt nem alapithat. Gróf Teleky György — Szilles Pétre s érdektársai Leyse Józséf, Lukács János, Boe Tivadar stb. stb. ellen Kővár vidék szolgabirósága előtt bizonyos bérszerződés teljesítése végett pert indított, melyben tárgyalás befejeztével alperesek a bíróság 1870. — 368. sz. Ítéletével elmarasztaltattak. Alperesek közül Leyse, Lukács, Boe stb. folyamodtak, hogy a hozott ítélet nekik kihirdettessék — mire a bíróság 1871. jul. 3. — 251. sz. a. hozott végzéssel azon alperesek kérelmét visszautasította; —mert az Ítélet első rendű alpeivsnek kézbesittetett, és alperesek egyetemleg levén elmarasztalva, mint voltak panaszolva is, az Ítéletnek újból kihirdetés utján teendő tudtuladatása szükségtelen volt.