Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 91. szám

Pest, 1871. kedden november 21. 91. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Hallgatag beismerés a sommás eljárásban helytelenül alkalmaztatik bizonyítékul. — A „biztosítási végr." kérdéséhez. — Semmitöszéki döntv. Hallgatag beismerés a sommás eljárásban helytelenül alkalmaztatik bizonyítékul. A beismerés a jogszolgáltatás terén egyik kiváló nemét képezi a bizonyítékoknak. Leggyakoribb a „hallgatag beismerés", melynek, mint bizonyítási módnak jogosultsága a „qui tacet — consentire videtur" vélelmén alapul. Rendes eljárásban a peres felek kérdéses ügyüket kölcsönös állításaik és kifogásaik kimerítő megvitatása után terjesztik megoldás végett a bíró elé, — ki a felhozott, és beigazolt tények nyomán mondván ki határozatát, az esetben, ha valamelyik fél a másik által tett állítást hallgatással mellőzi — az állítást a hallgatag beismerés szempontjából igen helyesen tekinti begyőzöttnek. Ámde egész másként áll a dolog a sommás eljárásban. — Mert, mig a rendes eljárásban a biró csak a felek által előbb megvitatott és bizonyítékokkal beigazolt tényekből kénytelen határozata indokait meríteni, — addig itt a biró, kinek activitása már a tárgyalás kezdetén áll be, — minden tekintetben korlátlan hatáskörrel bír. A sommás eljárás inquisitorius jellege a biró kezébe szolgáltatván a per fonalát — feljogosítja, sőt kötelezi azt — a belátása szerint alkalmazandó bizonyítékok által — magának az ügy tényálladékáról tökéletes felvilágosítást szerezni. Midőn tehát valamelyik fél a másik által előadottakra kimerítően nem válaszol, a biró az elhallgatott tény iránti felvilágosító kérdéssel nyilatkozatra bírja a hallgató felet — s igy a hallgatag beismerés esete nem is állhat be. A sommás eljárás fő lényege ugyanis a közvetlenség elve,— eme első feltétele a positiv meggyőződés lehetőségének, mely az emberi véges elme gyakori botlásainak a vélelmek felállításában igyekszik gátat vetni. Közvetlenség a felekkel — ezek által az ügy tényálladékával, korlátlan szabadság a bizonyítékok alkalmazásában — és nem, mint a rendes eljárásnál, szoros megkötöttség s a biró tévútra vezetésének lehetősége a perbeszédek gyakran zavaros és érthetlen, a törvényt elferdítő állításaiban, szószátyár tömkelegében : ez az intentiój a sommás eljárásnak, mely a vélelmek lehető kikerülése mellett positiv tényeket követel. Megengedem, hogy a par force „practicus" bírónál, mert, ki — mert feladatát és hivatását tévesen fogta fel — az elvvel mitsem gondol, gyakran fordul elő sommás eljárásban a hallgatag beismerés; — úgyde ez való| jában korántsem beismerés, hanem a perlekedésben járat| lan félnek a másik fél általi félrevezettetése — elősegítve a biró könnyelműsége vagy tudatlanságából eredt mulasztása által. Mindezekről a gyakorlati élet tesz tauuságot. Mily gyakran fordul elő azon eset, hogy az egyik fél képviseletében megjelent ügyvéddel szemközt — a perlekedésben járatlan másik fél személyesen védi érdekeit a biró előtt, s midőn ily alkalommal az ügyvéd egy a per kimenetelére döntő befolyással biró állítást vagy kifogást oly ügyesen csempész be a tárgyalás keretébe, hogy ez a járatlan fél figyelmét tökéletesen kikerüli, vájjon % prókátori fogás sikerülte esetében jogos, igazságos-e a félrevezetett fél hallgatását beismerésnek venni? — Határozottan nem. A biró mulasztása tehát — és nem beismerés az, ha az egyik fél figyelmét kikerült körülmény iránti nyilatkozat megjegyzés nélkül maradt — vagy meg nem czáfoltatott. — Az előadottakból eléggé kitűnik, hogy a hallgatag beismerés sommás eljárásban soha és semmi körülmények között elő nem fordulhat, a mint egyáltalában az egyik fél állításának a másik által érintetlenül maradnia nem szabad. A biró tág hatáskörénél fogva intézhet és intézzen is a — habár a legcsekélyebb körülményt is — elhaligató félhez felvilágosító kérdést, — ugy, hogy ennek — ha beismerést kénytelen tenni, — beismerése legyen nyílt. A biró (sommás eljárásban) szakképzettsége hiányának, vagy pedig igen felületes — hogy ne mondjam lelkiismeretlen — eljárásának épen akkor szolgáltatja legnyomósabb bizonyítékát, midőn határozata indokai között a „hallgatag beismerés" szerepel. Weisz Márton. A. „biztosítási végrehajtás" kérdéséhez. Timkó József ügyvéd úrtól. E szaklap 84-dik számában, annak fejtegetésével : lehet-e könyvkivonati számla alapján biztosítási végrehajtást elrendelni — szóba hozatott, hogy a perrend 338. §-ban kijelölt „veszély valószínűsége" igen tág magyarázatu. A biztosítási végrehajtást szabályozó 338. és köv. §§. helytelenségéről s arról, hogy a fejsze mennyire másutt találta a fát, mint hová a fejszés sújtani szándékozott; — 91