Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 90. szám

Pest, 1871. péntekéignovember 17. 90. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A po-ta utjáni beadványokról. — Legfelsőbb itélőszéki döntvény. — Semmitó'széki döntv. A posta ntjáni beadványokról. Pap István ügyvéd úrtól (Lúgoson.). A törvénykezési eljárásban nem csekély befolyással bir a postai rendes ügykezelés, melynek pontos volta igen gyakran egyesekre nézve az anyagi jólétet menti meg, rendetlenségei pedig másokat tönkre jutással fenyegetnek. A bonpolgári bizalom az államintézmények iránt, köteles előszeretettel viseltetik, mert bennük milliók érdekében, kötelességszerüleg létező'rendet feltételez; innen van, hogy az állam kezelése alatt levő postai correct eljárást, a magán utoni közlekedésnél előbbre teszi. Arról akarok szólni, hogy a törvénykező ügy felek által a posta utján az illető bírósághoz menesztett beadványok megérkezési ideje, melyik időponttól határozható meg igazságosan? — Mert, hogy e részben is az anyagi igazságnak az alaki merevség mindenkor eleibe teendő volna, ezt én határozottan a legnagyobb sérelemnek nyilvánítom. Hogy a biróságok székhelyein rendszerint, posta-állomások is léteznek, ez mindene-étre igen előnyös azon peres felekre nézve, kik a bíróság székhelyén nem laknak, vagy ottani ügyviselővel nem birnak; azonban gyakori eset, különösen az egyes bíróságoknál, hogy ezek székhelye nem bir egyszersmind postaállomással. A peres felek, a nekik kihirdetett vagy kézbesített sérelmes birói határozat ellen, perorvoslattal élni kívánnak, melynek határideje azonban törvényileg van határozva. Ok tehát — miután a bíróság székhelyén nem laknak — a záros határidők különféleségéhez képest, kellő időben intézkednek perorvoslataik beadásáról, és elküld k azokat a legközelebbi postával, kiszámítván, hogy a beadványnak a záros batáridőben a bírósághoz be kell érkeznie. Ezt teszik a felek nemcsak azért, hogy az utazásnak sokszor magas és rendesen meg nem is téritendett költségeit megkíméljék, hanem különösen azért is, mert teljes joguk van megbízni és követelni, hogy a postai közlekedés, az előirt időrendben megtartatni fog. Ámde ezen beadványok, részint a postai zavarok miatt, részint azon okból, mivel a leadási napon az egyes bíróság székhelyétől távol van, vagy gyakran azért is, mivel a posta-állomási helyivel nem bíró egyes bíróság, a legközelebbi posta-állomásra hetenkint egyszer-kétszer küld a hozzá érkezett levelek után, miket pedig a peres félnek tudnia hatalmában egyáltalában nem áll, — gyakran elkésetten vezettetnek be az iktatókönyvbe, s mint elkésetten érkezettek, rendesen vissza is utasíttatnak. — Már most kérdem : hogy az ily okok miatt elkésetten beérkezett beadványok elkésettek -e, s azok visszautasítása jogos és igazságos-e? A polg. perrendtartás 282. § át nem szándékom fe| szegetni, mert az törvény, bár abból az ide vágó résznek | megváltoztatása szinte égető szükség, csekély véleményem | szerint, — valamint nem vonatkozom a dologi jogszerzés i végetti telekkönyvi beadványokra sem, melyek beadási ideje casuisticus jelentőségű, hanem fejtegetésem tárgyát képezik azon záros határidők, melyeknél a postai elkésések, a törvényben határozottan jogvesztéssel megjelölve nincsenek, — milyenek : a zálogelsőbbségi, igény vagy tulajdoni keresetek, az igazolási, eskületételi és egyéb kérelmek. A mai igazságszolgáltatásnak nem lehet s nem is czélja már az, hogy a szoros alakiság palástjába burkolódzzék, mely részben támogatja állitásomat a pptartás 108. §-a és a 117. §-nak második bekezdése, — valamint nem lehet a törvénykezési szabályoknak czélja, valakit sújtani oly véletlenségekért, melyeknek az illető legtávolabbról :em okozója,— hivatkozom e részben elvileg a pptartás 306. §-ára. — De épen ezen elvi indokokból kiindulva, ellene kell mondanom minden oly birói határozat helyességének, mely az illető beadványt, tekintet nélkül a postai feladás idejére és a távolság mekkoraságára, mint elkésettet visszautasítja. — Mert ha a honpolgárnak joga van megbízni a törvény oltalmát reclamáló államintézményben; akkor joga van követelni azt is, hogy azon államintézoaény őt — rendkívüli viszonyok kivételével — érdekeiben védelmezze; — s miután a netaláni postai rendetlenség, vagy pedig a postán küldött beadványoknak — az illető birói személyek helyben nem léte, vagy épen rendetlen utánnézése miatti — későn megérkezése, az imént érintett rendkívüli viszonyok közé épen nem sorolhatók, önkényt következik, hogy az oly elkésettnek látszó beadványok is, kellő időben beadottakul fogadtassanak el. Hogy a hazai váltótörvényszékek az általam elemezett elv szerint járnak el — még a felebbviteli beadványoknál is — azt vitatnom felesleges. Azért őszinte bizalommal üdvözlöm a nagymáltóságu Semmitőszé knek a „Törvényszéki Csarnok" f. évi 76-ik számában közlött H'T- számú határozatát, melyben — remélhetőleg maradandó elvül - kimondatik, hogy a postai rendetlenség folytáni elkésésefe, az illető panaszlónak hátrányára nem szolgálhatnak. Igaz, hogy az ott közlött azon eset, mely szerint az igénykereset a levélboritékon irt birosági székhely helyect egy másik helyre vitetett a posta által, s ezen vándorlás közben telt le a záros 15 napi idő, kiválóan szembeszökő, — ámde a jogfolytonosság követelte szükségesség: általában elismerni azt, miszerint a posta evidens mulasztásai a peres feleket jogorvoslataik használhatásától meg nem foszthatják s különösen azért sem,mert nem minden oly mulasztás igazolással helyre hozható, és pediu< nemcsak a 90