Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 88. szám

350 6-or Hogy a szerződvónyek s beadványok elkészité- | seért járó dijak, tekintettel a mii terjedelmére, összegére, helyére s egyéb körülményekre,a ministerium által meghatároztassanak. Végre 7 er Hogy azon ügyvéd, ki felületes eljárása, tudatlansága, a szabad akarat s azonosság tekintetébeni elővigyázat elmulasztása által a szerződés kötésnél a feleknek kárt okozott, azt megtériteui köteleztessék, a dijak meg nem tartása, vagy csalárdság esetében fegyelmi eljárás alá vonassék, s ez esetben közjegyzői teendőitől, sőt ügyvédségétől is ideiglenesen vagy a vétséghez képest véglegesen megíosztassék. A bíróságok ellenben kötelezve legyenek csak a fentebb elősorolt kellékekkel ellátott szerződvényeket s beadványokat elfogadni, s azoknak oly biztositéki erőt tulajdonítani, mint a milyen a közjegyző által készített okmányoknak szándékoltatik adatni. A mi pedig a hagyatéki ügyekbeni eljárást illeti, ezt az ügyvéd, szintúgy, mint a közjegyző elvégezheti. Ha eddig az ügyvédek sorszám szerint, különbség nélkül, perü^yelőségre, bünt-cselekvők védelmére, szegények és távollevők ügygondnokságára alkalmasoknak találtattak, miért ne volnának ezentúl kellő felügyelet és felelősség terhe mellett a hagyatékok felvételére, megosztására és elintézésére is alkalmasak? Ezen expediens — ugy hiszem — szükségtelenné s feleslegessé teszi a közjegyzői hivatal felállítását, s a becsületes igyekező ügyvédnek a zugirászat eltörlése által kenyérkeresete, existentiája biztosítva lesz, s az tz uton reá bízott teendők által magát megtisztelve érezvén, nemes feladatának még pontosabban s lelkiismeretesebben meg fog felelni. Ezen igénytelen czikk egyébiránt csak eszme, melyet megpendítettem; egy alap, melyre a felülépitményt rakni lehet, a kimerítőbb, pon osabb kifejtést szakavatottabb s e tárgygyal kimerítőbben foglalkozó tollra bizom. *) Sz. N. A. Legfőbb itélöszéki döntvény. Az úrbéri pátens 26-ih §a, s ennek azon rendelete, hogy a tagositási kérelmek, a felek kölcsönös megegyezésén kivül, csak a kiszabott egy évi zár határidő alatt voltak beadhatók, — jelenleg is érvényben van. Ezen 26. §-nak a kereshetőségi jogra s elévülésre vonatkozó szabálya — mint az anyagi s nem az alaki joghoz tartozó — a magyar alaki úrbéri jognak fi836 : 10. t. cz. 1840. s 1848. törv.J az ideigl. törv. szab. VI. Rész 2-ik #-a *) Mi több mint egy évtized óta működünk irodalmi téren a k'özjegyzőség meghonosítása mellett, tehát nem feltételeztothetik rólunk az ellenkező irány 3 törekvés. El kell mégis ismernünk, mikép az itt közlött czikkben sok van, mi meggondolást igényelhet. — És mi ezekben feltalá'nók alapját azon végletek kiegyenlítésének, melyek egyike a különálló közjegyzőséget végkép kizárni akarja ; mig a másik rész majdnem tulságig akai'ja terjeszteni a közjegyzők hatáskörét. — Es azért nem véltük megtagadhatni dolgozótársunk jelen czikkének közlését. S z e r k. által való visszaállítása folytán, — meg nem szünleltetett. Ily tekintet alá jön az úrbéri halárszabályozási s egyéb úrbéri viszonyból keletkezeti kérdések rendezése is. (Vége.) Az e. b. ítélet ellen alperes részéről sem. panaszszal kapcsolt íelebbezés adatott be, következőkben : Semmis az ítélet; mert 1. Felperes a pátens 26. §. szabta határidőben keresetét be nem adván, az elévült. 2. Mert annak kimondásával, hogy ezen elévülési kifogás az állam jelen viszonyai közt többé lel nem hozható, megsértette azon törvényesen elfogadott elvet, miszerint a törvénynek visszaható erő nem tulajdonitható; annál inkább, mert felperes kereshetőségi joga még a magyar jog viszszaállitása előtt elévült. 3. Mert jogi kérdések eldöntésénél nem a méltányosság s állami viszonyok, hanem a törvény szava szolgál zsinórmértékül. 4. Mert az ítélet ama feltevésből indul ki, hogy az úrbéri pátens elévülésre vonatkozó szakaszai nem az anyagi, hanem az alaki részhez tartoznak, mi alaptalau. 5- Mert a kir. táblai végzés magyarázata is téves. — A íelebbezés tárgyát a költségek meg nem ítélése képezi. Erre felperes észrevételeiben azt fejtegeti : hogy a kir. tábla a 26. §. elévülési kifogását több esetben elvetette; hogy a 26 §. nem tűzött ki határnapot a pátens kibocsátásától, hanem az úrbéri törvényszékek felállítása után kibocsátandó hirdetménytől számitandót — minek kibocsátását sem bizonyították, annál kevésbbé, hogy attól az egy év már letelt volna; — továbbá, hogy a 26. §. joghátránya csak az összesítésre szorítkozik, nem a határrendezésre is; végre az ellenfél az elévüléssel cseréli fel a határrendezési kérelem elnapolását s ezen esz-uezavar által akarná a 26. § t a törvény anyagi részébe becsempészni, már pedig az elévülés nem azonos, a perirat, keresetlevél el késésével, s hogy utóbbinak joghátrányai nem az anyagi törvények által szabályoztatnak, kitűnik az Ideigl. tör. szabályokból s a perrend 80.335.464.517. 590. §§-ból. A kir. ítélőtábla 1871. év jun. 28-kán következő ítéletet hozott : „Az eljáró alispáni bíróság Ítélete — a mennyiben a már 1860. évben hivatalból elrendelt legelő s erdő szabályozáson kívül a Jedlinkai határ tagosítása, a birtok szabályozása, és egyéb az úrbéri viszonyból eredő kérdések reudezése is elrendeltetett, megváltoztatik, s felperes kérelmével az alább felhozott indokokból elutasittatik; — a mennyiben azonban alperesek által kért perköltség meg nem Ítéltetett, indokainál fogva helybenhagyatik. „mert az 1853-iki urb. ny. parancs 26. §-a által a tagositási kérelmek beadására zár határidő levén kitűzve, az 1856. febr. 2. kelt min. utasítás 155. §. által az érintett uy. parancs 26. §-rai hivatkozással — ezen határidő meg is határoztatott; ily körülmények között pedig — miután a tagositási kérelem a kitűzött határidő alatt be nem adatott, — a volt földesúr egyoldalú kérelmezési joga már elévültnek annál inkább tekintendő, — minthogy az Ideio-]. törv. szabályok VI. Rész 1. §-a által az urb. n y. parancs 26. §-bani intézkedés, mint anyagi rész, a hová ezen kérdés is tartozik — fenntartatott; ezen szabályok 2. §-a pedig tisztán csak az