Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 86. szám

343 az is : hogy a nyelvváltságban elmarasztalt ügyvédet azon végzés kihirdetésére július hó 31-dikére berendelje. Az illető meg nem jelenvén, a büntető törvényszék augustus 1-én 1355. sz. végzésében már azon figyelmeztetéssel rendelte el annak augustus 5-re való beidéztetését: miszerint ,,a fenyitő törvényszék a makacskodók irányában azok előállítását,'illetőleg kényszerítő eszközöket kénytelen alkalmaz n i." Ezen végzés — az elmarasztalt ügyvédnek ez időbeni távolléte miatt, noha kézbesíthető nem volt, miután a kitűzött időben meg nem jtlent, a fenyitő törvényszék ugyanaz napon következő végzést (illetve ukast) adott ki : „Plihál főbiró ur felelősség terhe alatt felhivatik, hogy Pamer Antal ügyvédet az ellene hozott marasztaló végzés kihirdetésére f. évi aug. 12-én reggeli 9 órára ezen fenyitő törvényszék elébe állítsa, és szükség esetére — ide bekísér lessé}1' Utóbbi kitétel azt jelenti : hogy a főbiró, ha kell, köteles az illető ügyvédet pandúrokkal fegyveresen bekisértetni a fenyitő törvényszékhez. Ily önkényszerü, a polgári szabadságot mélyen veszélyeztető rendeletek adatnak ki Zala megyében — ennek egyik tekiutélyesb, vagyonilag is megnyugtatható ügyvédje, egy Apátsági uradalom képviselője ellen, ki semmi bünvad alatt nem áll, sőt ki csakis ügyvédi nemes hivatását teljesítette. Ugy látszik, a Zala megyei önálló bűnvádi törvényszéknek sem arról nincs kellő fogalma, hogy a mily tisztelettel kell, hogy az ügyvédi kar viseltessék a birói osztály iránt, — épen olyannal kell, hogy a birói kar viseltessék az ügyvédi osztály irányában, — miután azok a törvénykezési organismusnak hason tényezőit képezik; — sem arról nem volt alapos tudomása, hogy ily erőszakos b e k i s ér t e t é s e k r ő 1 csak bűnvádi perekben lehet szó, — mi itt legtávolabbról sem forgott fenn. És midőn azt látjuk, hogy lehető egy bíróságnak az ügyvédi kar egyik tagja ellen ily önkényszerü intézkedést érvényesíthetni; nem csodálhatjuk, hogy hazánkban az ügyvédi kar függetlensége, önállása fénypontját még el nem érheté. — De épen azért nem csodálhatjuk azt sem : hogy igazságszolgáltatásunk függetlensége, s részrehajlatlansága sem megnyugtató, — miután ez az ügyvédi kar és hivatás teljesen biztosított függetlenségétől végkép elválhatlan. Azért nagyon is indokolt volt, hogy Pámer Antal sérelmét az ügyvédi kar már eddig is magáévá tette, midőn a zalaegerszegi ügyvédek feliratot s kérelmet intéztek az igazságügyministerbez, — azon sérelem szigorú megvizsgáltatása és a fenyitő törvényszék feleletre vonatása végett. És nagy elismerést érdemel az, hogy jelenlegi igazságügyi ministerünk, ez ügyben azonnal intézkedett. Elrendelte a vizsgálatot, és meghagyta a törvényszéknek: hogy 14 nap alatt nyilatkozzék. • Az pedig a dolog természetéből folyik, — a fent előadott körülmények következtében, hogy a kapor| naki Apátság fennforgó panaszos ügyében Zala megye I fenyitő törvényszéke tovább nem járhat el, az érdekeltség s részrehajlás aggályossága nélkül. Szükséges tehát, hogy ez ügyben egy másik fenyitő törvényszék delegáltassék. Különben a fenyitő törvényszék összes végzései ellen felebbezések használtattak, s igy az egész ügy a kir. itélő Tábla elébe is került. Bizton hisszük, mikép a kir. Tábla felismerve a fenyitő törvényszék összes ebbeli intézkedéseinek törvénytelenségét, részben önkényszerüségét, azok megbirálásában azon szigort érvényesitendi, — melyre még jelenleg alsó bíróságaink visszaélései ellen oly rendkívül nagy szükségünk lenne. Legfőbb itelőszéki döntvény. Az úrbéri pátens 26 ik S-a, s ennek az>n rendelete, hogy a tagositási kérelmek, a felek kölcsönös megegyezésén kívül, csak a kiszabott egy évi zár határidő alatt voltak beadhatók, — jelenleg is érvényben van. Ezen 26. § nak a kereshetőségi jogra, s elévülésre vonatkozó szabálya — mint az anyagi s nem az alaki joghoz tartozó — a magyar alaki úrbéri jognak [1836. 10. t. cz. 1840. s 1848. törv.J az ideigl. lörv. szab. VI. Rész 2-ik §-a által való visszaállítása folytán, — meg n:m sziintettetelt. Ily tekintet alá jön az úrbéri határszabályozási — s egyéb úrbéri viszonyból keletkezett kérdések rendezése is. Sáros megyében fekvő Jedlinka községre nézve az úrbéri pátensben kitűzött határidő alatt, az úrbéri legelő elkülönítése és az úrbéri faizás szabályozása iránt sem a földbirtokos, sem az úrbéresek részéről kereset nem nyújtatván be, a volt eperjesi cs. kir. úrbéri tszék annak hivatalbóli megindítását rendelte el. Az előkérdés iránti tárgyalásnál a felek 1860.jul. 28. 1140. sz. a. felvettjkönyv szerint megegyeztek abban : hogy a legelő' és erdő elkülönözést sem törvény, sem szerződés nem gátolja, és hogy a pert jövőre a földes uraság saját felperessége alatt folytatandja — mely egyezség a feleknek végzésileg ki is adatott. További intézkedések s lépések nem történtek 1862. évi nov. H-ig, midőn közbirtokos Batek Károly Sáros megye alispánságához tagosítás iránti folytatólagos keresetet adott be, — melyben előadja, hogy — miután a Jedlinka birtok 1811-től 1855-ig Dessewffy Ferencz és Gyula grófok által zálogban biratott, ez évben pedig a kiskorú Szirmay grófoknak visszaitéltetett s igy azóta a DessewfFyek azon jószággal mitsem lörődtek, onnan gazdatisztjeiket is elvonták; másrészről kiskorú Szirmayak gyámja b. Luzsinszky 1856. elején a gyámságot letette; — majduem az egész 1856-ki év eltelt, míg uj gyám neveztetett Hodossy Ede személyében — ki a jószágot 1856. jul. l-ig át sem vette. Igy e jószág épen azon időszakban volt mintegy uratlan, mikor a tagositási keresetek bejelentésének kellett volna történni, s ez okból a bejelentés csakugyan el is maradt. Mivel azonban a Jedlinka tagosításáról sem folyamodó mint jelenlegi birtokos, sem jogelődjei le nem mondottak, s mivel semmi jog sem enyészhet el örökösen, ha birtokosa távol van, vagy nincs oly