Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)
1871 / 84. szám
335 ítélet kézbesítése után1 — nem bármelyik félnek teljesíteti kéz- | besilés, hanem csak az ellenfélnek történi kézbesítés érteihetik. Turzó Dániel — Weiss Bernát ellen 13 írt 42 kr. alhaszonbéri hátralék s jár. iránt Trencsén város egyes birósága előtt 3 rendbeli si mmás keresetet indított, melyekre nézve az egyes biróság alperest 5 í rt 75 kr. tökében s 16 frt 98 kr. perköltségben elmarasztalta az esetre, ha felperes az oda itélt pót esküt leteendi; másrészt felperest többi kereseti követeléseivel elutasította, azon feltétel alatt, ha alperes a fő e s k ü t letette. Ezen 3 rendbeli Ítélet mind a kir. tábla, mind a legf. ítélőszék által helybenhagyatott; utóbbinak 1871. máj. 4. 2918. sz. a. kelt ítélete alperesnek jun. 7-én, felperesnek pedig jun. 9-kén lett kézbesítve. Alperes a főeskü letételére nézve f. év j u n. 24-én jelentkezett, illetőleg adta be aziránti folyamodását. Az eljáró biróság azonban azt f. év jun. 24. 609. sz. a. hozott végzéssel miut elkésettet visszautasította, minthogy a legf. ítélet alperesnek jun. 7-én kézbesittetvén, az akkor jogerejüvé vált, s igy attól száruitott 15 nap alatt, vagyis 22-én lett volna a jelentkezési folyamodvány beadandó. Ez ellen felperes sem. panaszszal élt, az el késés meg nem történtét vitatván. ASemmitőszék e panasznak helytadván,az egyes biróság609. sz.végzését megsemmisítette s azt oda utasította, hogy az eskütételi kérvényt újból szabályszerüleg intézze el; „mert az eskületételtől függő ügyekben, — miután az eskü letétele csak jogerejü Ítélet alapján kérelmezhető — a jelentkezésre a perr. 239. § ban megszabott határidő, még a hartuadbirósági i t é 1 e t n e k is csak az ellenfélnek történt kézbesítésétől számittathatik ; miután a harmadbiróiági ítélet ellen is levén perorvoslatnak helye, az Ítélet jogerejüvé válta előtt, az eskületétel törvényesen nem foganatosítható; „tekintve pedig, hogy jelen esetben panaszló ellenfelének a legf. ítélőszék ítélete f. év jun. 9. kézbesittetett, és alperes eskületételi kérvényét jun. 24, tehát a kézbesítés napjától számítva, a megszabott 15 napon belől nyújtott a be, a neheztelt visszautasító végzés megsemmisítendő volt." (1871. sept. 28. — 10221. sz. a.) Az ügy érdemére vonatkozó keresetet leszállító ítélet a keresetlel elutasító ítéletnek veendő.Az elsöbirósági leszállító ítéletnek ilyetén a másodbiróság által tett kijavítása az ítélet megváltoztatásának nem tekinthető. Az ügy érdemétől elkülönítve, közbeszóló leszállító ítéletek által előlegesen eldöntendő kifogások közül most csak az illetékesség elleni s az érdekeltség miatti kifogás van érvényben. Greorg Ferencz — Özv. Bittó Ferenczné s társai mint néhai Bittó Ferencz örökösei ellen Arad város tszéke előtt 800 frt s jár. iránt pert inditott. A városi tszék 1870. nov. 22. 7181. sz. a. kelt ítéletével felperesi keresetet leszállította s alperesnek részére 50 frt 39 kr. perköltségben elmarasztalta. — A kir. tábla — felperes felebbezése folytán 1871. jun. 14. 9414. sz. a. következő Ítéletet hozott : „A kereset leszállítás felperes keresetéveli elutasításnak vétetvén, ily értelemben az első bír. Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik." — Ez ellen felperes felebbezésen kivül sem. panaszt is adott be, utóbbit azon alapon, mert azáltal, hogy a másodbiró a perleszálIiíást a keresettóli elutasításnak vette, az első ítéletet felebbező felperes sérelmére változtatta meg (297. §. 13. p.). A Seramitőszék azt elvetette s a közbevetett felebbezés folytán az iratoknak harmadbirósághoz való áttételét elrendelte; „mert a perrendet életbelépteto 1869.Átm. rendelet I. czikke a perrendet életbeléptetvén, minden azzal ellenkező törvényt hatályon kivül tett s a IV. czikk még az oly rendes perekben is, melyekben a periratok a perrend hatálybaléptekor már beadattak, az Ítélethozatalra nézve a perr. szabályainak alkalmazását rendelte el; „a most hatályban lévő perrend pedig, a korábbi magyar törvénykezési eljárásban megkülönböztetett, csak pört leszállító, vagy az egész keresetet elütő kifogások közül — oly értelemben, hogy azok az ügy érdemétől elkülönítve előlegesen volnának tárgyalandók s az ügy érdemére való kihatás nélkül közbeszóló leszállító itélet által eldöntendők — egyedül a bírói illetékesség elleni, vagy az érdekeltség miatti kifogásokat tartotta fenn; — minden más kifogás az ügy érdemével együtt előterjesztendő, tárgyalandó s a perr. 246. §-hoz képest az eljárás befejezése után, itélet által eldöntendő; mely itélet eszerint, miután az ügy érdemét intézi el, csak olyan lehet, mely vagy helyt ad a felperesi keresetnek, vagy attól felperest elmozdítja. „A kir. tábla tehát az által, hogy az első bíróságnak felperes keresetét érdemleges okokból leszállító Ítéletét oly Ítéletnek vette, mely felperest keresetével elutasítja, az e. bír. Ítéletét a fölebbező felperes sérelmére nem változtatta meg, hanem azt a perrend szellemében egyedül kijavította, — miért is a perr. 297. §. 13. pontjára fektetett sem. panasz alaptalan." (1871. okt. 10. — 12334. sz. a.) Ministeri rendelet a fiumei kir. törvényszék felállítása s hatósága ideigl. szabályozása tárgyában. (Vége.) 15. §. A Fiume városra és kerületére, valamint Fiume megyére nézve eddig kinevezett közjegyzők, a mennyiben a felállítandó fiumei k. törvényszéknél és egyes bíróságnál akarják a közjegyzői hivatást teljesiteni: szintén a fentebbi szakaszban megharozott idő alatt é9 módon tartoznak magukat a tszák előtt bejelenteni; tvszék által a bejelentők nevei a közjegyzők jegyzékébe vétetnek be. A kir. törvényszéktől vagy egyes-biróságtól csak azon közjegyzők kaphatnak kiküldetést vagy megbízást, a kik a közjegyzőknek ezen §-ban megjelölt jegyzékébe bejegyeztettek. Az ekként bejegyzett közjegyzők a bejegyzést követő egy hó lefolyta alatt a törvényszék elnökétől uj pecsétet nyernek, melynek közepén Magyarország és Erdély, Horvát, Slavon és Dalmátország egyesitett czimerei lesznek, a körirat pedig a közjegyzőnek nevét és ezen szavakat : „Fiumei kir. közjegyző" tüntetendi elő. Jövőre a közjegyzők a fiumei kir. törvényszékhez az igazságügyminister által neveztetnek ki. A közjegyzői vizsga szintéa a királyi ítélő tábla elölt tétetik le. Az 1858. évi február 7-kén kiadott legfelsőbb nydtparancs 84*