Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 84. szám

334 megalapításával az esetre, ha felperes könyvvezetője póthitet teend arra, hogy ő felperes hitelkönyveit pontosan s lelkiismeretesen vezette; hogy mindazon áruczikkek, melyek az alperes részére szállitattak, legott alperes részére szállitottakként feljelelve vannak, — alperesnek valósággal elküldve lettek; s hogy mindazon részletfizetések, melyek alperes által tétettek, a hitelkönyvbe a bevételek közt feljegyeztettek, s hogy az abban feljegyezve található részletfizetéseken kivül felperes mitsem törlesztvén — felperesnek maiglan is 922 frt 60 kr. könyvbeli tartozással hátralékban van stb. stb. Indokok: A birói illetőség megalapitandó volt, mert felperesnek Győr megyei Sziget községében telepvényezett kereskedése van, s igy az 1868. 54. t. cz. 33. §-a szerint e biróság illetékes — mit alperes még azzal is elismert, hogy az eddigi fizetéseket is itt teljesítette. „Felperes könyvvezetőjének a pót eskü megítélendő volt, mert a keresethez AJ alatt mellékelt hitelkönyvkivonat, az eredeti, a váltó törvényszék által különös lapszámokkal jegyzett s hivatalos pecséttel ellátott, bejegyzésekre szolgáló, hitelkönyvvel, a megyei pertárban a l~ szám alatti okirat szerint összehasonlittatván, az mindenekben vakarástól ment s rendesen vezetve találtatott, — minél fogva félbizonyitékot képezvén — a könyvvezetőnek a pótesküt az 1868. 54. t. cz. 236. §. értelmében megítélni kellett. „Az egész kereseti öcszeg pedig azért Ítéltetett meg, mert a hitelkönyv tanúsítása szerint, a kiszolgáltatások a kifizetésekkel egybevettetvén — a hitelkönyvvel mindenekben megegyező A. alatti kivonat útmutatása szerint 922 frt 60 kr. tartozási hátralék tűnik ki. „Ezen tőke után pedig a kamatok a per kezdetétől azért voltak megítélendők, mert a keresetbe vett tartozást alperesnek akkorában lefizetni lett volna kötelessége, mit elmulasztván, a késedelmi kamatokat annál inkább meg kellett ítélni, mert azok felperesileg kérve lettek. „A perköltségek s ügyvédi munkadijak az 1868dik évi 54. t. czikk 251—252. §§. értelmében lettek megalapítva. „Alperesnek kifogásai, nevezetesen : hogy az 1865. évi május 5-kén kiszolgáltatott és 316 frt 31 krt tevő áruczikkeket meg nem kapta, bírói figyelembe nem vétethettek 5 mert eltekintve attól, hogy ez puszta állítás, ezen három rendbeli szállítmány a levélmásolási könyvben (Copirbuch), de a főkönyvben is, rendesen beigtatva találtatnak; azonfelül ezen szállítások megtörténte a hit alatt kihallgatott fuvarosok vallomásából is kitűnik; „Továbbá az sem — hogy az 1866-ik évben tett és III. szám alatt 9. •/. beperesitett okmányban foglalt 400 frt részletfizetés a főkönyvbe bejegyezve nincs — mert ezen részletfizetés nem 1866. évi május hóban, hanem a levélmásolati könyv szerint egy évvel korábban, s igy 1865-ben történt — mely fizetés a főkönyvben fel — illetve bejegyezve találtatik; de kitetszik a III. 9. •/. alatti eredeti okmányból is, hogy azon vagy hibásan az 1866. év íratott, — vagy valósziuüebb, hogy azon az évszámnál kijavítás történt, és pedig azért, mert az nem csak észrevehető, de alperes a javára 1865. évben kiállított, és a főkönyvben feltalálható 400 frtról a nyugtát nem mutatta fel, a mi állításának begyózésére kétségtelen bizonyíték lett volna. „Végre alperesnek még azon ellenvetése sem vétethetett figyelembe, hogy a •//. alatti könyvkivonatban a 316 frt 31 krból álló — (3 tételt képező) — szállítmány nem foglaltatik ; mert ezen a kivonatból tévedésből kihagyott tételek, a főkönyvben feljelelve találtatnak, de azoknak kiszolgáltatása tanuk által is igazolva van, — minélfogva alperes más kárával magának hasznot nem tehet." (1870. okt. 11. — 3233 sz. a.) Alperes ezen ítélet ellen 1870. nov. 10-kén felebbezést adott be. A kir. tábla azonban az e. bír. ítéletét helybenhagyta. „mert alperes a felperesi főkönyv •//. alatti kivonatát, mely az A. alattival a 316 frt 31 kr. értékű három tételen kivül teljesen egyezik, bizonyítékul maga hozván fel, s az abban foglalt tételeket valódiaknak elismervén, a felperesi hiteles, s rendesen vezetett főkönyv fél bizonyító ereje alperes ellenében elenyészettnek nem tekintethetett; „mert alperes azt, hogy kereskedő, nem tagadván, a perr. 173. §-nak azon szabálya, miszerint nem kereskedők ellenében a könyveken felül az áruczikkek kézhez jutása vagy megrendelése is igazolandó, reá nézve nem alkalmazható; „mert ennek folytán ugy az A. alatti összes, mint különösen az 1865. május 5-ki három tétel alatt előforduló 316 frt 31 kr. értékű czikkekre nézve is felperes követelése könyvével, s a póteskü által a perr. 173. 174. §§-ai szerint teljesen bizonyittatik ; „végre mert az 1866. nov. 6-kán felperesnek beküldött 3. •/. alatti 200 frt azon hó 8-kán, — a 4. •/. alatti 400 frt pedig, mely ezen nyugtának a felperesi másolati könyv 327. lapjávali összehasonlításából és annak aláhelyezéséből, de magának a nyugta keltének megtekintéséből is kitünőleg, valódilag 1865-dik jul. 31-kén nyugI tatványoztatott, ugyanazon napon, végre a 6 frt 1865. j jan. 15-kén felperes könyvébe alperes javára bejegyezve J találtattak, — tehát ujabb leszámítás tárgyát nem képezI hetik." (1871. apr. 19. — 36847. sz. a.) A legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: „tekintve, miszerint az alperes által a felperesi hitelkönyvnek megerőtlenitésére A. alatt beperesitett számla sem hitelkönyvi kivonatnak, sem pedig a felperesi kereseti összeg alapjául szolgálható okmánynak nem vehető; azért sem ezen árjegyzék, sem a 4. y. alatti nyugta az abban szemlélhető kiigazítás folytán való aggályossága miatt, a szabályszerüleg vezetett felperesi főkönyvnek próbaerejét meg nem erőtlenitheti; — valamint végre alperesnek az áruczikkek kézhez nem juthatasára alapított kifogása — az ez érdemben hit alatt kihallgatott áruszállító tanúknak vallomása, ugy a felperesnek másolati könyve által eléggé megczáfoltatik ; — — „ezen, úgy a kir. táblai Ítéletben felhozott okoknál fogva a pesti kir. ítélőtáblának neheztelt Ítélete felebbezett részében helybeu — nem felebbezett részében pedig érintetlenül hagyatik." (1871. okt. 18 — 6949. sz. a.) Semmitőszéki döntvények. As esküre való jelentkezés határideje (239. §.) még csak a harmadtnrósági Ítéletnek az ellenféllel való közlésétől számittathatik. Tehát a 239. §, azon kitétele alatt : ,a harmadbirósági