Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 80. szám

318 nyugta a másolati könyvvel összehasoniittatván, kitűnt, | hogy az 18G5. július 31 én adatott ki." Nézzük e körülményt. Az első bíróság tisztába hozni kivárna, hogy ezen fizetés nem 1866. május, hanem 1865. május hóban tétetett; a 2-od bíróság megállapítja 18G5. július 31 i k napját, és pedig azért, mert a másoló könyvben találtatott igy. — Felperes nem a másolókönyv ^Copirbuch), hanem a főkönyv alapján inditott keresetet. A mely főkönyv pontos és lelkiismeretes vezetésének begyőzésére a másolókönyv segélyéhez kell folyamodni, az hiteles nem lehet. A mely főkönyvnek fél próbaereje nem önmagában van, hanem egy hitelesítetlen másolókönyvben fekszik, az nem tekintethető olyannak, hogy tartalma mellé póthitet ítélni lehessen. Alperes által felmutatott minden okirat Schlosser Ignácz sajátkezű aláírásával van ellátva, a könyvvezető csak az ítéletben jó elő szerepelni, mint, kinek a póteskü odaitéltetett Nagyon hihető, hogy a könyvvezető nyugodtan leteendi a formulázott esküt arra, hogy ő a felperesi hitelkönyveket pontosan, lelkiismeretesen vezette ; tehette is ezt mindazon ügyleteknél, meiyek reá bízattak; hogy azonban egyátalán minden üz'etügy nem az ő befolyásával lön rendezve, mutatja azon körülmény, hogy időnkint a számlákat maga az üzlettulajdonos adta ki. Már pedig, ha a könyvvezető oly minósitvénynyel bír, hogy esküre is bocsájtható, akkor a számlákat is neki kellé az általa vezetett könyvek ala íján kiadni. Ki áll jót, hogy Schlosser Ignácz künyvvivójével a könyvekbe mindenkor mindent pontosan bevezettetett? Hogy pedig ezt csakugyan nem tette, a perből látható. A könyvvezető esküt tehet saját cselekményeiről, de nem üzlettulajdonosának — lőnökének — tetteiről, midőn bizonyos, hogy ez könyvvivője nélkül is intézkedik, s minden ügylet a könyvekbe bevezettetve nem lett. Most a 3-ad biróság ítélete váratik. Semmit öszéki döntvények. Mezei rendőrségi ügyekben a felebbezés a inasod bírósági ítéletek ellen is meg van engedőé. A mezei rendőrségi ügyekre vonatkozó előbbi törvények érvényben fentartása [álm. lntézk. XX. czikk 1. p.) csak az 1840. IX. t. cz. anyagi részére vonatkozik. Alaki tekintetben azok is az uj perrend szabályai szerint kezelendők. Özvegy Hanka Mihályné — Éltető Ferencz ellen Szatmar város egyes bíróságánál mezei kártétel kétszerege iránt keresetet inditott, melyre nézve az egyes bíróság 1870. nov. 10. 4867. sz. a. kelt ítéletével felperest keresetével elutasította s a perköltségekben elmarasztalta; a kir. tábla pedig felperes felebbezése folytán 1871. május 23-kán 35890. sz. a. Ítélettel az e. bírósági Ítélet azon részét, melyben keresetével eluttasittatott s a perköltségekben elmarasztatott— indokánál fogva hely benhagy ta; de megváltoztatta azon részében, mely felperest alperes részére viszkereseti jogalapon 11 frt értékű luczerna árában elmarasztalta — kimondván, hogy felperes jelen per folytán arra nem kötelezhető; mert ezen alperesi visszkereset | jelen per tárgyát nem képezé s az Ítélet a kereseti követelést törvény szerint meg nem haladhatja. Ezen táblai ítélet ellen alperes adott be felebbezést, melyet azonban az eljáró bíróság f. év jun. 24-kén 3585. szám a. végzéssel viss". autasitotta azon okból, mivel a mezei rendőrt ügyekben hozott másod-ítélet, az 1840. IX. t. cz. 5. §-a értelmében tovább nem felebbezhető. Ez ellen alperes sem. panaszszal élt; mivel a felhívott 1840-ki törvény nem indokolhatja a felebbezés visszautasítását, minthogy az az itt egyedül alkalmazandó perrend 292. §. rendeletén alapszik, mely minden másod bir. ítéletek ellen megengedi a fellebbezést. ASemmitőBzék e panasznak helytadván, az eljáró bíróságnak 35SÖ. sz. neheztelt végzését megsemmisítette s azt a ti'llebbezésnek szabályszerű elintézésére s felterjesztésére utasította.^ „mert habár az Átm. lntézk. XX. cz. 1. pontja szerint a mez i rendőrségi ügyekre vonatkozó intézkedések s ezek által fentartott korábbi törvények és rendeletek érintetlenül hagyattak, ez csakis az 1840-ik évi IX. t. cz. anyagi részére vonatkozik; mert ugyanezen Atm. lntézk. I. czikke s a perrend 7. §-a értelmébeu polgári jogügyek — hová a 93-dik §. Alpontja értelmében a mezei rendőri ügyek is tartoznak — alaki tekintetben a perrend szabályai szerint kezelendők — ennek 292. §-a szerint pedig a másod bíróság ítélete ellen is felebbezésnek a harmadbirósághoz helye van." (1&71. sept. 21.— 10049. sz. a.) A számadást követelő fél által beadott felhívási keresetre benyújtott számadásban a felhívott fél nem kérvén a különbözet megfizetésében való elmar aszlallalást, — a bírói ítélet csak a bevételek s kiadások megalapítására szorilkozhalik. — Ezen nem változtaihat, ha a felhívott fél a válaszban kérte az elmarasztallalást, nem még akkor sem, ha az ellenfel az ellen nem tiltakozott is. Derivó György és Heller Alajos — Flieser Károly ellen Pest város tszéke előtt felhívási keresetet indítottak, melyre nézve a tszék a felhívott fél által beadott számadás iránt tartott rendes eljárás után 1871. jun. 12. — 12456. sz. a. hozott Ítéletével a bevételeket 8360 frt 78 krban, esetleg a felhívó felek főesküjétól feltételezetten 8460 frt 78 krban — a kiadásokat pedig a felhívott fél főesküjétől feltételezve 12505 fit 14 krban megalapította, — egyszersmind a felhívó feleket a bevételek és kiadások közötti különbözetnek 4144 fi t 37 krnakvagy esetleg 4044 frt 36 kinak végrehajtás terhe alatti megfizetésében elmarasztalta. Ezen ítélet ellen felhívó felek sem. panaszt adtak be, — a perr. 297. §. 10. p. alapján; mert a felhívott fél számadásában, mely a perr. 519. §-a szerint keresetnek tekintendő, a felhívó feleknek elmarasztalását a különbözet megfizetésében nem kérte, e mulasztást pedig a válaszban helyre nem hozhatta; s az, hogy felhívó felek a válaszban kért marasztalás ellen nem tiltakoztak, a marasztalást nem indokolhatja, mert a későn előterjesztett kérelem hivatalból is mellőzendő volt. A Semmitőszék e panasznak részben helyt adott s a megtámadott ítélet azon részét, mely a felhívó feleket a különbözetnek számadó javára megfizetésében elmarasztalta, — a 297. §. 10-ik pontja alapján megsemmisítette.