Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 80. szám

319 „m e r t nem a száraadó, hanem a számadást követelő | felek adván be felhívási keresetet, s az ennek folytán a i felhívott fél által beadott száraadásban a számadó a szám­adást követelő feleknek elmarasztalását a különbö­zet megfizetésében nem kérvén, — sőt számadását is nem rendes keresetlevél alakjában terjesztvén elő; ily körül­mények között a bitói eldöntés tárgyát egyedül a bevé­teli és kiadási tételek iránt a felhívó felek részéről előter­jesztett kifogások képezhették ; „minthogy pedig a per bírája a bevételek és ki­adások megalapításán túlmenve, a felhívó feleket a külön­bözetnek megfizetésében is elmarasztalta, eunélfogva Íté­letének ezen részét megsemmisíteni kellett; „ellent nem állván, hogy a rzámadó válaszában a a számadást követelő felek elmarasztalását kérte, s ezek az ellen nem tiltakoztak, — mert a számadónak e ké­relmet a perr. szabályai szerint a keresetlevélben kellett volna előterjesztenie, s mert a számadást követelő felek viszonválaszukban ki is jelentették, hogy ellenirásbeli kérelmükhöz ragaszkodnak, melyben'pedig ók a szára adónak elmarasztalását kérték, mi homlokegyenest ellen­kezik azzal, hogy ők marasztaltassanak el." (1871. sept. 26. — 10367. sz. a.) A napi dijak nem tartoznak a foglalás alá (395. §.J nem vehető tárgyak közé. Bleuer Miklós mint a szabolcsmegyei takarékpénz­tár gondnoka — Hunyady Sándor s társai ellen 39 frt tőke és járulékai iránt pert folytatván, e. r. alperes el­marasztaltatott s f. évi mart. 1-én 559. sz. a. kelt végzés­sel alperes ingóságaira a végrehajtás elrendeltetett. Ennek alapján jul. 18-kán a végrehajtás foganatosíttatott, lefog­laltatván alperesnek, mint Írnoknak napidijai. Ez ellen végrehajtást szenvedő semmi­ségi panaszszal ólt, hivatkozván a 399. §-ra s kér­vén, hogy annak analógiájából az ő és családja életfenn­tartására elkerülhetlen szükséges csekély napi dijai a végrehajtás alól felmentessenek. A Semmitöszék azt elvetette; „mert sem panaszló a 399 ik §-ban emiitett szemé­lyekhez, sem a lefoglalt napi dijak a 395 ik §-ban jelzett s foglalás alá nem vehető tárgyak közé sorolhatók nem levén, az alaptalan sem. panasz elvetendő volt." (1871. aug. 30. — 9818 sz. a.) A törvényben nincs különbség felállítva a tiszteletbeli és valóságos szolgabíró és esküdt bitói hatáskörére nézve. Ez okból nem alapittathatik meg a nem szabályszerüleg alakított bíróság kifogása. Szomolnoky Mihály — Hegymegi Károly ellen pert folytatván, ez azzal végződött, hogy alperes ellen —Zem­plén megye szolgabirósága által f. év 1209. sz. a. marasz­taló ítélet hozatott. Ennek folytán felperes biztosítási végrehajtásért folyamodott, mi f. év aug. 4. 1489. sz. a. végzéssel el is rendeltetett. Alperes ezen végzés ellen sem. panaszszal élt; mert azon végzés Kolos Gyula rendszerinti esküdt s csak tiszteletbeli szolgabíró — és Karácsonyi Péter tiszt, esküdt által adatott ki s Íratott alá; mert nevezettek csak tiszteletbeli hivatalnokok levén, az előbbi oly ügyben, melyben az Ítélet fó szbiró által hozatott, ennek helyét nem pótolhatta; utóbbi pedig egyátalán actualis bíróisze­| mélyt nem helyettesíthetett. A bíróság tehát nem volt szabálys/erüleg alakítva. A Semmitöszék azt elvetette ; „mert a tiszteletbeli és valóságos szbiró és esküdt bírói hatáskörére nézve, a törvény különbséget nem tévén, a perr. 297. §. 9-ik pontjára való hivatkozással felhozott azon panasz, mintha a megtámadott végzés hozatalánál, a bíróság azért, mert Kolos Gyula csak tiszteletbeli szol­gabíró és Karácsonyi Péter tiszteletbeli esküdt, szabály­szerüleg alakítva nem volt,— mint alaptalan, bírói figye­lembe nem vétethetett." (1871. sept. 13. — 10787. sz. a.) Annak, ki nem a bíróság állal foganatosított végrehajtás utján teljesítette nyertes ellenfelének a marasztalási fizetést, — nincs joga a bíróilag esiközlendö visszvégrehajtáshoz — habár a bíróság elrendelte is a végrehajtást. Polacsek Vilmos — Kende Kanut ellen Szatmármegye illető fő szbiróságához végrehajtásért folyamodott, előad­ván, mi kép ellene Kende Kanut pert folytatván, azt el­marasztalásával két fórumon keresztül megnyerte s két egybehangzó Ítélet alapján ellene végrehajtásért folyamo­dott s az a biróság által el is rendeltetett. Hooy tehát a tényleges végrehajtás kellemetlenségeit elkerülje, felpe­peresnek a marasztalási összeget kifizette. Később azonban a legf. ítélőszék az alsó bir. ítéleteket megváltoztatván, alperest felmentette a kereset alól. Ez okból kéri a kifize­tett összeg erejéig a visszvégrehajtást elrendeltetni. Az eljáró biróság f. év mart. 10. — 390. sz. a. kelt végzésével kérelmét visszautasította, mivel a fizetést magán úton teljesítette és nem végrehajtási eljárásban és biróság közbejöttével; miért azt külön kereset utján, de nem visszvégrehajtással követelhetni csak vissza. Alperes sem. panaszt adott be; mert szerinte nem áll az, hogy csak akkor engedtetnék meg a visszvégrehajtás, ha a végrehajtás különböző fokozatain bíróságilag fogana­tosittatik. A Semmitöszék azonban azt elvetette; „mert panaszló nem végrehajtás utján, s bírói köz­bejövetellel teljesítvén a fizetést, az általa saját elhatáro­zásából fizetett összeget bíróságilag elrendelendő s foga­natosítandó visszvégrehajtás utján visszakövetelni jogo­sítva nincsen." (1871. sept. 5. — 9690. sz. a.) Jogirodalmi ismertetések. Jogirodalmunk — csekély kivétellel — legnagyobb­részt folyvást oly munkák előállítására szorítkozik, me­lyek a napi szükségek nélkülözhetlen tárgyait képezik. Kétségtelen, mikép ily munkák mindén nemzet jogiro­dalmának egy kiegészítő részét képezik; — kell is, hogy képezzék, mert félreismerhetlen szükségek kielégítésére szolgálnak. De sajnos az, mikép valamint a többi szaktu­dományokra vonatkozólag, úgy jogirodalmunkban is alig jelenik meg egy-egy munka évek során keresztül, mely kitüntethető lenne, mint olyan, mely a jogtudomány is­mereteinek terjesztésére, annak müvelésére, annál kevésbé továbbfejlesztésére szolgálhatna. Ez azonban alig is csu­dálható, miután nemzetünk — fájdalom! — a közműve­lődésnek még azon megszégyenítő s a jövőre nézve nem kevéssé aggasztó fokán áll, hol a tudomány még nem is becsültetik, az közelismerésben épen nem részesittetik, arra kellő figyelem s tekintet nem fordittatik — és pe­89*

Next

/
Oldalképek
Tartalom