Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 75. szám

Pest, 1871. kedden septemb. 26. 75. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A birósági szervezés. — Semmitőaz. döntv. — Miniateri rendelet. A birósági szervezés. III. A birósági szervezésre, illetőleg a kinevezési jog gyakorlására vonatkozó eszméink közlését sietünk ezennel jelen czikkünkben befejezni, a mit csakis némi figyelem ébresztésül kezdettünk. Jelen czikkünk a kinevezési gyakorlat önkényszerüségének korlátozása iránti egynémely eszme és nézet közlésére szoritkozand. Az e tárgy körüli meglepő eszme zavarodást s innen a legfélszegebb s leghátrányosabb következésü ministeri intézkedéseket mi forrásokul a parliamentarismus körüli téves fogalmakra véljük visszavezethetni. A parliamentarismus, melynek mi mindeddig nem a lényegével, nem valódiságával, hanem csak külmázával, czimével dicsekedhetünk, — a parliamenti többség tulnyomóságára fektetett ministeri felelősségen alapszik. És ezt némely idióták akkép vélik értelmezhetni, hogy annak ürügye alatt a minister, túltéve magát minden formákon, mellőzve minden biztosítékokat, mindenben, s igy a kinevezések körül is szabadon önkényszerüleg intézkedhetik, valódilag garázdálkodhatik. így értelmeztetett ez,illetőleg alkalmaztatott a gyakorlatban Horvát Boldizsár boldogtalan ministersége alatt is, melynek mint tudjuk s emiitettük, legsötétebb árnyfoltját a rosz kinevezések képezték. Ezeknél az egyedül megnyugtatható biztosítéki formalitások figyelmen kivül hagyattak s helyettük az önkénynek megfelelőleg mindenféle kegyenczek, s holmi Kovács Kálmán-féle illetéktelen befolyások s beavatkozások emeltettek érvényre.— És ez odáig terjedt, mikép átalános meggyőződésként — kinevezések történtek, melyekről a minister jóformán tudomással sem látszatott birni, mig a kinevezésnél mellőztettek, kiket a minister bizton vélt olvashatni a hivatalos lap hasábjain. Ellenben az egyedüli biztosítékul kínálkozó felsőbb bíróságok vagy mellőztettek, vagy véleményük figyelmen kivül hagyatott. Es ezt nevezzük mi kinevezési önkénynek, mely a ministeri felelősség ürügye alatt gyakoroltatik. de a melyet egy valódi alkotmányos államban sem találunk meghonosultnak. Mert természetes, hogy a ministeri intézkedések a ministeri akarat kifolyásai legyenek, azok véglegesen saját, önálló elhatározása által alapíttassanak meg; de átalános kivánalom és egyszersmind gyakorlat az is, a társalmi érdekek biztosítása végett, hogy a minister az illetékes közegek véleményezését, felvilágosításait ha csak lehetséges, egy esetben sem mellőzze. — És ha ez áll átalában a ministeri intézkedésekről, mennyivel inkább | alkalmazandó ezen elv a kinevezéseknél, s főleg abirósá| gi kinevezéseknél, melyeket nem lehet mint a rendeleteket mindennap megváltoztatni, pótrendelkezésekkel kiegészitteni, vagy magyarázatokkal helyrehozni. Angliában, hol a parliamentismus elve eddig legjobban s legterjedelmesebben érvényesitetett, az illető minister semmi jogi intézkedést sem tesz, mielőtt a korona jogtanácsosainak véleményét kikérné, vagy szakértőkből alakított bizottmány nyilatkozatát elő ne idézné. — így van ez a continens többi alkotmányos államaiban is — melyekben a kinevezés gyakorlata a minister egyedüli jogköréhez tartozik ugyan, de az előlegesen szigorú előkészítő eljárási formalitásokhoz köttetik, melyek egy bizonyos határig a ministerre s elhatározásaira kötelezőknek tekintetnek, különösen a felsőbb bíróságok közreműködésének igénybevételével. — Átalános gyakorlat minden európai államban, és pedig még a nem alkotmányosokban is, hogy a kinevezések iránt előlegesen a felsőbb bíróságok véleménye, tanácsa, javaslata kikéressék. És ez nemcsak azért tekintetik szükséges biztosítéknak, mert a felsőbb bíróságok, mint tisztán s egyedül jogi közegek, mint a magas politikától távol eső hatóságok, a birósági kinevezések véleményezésénél illetékesebbek, mint maga az igazs. minister, ki a kormánynak, tehát egy politikai hatóságnak egyik kiegészítő része, ki tehát a politika befolyásaitól teljesen meg sem szabadulhat; — hanem azért is, mert a minister, bármily önálló s a politikai érdekektől bármily független lenne — mi azonban alig képzelhető — az mégis csak egyes egyéni véleményt képviselne, mely csalhatatlanságot annál kevésbé igényelhet, minthogy nem is lehetséges, hogy ismeretei az ország minden részére, s ezek összes egyéniségeire kiterjedhessenek; hogy mindenki felett saját tudatából keletkezett ítéletet hozhasson; és nélkülözhessen minden informatiót, minden útbaigazítást. Innen láthatni, mikép természetesek, sót szükségképiek voltak azon tévedések, azon roppant baklövések, melyeket Horvát 8. a kinevezéseknél közelismerésként elkövetett; miután kizárólag saját gyönge itélótehetségét s egyéni akaratját érvényesítette, a nélkül, hogy holmi pajtások elfogult besugásain kivül, az illetékes véleményekre hallgatott,—s különösen a legilletékesebb közegnek, a Curiának tanácsát kikérte volna. És ugyanezen okok folytán, Bittó urnái is elkerülhetlenekké váltak a tévedések ; minthogy ő is a kinevezéseknél, a hibásan értelmezett parliamentarismus szellemében, a ministeri omnipotentiát emelte mindenek fölébe; s minthogy enuélfogva ó is mellőzte a legilletékesebb fórumnak, a Curiának véleményadását, melyet természetszerűleg nem helyettesíthetett sem a ministeri tanács, 75