Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 75. szám

298 melyet egyébbnek, mint tisztán politikai tanácsnak te- | tekinteni alig lehet, — sem a megyei főispánok testülete, kik, mint már elóbb fejtegettük, egyedül politikai közeget képeznek, kik tehát minden cselekvénynél mindenekfelett a politikai érdekeket és szempontokat keresik, és követik is. így nagyon is természetes, hogy a törvényszéki elnökök kinevezésénél a szakképesség nem lehetett mindenütt eldöntő, minthogy a politikai tekintetek voltak a túlnyomók, melyekből a kiindulás történt. De csudálni való, hogy ezen eljárás ellen magok a többségnek, a jobb oldalnak férfiai oly dühösen kikelnek, mint arról értesültünk; miután ők magok azok, kik négy éven át következetesen arra működtek, hogy minden reform, nemzetgazdászati javítás, s társalmi javulás kérdései a politikai érdekeknek alárendeltessenek; miután ők voltak azok, kik Horvát B. legsúlyosabb tévedéseit, botlásait eltűrték, csakis politikai tekintetekből; s miután ugyanők szolgailag elnézték, eltűrték — politikai érdekekből — Horvátnak azon súlyos hibáit, melyeket a curiai kinevezéseknél elkövetett. Bittó nem tett egyebet, mint ugyanazon pályán, ugyanazon irányban járt el. Miért s honnan tehát ellenében azon keserű megtámadás — midőn Bittó téves útjait magok a jobboldaliak rég óta egyengették és elókésziték; midőn azok nem egyebek, mint a Horvát Boldizsár-féle, a jobb oldali többség által inaugurált kinevezési, egyoldalú, elfogult irányú eljárásnak kifolyásai, ismétlései. A lörvényszékek elnöki állomásainak betöltésénél, az önkényszerü kinevezési eljárás hibái, rosszai eltagadhatlanok. Most tehát arra kellene törekedni, hogy ezen baj legalább a törvényszéki ülnökök kinevezésénél mellőztessék. Ez által nem lenne minden megnyerve, — de kétségtelenül a baj tetemesen kevesbitetnék. Az lenne tehát kívánatos, hogy ezentúl a legilletékesebb közegek, a curiai legfelsőbb bíróságok közreműködése, — illetőleg a kinevezési gyakorlatnak általuk való ellenőrzése — igénybe vétetnék. Seiiuuitőszéki döntvények. A hibás kivetés alapján fizetett adófelesleg megtérítése iránt a kincstár ellen támasztott keresetek elintézése az 1868. 21.1. cz. 7. %-sa értelmében közigazgatási ulra, a pénzügyi halóságok hatáskörébe tartozik. A bíróságok hatásköre ily keresetekre nincs kiterjesztve. Hg. Windisgratz Alfréd, gr. Apponyi Lajos, gr. Apponyi Gusztáv és báró Neustadter György mint felperesek a kir. jogügyek igazgatósága által kép viselt magyar kir. kincstár ellen Pest város tszéke előtt, bizonyos erdei jövedelem után hibásan kivetett s igy túlságosan beszedett s megfizetett 24646 for. és 44 kr. adó összeg s jár. meg — illetőleg visszafizetése iránt pert indítottak. A keresetben előadatott, mikép felperesek 1853 évtől fogva erdei jövedelme után adóval tulterheltetvén, orvoslás végett Ő Felségéhez folyamodtak, ki a birodalmi pénzügyministert utasította, hogy az alaposnak nyilvánulandó panasznak megfelelöleg az összes tulterheltetési évekre adó kiegyenlítést s megtérítést engedhet. Ezt a ministerium hivatalos vizsgálat után el is rendelte az öszszes tulterheltetési évekre, s az akkori budai országos pénzügyigazgatóságot kellő intézkedések végett utasította. Időközben a magyar kir. pénzügyministerium lépvén életbe 1867. évi mart. 23 ki rendeletével meghagyta az illető adóhivataloknak, hogy 1853. évtől 1866-ig terjedő évekre az erdei jövedelmi adó — megfelelöleg a tulterheltetési összegeknek — beszüntertessék. Ez azonban nem teljesíttetett, mert a tulfizetett adók nem 1853 év-1 tői 1867-ig, hanem csak 1863 tói 1867-ig számitattak fel és igy a megtérítés az 1853 —1862 évekre egeszén elmaradt — mi összesen 13823 ft. 30 krt tesz. Daczára többszöri kérelmüknek a m. kir. pénzügyministerium, nem akarja ezen elrendelt megtérítést teljesíteni sem, a folyó adókba beszámítani. Ez okból fordultak a bírósághoz s törvénykezési útra keresetükkel. Alperes kincstár részéről a birói illetőség ellen kifogás tétetett, mert ez ügyben azon kérdés képezi a lényeget, hogy a földadó a pénzügyi szabályok szerint helyesen lett-e kivetve és behajtva s annak megfelelöleg visszatérítésnek van-e helye? E kérdések eldöntése pedig nem tartozik polgárjogi bíróságok elébe, mert azok eldöntését az 1868. XXI. t. cz. 7. §. &i illető pénzügyi közegeknek tartotta fenn; sőt ugyanezen szabály volt érvényben előbb is, tehát azon időben is, melyre vonatkozik az adó elengedés követelése, mely szabályok a m. kir. udv. kanczellária 1862. évi 2789 és 13336 sz. rendeleteivel is megerősítettek, melyekben világosan kimondatott, hogy az adók s illetéküknek valósága és fennállása iránti kérdések nem képezik a birói eljárás tárgyát. Felperes ezekre azt válaszolja, hogy jelen esetre az 1868. 21. t. cz. 7. § sa nem alkalmazható, mert abban csak az adókivetés első stádiumára vonatkozó pénzügyi intézkedésekről van szó, midőn t. i. sértett fél a hibát csak felfedezi; jelen esetben pedig már nem az forog fenn, hogy a most keletkezett sérelmet felperes kezdetlegesen orvosolhassa, miután ezen ügy már az adóhivatalok, pénzügyigazgatóságok és pénzügyministerium vizsgálatán is keresztül ment; hanem az, hogy a már legfelsőbb helyeken elrendelt adóbeszüntetés, illetőleg megtérítés érvényesítessék. És mivel ily illetéktelenül beszedett pénzek adókat nem képezhetnek, azok illetéktelen fizetéseknek tekintendők s birói uton megítélendők — mely orvoslást felperes többé a pénzügyministerium alárendelt közegeinél nem kereshet. — De az 1868. 21. t. cz. azért sem alkalmazható, mert a törvény viszható erővel nem bírhat. A kanczell. rendelvényekre megjegyzi, hogy azok kétségtelen törvényül el nem fogadhatók; de most nem is az adó valóságáról vagy fenállásáról van szó, hanem arról, hogy a ministerium által is túlfizetéseknek elismert, tehát illetéktelenül fizetett összegek megtérhessenek. Alpres kincstár azt feleli erre, hogy az 1868. 21. t. cz. 7. §-sa nemcsak az adókivetés első stádiumára, hanem átalában bármikor s bármely adókivetés s megtérítésre vonatkozik. Az előbbi szabályok s gyakorlat is kizárta itt a birák közbejöttét. — Illetéktelen fizetésekről sem lehet szó, mert maga a keresetlevél tartalmazza hogy a megtéritetni kért összeget mint adót fizette felperes s hogy a tul fizetett adó megtérítését keresi. És a m. k. ministerium a bécsinek 1853-ig kiterjesztett beszüntetését csak egyszerűen registrálta, a nélkül hogy akkor helyén levőnek találta volna annak bírálatába bocsátkozni. De