Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 74. szám

Pest, 1811. pénteken septeinb. 22. 74, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dehreezeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom :A birósági szervezés. — Semmitősz. döntv. — Elnöki kinevezések. A birósági szervezés. I I II. Azon eszmék, melyeket elóbbi czikkünkben a codificationalis elhaniarkodás ártalmas kifolyásairól emlegettünk, szoros összefüggésben állanak a kinevezési eljárással, mely a bíróságokra vonatkozólag jelenleg szőnyegen forog. Nem tartozik e szaklapban feladatunkhoz, vizsgálni és elősorolni, mindazon roppant hibákat s rosszakat, melyek a lefolyt négy év alatt részint érdekeltségből, részint tudatlanságból eiedtek, s mind felelős kormányunk tagjai által követettek el, és pedig oly mérvben, mikép azok igen sokaknál magát a hitet s bizalmat a felelős kormányrendszer irányában képesek voltak megingatni. És e rosszak között talán legsúlyosabbak, de kétségtelenül legfeltűnőbbek voltak azok, melyek a kinevezési rendszer gyakorlatában összpontosultak. A kinevezések — nem csekély számban — az összes ministeriumokban politikai érdekeltség, pajtáskodás, politikai megjutalmazás kifolyásaivá váltak. A ministeriumok megtöltettek tehetetlenekkel, ingyen élőkkel, csak azért, mert az előkelő családok bizonyos sarjadékainak czimre vagy kenyérre volt szükségük ; részint bizonyos cliquek embereivel mindenféle kötelezettségek kielégítéséül, vagy korteskedési czélokból, a sajtó, egyletek, municipiumok, köziatézetek stb. körében. Az igazságügyministerium e tekintetben Horvát B. alatt különösen kitűnt gyöngeségei által. E ministerium a hivatalnokok egész ármádiájával láttatott el, oly számban, mely legalább is két ily állam igazságügyeinek kezelésére untig elégséges lehetne. És még is e nagy számban nem akadt elégséges szakképzett erő, mihelyest nagyobb, vagy nehezebb munka végzéséről volt szó ; — e czélra rendesen külön fogdostattak az emberek, nagy dijak, nagy kiadások mellett, de egyszersmind rendesen nagy csalódások s igy nagy pénzpazarlások kíséretében ! Innen, e ministerium kebeléből keletkeztek a legel hirbedettebb kinevezések, főtörvényszékek elnökségeire, felsőbb s legfelsőbb bíróságok állomásaira, kir. ügyigaz gatóságokra stb. nagyrészt mind a ministeri cliqueböl, az együtt mulató pajtásokból, — vagy különös politikai érdemeik folytán nyűg- s kegy dijra érdemesítettekből. Ha fel lehetne fedezni mindazon befolyásokat, melyeket az igazságügyi kinevezésekre főpapok s udvarhölgyek, államférfiak s kegyeneznők, udvaronezok s mindenféle pajtások gyakoroltak — a chronique scandaleuse kötetei valószínűen tetemesen megszaporodhatnának. Ily befolyásoknak rendelte alá magát azon fé. fiu, ki a közvélemény ritka bizalmával, nem mindennapi rokonszenvével, s átalában rendkívüli népszerűséggel találkozott, s ki kétségtelenül fényes tehetségei következtében — e hazában még kiváló szerepre is leendett hivatva. És e boldogtalan helyzet és eredmény legnagyobbrészt — leszámítva az emberi gyöngeségeket — mind a hibás, meggondolatlan, ön állás nélküli kinevezési eljárás kifolyásaiul tűnnek elő. Azt mindenesetre állithatni merjük, mikép annak, hogy az igazságügyi ministerium kebelében, az igazságügyi feladatoknak megfelelő s eleget tehető erők nem találtattak; annak hogy a legfelsőbb törvényszékek gyöngébbek, kevésbé kielégítők és megnyugtatók, mint váratott s mint valóban tényleg lehettek volna; s annak hogy a kir. táblák tökéletlenebbek mint voltak azelőtt — kétségtelenül fő s lényeges okául a Horvát által gyakorolt gyönge, hibás, eltévesztett kinevezési eljárás tekintendő. Bittó urnák, mint minden jövendőbeli igazs. ministernek is e dolgokon s tényeken elég okulni valója akadhat — feltéve hogy a közügy az, mi mindenekfelett szemei előtt lebeg. Ha pedig ezen szomorú tény okait mélyebben vizsgáljuk — azon eredményre jutunk, mikép az elősorolt bajok fő forrása:a kinevezési eljárás korlátlan önkényszerüségében, s az arra nem hivatott elemektől való függővé tételében keresendő. Mi azért azt tartjuk szükségesnek, hogy a kinevezési eljárás önkényszerü határtalansága korlátoltassék, alkalmas intézmények által ellensulyoztassék. A jelenlegi birósági kinevezéseknél — egy pár ily ellensúlyozó, úgyszólván ellenőrködő, közvetítő intézkedésről van tudomásunk — de valóban éppen nem oly mértékben, hogy kielégíthetne s megnyugtathatna az igazságszolgáltatás legfőbb érdekei biztosítására nézve. A törvényszéki elnökök kinevezésénél legelső s legeldöntőbb szó az illető főispánoknak adatott; a törvényszéki ülnökök kinevezése pedig a törvényszékek már újonnan kinevezett elnökeinek véleményezésétől tétetett lényegesen függővé. Az természetes, hogy a főispánokat, kik a megyének főnökei, egészen mellózni nem lehetett, — de azoknak itt túlnyomó befolyást adni, nem lehetett üdvös és tanácsos. — A főispánok politikai közeget képeznek, és a politikai hatóságoknak lényeges befolyást engedni a jogi intézményekre, léhát a törvénykezési kinevezésekre is, soha sem lehet aggály nélküli, nem lehet üdvös hatályú. Azon különböző, mondhatni elleutétes érdekek s törekvések, melyek a politikai és jogi tért egymástól oly magas fokon elválasztják — természetessé teszik azon aggályt — a miatt t. i. — midőn politikai befolyásoknak alárendeltetnek a tisztán jogi intézkedések, milyenek a törvénykezési kinevezések. 74