Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 71. szám

283 érintett kifogásai, s annak alapján, inert a 97. s 99. §. értelmében általa tett kifogások felett ítélet élőt*, azonnal közbeszólólag határozni kellett volna. A Semmitószék a panaszt elvetette; „mert felperes neve és lakása a keresetlevélen illetve a hozzá mellékelt meghatalmazásban kellőleg kitéve levén; — azt pedig, hogy az ilyes kifogások felett azonnal végzés hozandó lenne, a perrend nem rendelvén, — azon körülmény végre, hogy elég határozottan van-e azon földrész, melyben a háboritás történt, kijelölve, az ügy érdemére vonatkozván, panaszolkodónak a perr. 297. § egyik pontjára sem fektetett alaptalan sem. panasza elveendő volt." (1871. aug. 16. — 8938. sz. a.) Hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet képez, ha az általános kérdő pontoknak tanukhoz való intézése elmulasztalik — tehát ha az iránt a jelen volt felek észrevételt nem tettek is. Az, ha az illetőségi kifogások felelt előlegesen külön végzés nem hozatott, szabálytalanság, de magában véve még nem képez semmiségi esetet. Meisels Adolf — Csaba íguácz ellen 1500 for. s jár. iránt Beregmegye illető szolgabirósága előtt sommás pert indított—1870 maj. 25-kén beadott keresetében előadván, mikép alperes fatyaki birtokát Mayer Jónásnak 1863. évtől számítandó 6" évre bérbe adta a felmutatott szerződés szerint, mely bérbeadó tudtával reáruháztatott. Ennek 2-dik pontja szerint, a bérbeadó köteleztetett csűrt és kerülő házat építtetni, mit azonban nem teljesített, miből évenként 250 fr. kára keletkezett, mi a kitűzött időre | 1500 fr. összeget taszen; ugyanazon szerződés 10. pontja j szerint a perr. 52. és 93. §. alapján szabadon választandó 1 sommás bíró előtt emelvén jelen keresetét. Tárgyaláskor alperes tagadásba veszi a kereseti jo- | got, mert felperes nem bérlő, ezt nem igazolja, mert ő i csak a bérlőnek sáfárja, s vele csak mint illyennel érint- j kezett, kifogást tett a birói illetőség ellen is, mert alperes i Szatmár megyei lakos levén, csak e megyebeli s nem j Beregmegyei biróság el">tt volt beperelhető, érdemileg a kereset és kár tagadásba vétetik. Felperes hivatkozik a kikötött szabad biróvála?zthatás jogára, minélfogva nem kell tekintettel lenni a a megyére, hol az illető lakással bir. Kereseti jogának igazolására okmányaira s tanukra hivatkozik, kiket kihallgatatni kér.—Erre alperes ismételi előbbi védelmét s a tanuk kihallgattatását ellenzi mint feleslegeset. Az eljáró biróság 1870. évi 667. sz. végzéssel felperesi tanúk kihallgatását megkeresés utján eszközlendőt elrendelte — egyszersmind tárgyalást is a kérdésben forgó építkezés teljesítésének módjára nézve. A tanuk 1871 mart. 27 én kihallgatattak akkép hogy hozzájok az átalános kérdések nem intéztettek, mi ellen azonban a felek észrevételeket nem tettek, nem különösen az alperes ki személyesen jelen volt. — Ezután A szbiróság 1871 május 10 én 451. sz. alatt ítéletet hozott melyben ugy az illetőség mint az ügyérdem iránt együttesen határozott; a birói illetőséget megalapította és alperest 1250 for. s járul, megfizetésében elmarasztalta. Az illetőséget a bérszerződéa 10. pontjára fektette, mely szabad biró választást kötvén ki,— az ország bár mely szolgabirósága előtt indítható voltjelen kereset. A felperességet megalapította, mert a felmutatott bizonylatok szerint alperes felperessel mint bérlőjével folytonos érintkezésben állott, vele mint bérlőjével a bérlet lejárta előtt a fundus instructus iránt kiegyezett, ennek alapján a hiányzó 400 for. iránt felperest mint bérlőt biró elébe idéztette stb. Az ügy érdemére nézve alperes elmarasztalandó volt, mert a szerződés 2-dik pontja világosan kötelezte őt a gazdasági épületek felállíttatására — mi a tanukkal erősített becs-levél szerint évi 250 ft. haszonvételt képviselt — de a mit csak öt évre számítva 1250 ft. kellett leszállítani, mert az első bérleti év szükségeltetett volna azon épületek felállittására, mi ezen év használatát kizárandotta. Ez ellen alperes sem. panaszt adott be; mert a biróválasztás kikötése a törvény szelleme ellenére tul terjesztetett; mert a tanuzásnál a törvény rendeletei meg nem tartattak, átalános kérdések nem tétettek, melyekre adandó feleleteikben a tanuk az alperes iránti ellenségeskedést bevallották volna; továbbá mert az illetőségi kifogások felett külön végzés lett volna hozandó; mert tanuzás után még póttárgyalás tartatot', melynél felperes uj okmányt hozott fel, mi csak perújítás utján történhetett. A Semmitószék a sem. panasznak részben helytadván, az első biróság neheztelt Ítéletét — a birói illetőség kérdésében egyúttal hozott határo-.atának fentartása mellett — az 1871. mart. 27-kén foganatosított tanú kihallgatás körüli eljárással együtt a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette s azt utasította, hogy a tanú kihallgatást a tanukhoz intézendő átalános kérdőpontok által szabalyszerüleg egészítse ki, és annak folytán ujabb Ítéletet hozzon. okok: „mert az eljárás közben elkövetett azon szabálytalanság, hogy az illetőség ellen felhozott kifogás folytán a perr. 97. §. rendeletéhez képest külön végzés nem hozatott, miután az illetőség itéletileg — és tekintve a keresethez •/. alá csatolt szerződésben kikötött szabad biróválasztás alapján helyesen alapíttatott meg, — magában véve semmiségi esetet nem képez. „Az ügy azonban érdemileg eldönthető nem volt; mert az 1871. mart. 27-kén, 292. sz. a. kihallgatott tanukhoz a perr. 202. § sa ellenére az átalános kérdések nem intéztettek; és mert ezen átalános kérdések a felhozott §. értelmében mindenik tanúhoz hivatalból levénintézendők, ezen mulasztás, noha ez iránt a jelen volt peres felek észrevételt nem tettek, hivatalból figyelembe veendő volt, — minélfogva a bizonyitéki eljárásnak szabályszerű befejezése előtt hozott ítéletet meg kellett semmisíteni.u (1871. aug. 30 — 8944. sz. a.) Az ügyvéd ellen perbeli beadványaiban használt sértő kifejezésekért dorgálást rendelő birói végzés ellen semmiségi panasznak nincs helye. Az ily panaszok az érintetlenül hagyott korábbi törvények s rendeletek szerint érvényesilendők. Olariu Ilenka és Olaria Petruuak George Maria s az osztrák vaspálya társulat ellen Krassó megye oraviczai tszéke előtt telekkönyv kiigazítási ügyben alperes részéről felebbezés adatott be, mely a tszék f. év május 6 án 1131 sz. végzésével elfogadtatott, de egyszersmind az azt benyújtó alperesi ügy ved H. János biróilag megdorgáltatni rendeltetett a felebbezvényben használt: „becsempészte, becsúsztatta, ráfogás" — a tszék ellenébe intézett 71*