Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 66. szám

263 Ennek folytán Bus Petru s Grovrille a tszékhez ke- | resetet adtak be, Toader Sámfilla ellen, melyben előadván, hogy anyjuknak Bus Tománual létrejóit házasságáról anyakönyvi kivonatot nem képesek felmutatni, mert az illető lelkésznek hanyagsága miatt jelenlegi, mint több más házassági eset is nem lett az anyakönyvbe bevezetve; azt nyilatkoztatják ki, hogy készek tanukkal bebizonyítani, hogy azon házasság tényleg létre jött, hogy e házassági kötelékben éltek s 1848-ban a hagyatéki vagyonban is együtt szabadultak fel; és ennélfogva kérik, hogy a tárgyalás megtartása és felhívott tanuk kihallgatása után mondassék ki, hogy atyjuk Bus Tománnak anyjuk Toader Annávali házassági köteléke be van bizonyítva s Bus Tornán T. Annának törvényes férjéül tekintendő. A tszék 1871. január 31-kén 128. sz. a. kelt végzéssel ezen keresetet egyszerűen visszautasította; mert „a 620/1867. számú végzéssel felperesek arra lettek felszólítva, hogy Bus Tománnak anyjukkali törvényes házasságáról szóló anyakönyvi kivonatot 30 nap alatt mutassák elő; tehát ez keresetre — perre — való utalást nem tartalmaz; és mert eltekintve ettől, a perr. 22. §. szerint a házassági kötelék érvényességét tárgyazó keresetek az egyházi bíróságok illetősége alá tartoznak.* Ez ellen felperesek sem. panaszt adtak be, kérvén azt megsemmisitetni, s a tszéket a 130. §. szerinti eljárásra utasitatni, — következő alapokon; mert jelen esetben a perr. 22 §. nem alkalmazható, minthogy felperes tanukkal azon tényt akarja bizonyittani, hogy atyja az anyjukkal megeskettetett, nem pedig azt, hogy a megesketés, az egybekelés érvényes-e vagy nem. Azon kérdés tehát, mellyel a tszék végzésében foglalkozott, t. i. a házasságikötelék érvényének kérdése — itt jelenleg elö sem fordul. És mivel az anyakönyvi kivonat elő nem állitható, a tszék köteles lett volnaa tanuzást elfogadni és elrendelni. A Semmitőszék annak helyt adván, a tszék 128. sz. visszautasító végzését megsemmisítette, s azt Bus Govrille s társa által beadott kereset felett a szabályszerű eljárás megindítására utasította; „mert azon körülmény, hogy a kereset beadatott a nélkül, hogy a fél a bíróság által perre utasítva lett volna, a kereset hivatalbóli visszautasításának alapjául nem szolgálhat; s minthogy a kereseti kérvény nem a házassági kötelék érvényességét tárgyazza, hanem arra van intézve, hogy a házassági egybekelés ténye, anyakönyv hiányában bizonyitéki eljárás utján bizonyittassék be, és minthogy e szerint a kereset tartalmából és zárkéréséből annak hivatalbóli visszautasítása a perr. 51. §. szerint igazoltnak nem tűnnék fel, — a sem. panasznak a 297. §. 1. és 5. p. alapján helyt adni kellett." (1871. april. 25. 4364. sz. a.) A lözsdebiróság ítéletéből származtatott kártérítési keresetek a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak. A peres ügy érdemleges eldöntésének tekintendő, ha az illetőség elleni kifogások elvelésével, felperes keresetével elulasitalik, habár azon indokolással is, hogy a bíróság magát a tözsdebirói ítélet felülvizsgálatára jogosítottnak nem tekintette. Ily esetben a felebbezésnek a felebbviteli bíróság által való hivatalbóli visszautasítása semmiségi esetet képez. Benvenisti Samu mint felperes — König Lipót, Kochmeister Fr. Wodjáner Albert, Gruben I. es Kohen I. mint alperesek ellen Pest város tszéke előtt 2552 frt kártérítési összeg iránt pert inditott, állítólag azon kár fejében, mely felperesnek nevezettekből alakult tőzsdei bíróság ítélete által okoztatott. Az eljáró tszék 1870. május 3-kán 16054 sz. a. ítélettel, az illetőség elleni kifogások elvetésével s így az illetőség megalapítása után, felperest keresetétől elmozdította és 83 frt. perköltségben elmarasztalta. A k i r. tábla, hová felperes felebbezett, 1871. apr. 3-kán 17707. sz. a. végzésével felperes felebbezését hivatalból visszautasította; tekintve hogy az eljáró bíróság az ügy érdemét azért nem vélte bírálat alá, mert nem tartotta magát jogosultnak, hogy a tőzsdei választott bíróság ítéletét vizsgálat alá vegye; következőleg hogy magát az ügy érdemének elitélésére illetéktelennek mondotta ki; és tekintve hogy az esetben midőn a bíróság magát illetéktelennek nyilvánítja, seoimiségi panasznak van helye. . Ezen végzés ellen felperes sem. panaszt adott be; mivel tekintve hogy az első bíróság ítéletében — alperes bírói illetőség elleni kifogásait elvetette, és felperest keresetétől elmozdította, világos hogy ezáltal az ügy érdeme is elbíráltatott, mi egyébbiránt onnan is kitűnik, hogy az e. bíró nem végzést, hanem ítéletet hozott, mit a 246. §. szerint nem tehete, ha az ügy érdemét nem veszi vizsgálat alá. — Az nem is áll, hogy a tszék illetéktelenségi szempontból utasította el a keresetet, mert az indokolásban használt, illetéktelen — szóval csak az akarta kifejezni, hogy magát a tőzsdei biróság ítéletének revideálására nem érzi hivatva. Világos tehát, hogy az eljáró biróság ítélete ellen felperes nem élhetett sem. panaszszal azon okból, mert a tszék illetéktel nnek mondotta ki magát. A Semmitőszék e semm. panasznak helytadva, a kir. tábla végzését megsemmisítette, és azt az ügy érdemleges megvizsgálására utasította; „mert azon kérdés, váljon alperesek mint az eljárt tőzsdei biróság tagjai ítéletük tartalma miatt felperes irányában magánjogi kártérítési kötelezettséggel birnak-e — jelen ügy szoros érdemét képezi; „mert eszerint az elsó biróság, midőn illetőségének megalapítása mellett, indokolása második részében a fenebbi kérdésre is kiterjeszkedve, felperest fenforgó keresetével véglegesen elutasitotta, kétségtelenül az elébe terjesztett pert érdemileg döntötte el; minélfogva a neheztelt kir. táblai végzés, mellyel az e. b. ítélet elleni felebbezés a 285. §. ellenére visszautasittatott, a 297. §. 1 p. alapján megsemmisítendő volt." (1871. június 27. — 7570. sz. a.) A föesküt megalapító ítéletben a le nem tétel jogkövetkezményei is meghatározandók. Semmiségei von maga után, ha az eskü le nem lételével járó jogkövetkezmények az ítéletben határozottan s érthetően ki nem jeleltetlek. Madincsa Opicza — Popovics Jón és Flórén ellen Krassó megye oraviczai tszéke előtt 630 frt. jár. iránt pert inditott, melyben a tszék 1871. Május l-jén 66*