Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 64. szám

255 nél, ugy mint a kielégítési sorrend megalapításánál s vételár felosztásánál egyaránt tudni kell az iutézkedő bíróságnak az árverezendő —illetőleg elárverezett ingatlanok és lehető zálogjogok telek k. állását, mely rögtön változhat, s e változás hibás végzések hozására adhat alkalmat; a két telekk. tszék közti közlekedés pedig, melynek utján a korszerinti változások a telekkönyvet vezető törvényszék által a végrehajtási cselek vények iránt intézkedő tszékkel közöltetnének, nemcsak az ügymenetet hátráltatná, hanem nehezen helyrehozható hibákat is következtethetne; a törvény czélja s értelme valamint az igazságszolgáltatás átalanos érdeke azt követelik, hogy az Ugocsamegyében fekvő s ott telekkönyvezett ingatlanokra vezetett azon végrehajtási cselekvényeket, melyeknek elrendelésére a telekk. tszék van hivatva, az Ugocsamegyei tszék telekk. osztálya rendelje el és foganatosítsa." (1871. jun. 15 — 6035. sz. a.) Igazolásnak helye van nemcsak az eskületételre kitűzött határnap esetén, hanem akkor is, ha az eskütételre egyességileg kikötött 15 napi határidő elmulasztása miatt kéretik. Ha ily egyesség utján az eskütételre nem bizonyos határnap, hanem több napi határidő tüzelett ki, a jelentkezés annak utolsó napján is érvényesnek tekintendő. — Ohrmann Gusztáv — Fuchs Sebestyén ellen Tolnamegye központi főszbirája előtt adóssági pert indítván, a tárgyalás f. év apr. 18-ra tüzetett ki, mikor a felek közt egyesség jött létre akkép, hogy a per kimenetele alperes által leteendő eskütől tétetett függővé, mely eskü a tárgyalási naptól számítandó 15 nap alatt legyen letéve. — Ezen határidő folyamában alperes az eskütételre meg nem jelent — hanem május 9-én igazolási kérelmet adott be, melyben előadja, hogy a 15 napi határidő utolsó napján május 3-kán, illetőleg az utolsó 3 nap alatt a felmutatott bizonyítványok szerint elhárithatlan akadály miatt meg nem jelenhetett, miért a perr. 306. §. szerint uj tárgyalási határnapot kért kitüzetni. Ez május 16-ra kitüzetvén, ekkor igazoló alperes az eskütételre uj határnapot kért. Ezt felperes ellenzetté, és az eljáró bíróság május 16-kán 913. sz. a. kelt végzésével alperest kérelmével elutasította; mert alperes a 15 nap alatt az esküt letenni tartozott volna, és mert ezt elmulasztván, felmutatott bizonyítványaival csak az utólsó 3 nap mulasztását igazolta, ezzel pedig nem jelentkezését igazoló akadály fenforgása az egész 15 napi határidőre vonatkozólag bíróilag begyőzöttnek tekinthető nem volt. Ezen végzés ellen igazoló alperes semm. panaszt adott be. A Semmitöszék annak helytadva az érintett végzést a perr. 297. §. 17. p. alapján megsemmisítette; „tekintve, hogy az eskütételre egyességileg nem egy bizonyos határnap, hanem 1871. apr. 18-ki tárgyalástól számítandó 15 napi határidő tüzetett ki,s ehhez képest alperes a végett ennek utolsó napján is jelentkezni jogosítva volt; és „tekintve, hogy az igazolási kérelem 1871. május 9-én kellő időben nyújtatott be, s hogy kérelmező a melletti bizonyítványával a mondott határidő utolsó napjáról lett elmaradását a perr. 306. §-hoz képest kellőleg igazolta." (1871 június 15. — 6720. sz. a. Oroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. Az e. bír. ítélet folytatása: „Jóllehet a m. kir. orvosi egyetem által eszközölt 128. alatti vegyvizsgálat Dobosy J. halálára minden mérgezési e3etet kizár; — jóllehet a hatósági orvosoknak 130 alatti azon véleményüket, mely szerint Doboay Jusztina halálának legközelebbi oka, erőmüvi beavatkozás által történt, kora szülés okozta elvérzés volt, valamint hogy a gyermek halálát a jobb falcsont átlukasztása által a fejnek kisebbítése okozta, — a m. kir. orvosi egyetem felülvizsgálat alá vévén, a f. é. mart. 14. és 2l-én 16. sz. a. kelt s az iratoknál 195. sz. a. lévő véleményében az eljárt orvosokat határozottan megczáfolta — oda nyilatkozván, hogy sem Dobosy Jusztina, sem gyermeke nem természetes uton bekövetkezett halál-esetének megállapítására orvosi adatok nincsenek, különösen hogy m. r. alperes Talányi János annak előidézéséért vád alá helyeztethetnék ; — jóllehet Bakonyi János és neje, mint közvetlen szomszédok 6 /. és 7 /. alatti vallomásaikban hit alatt bizonyítják, miszerint Dobosy Jusztina, daczára terhes állapotának egész eltávozásáig nehéz munkákat végzett, és súlyos tárgyakat emelgetett; — jóllehet Földvári Anna, Tasi Julianna, Hajezer István, Fehér Lászlóné, Virágos Kis Anna és Király Borbála tanuk 8, 10, 90, 155, 178, 181, 182, 183, 184 alatti hittel erősített vallomásaikban előadják, hogy Dobosy Jusztina egy alkalommá! terhes állapotában magas helyről, állítólag létráról leesett, ez esés következését mindig fájlalta, tanuknak több izben panaszkodott, Hajezer Istvánnak sérült térdét meg is mutatta, Fehér Lászlóné hasán ütésből eredt nagy fekete foltokat látott, sőt Virágos Kis Anna állítólag a magzat elhajtásának megkisértését is tudja, melyről annak idejében Szentes város föbirájának jelentést is tett; — jóllehet Sárosi Pálné 67, Fehér Lászlóné 68., 155., Sárosy Pál 156. alatti vallomásaikban előterjesztik, nevezetesen Sárosy Pálné és Fehér Lászlóné, hogy Dobosy Jusztina gyermeke csakugyan holtan jött a világra ; Fehér Lászlóné, hogy a születendő gyermek részére a szükséges ruhák s egyébb holmik előre beszereztettek ; ugyancsak Fehér Lászlóné előterjeszti, hogy Dobosy Jusztinának előttük nyilvánított végkivánsága az volt, miszerint, meghalálozása esetében ne Szentes, banem Turkevibe temettessék el, s hogy a születendő gyermek részére már előre dajkáról is gondoskodva volt; — Sárosi Pálné azt hallotta, hogy m. r. alperes Talányi János a születendő gyermek megkeresztelését már eleve szóba hozta, Fehér Lászlóné a gyermek mozgását már a szülés előtt az anyában nem érezte, Sárosy Pálnénak pedig maga Dobosy Jusztina, mielőtt lebetegedett volna, panaszkodott, hogy gyermeke talán meg is van benne halva. Mindazonáltal birói figyelembe véve, hogy a m. kir. orvosi egyetem fennebb hivatkozott 195. sz. alatti felülvéleményezése, melybon orvosi adatok hiányából Dobosy Jusztina és gyermeki nek nem természetes uton bekövetkezett halálesete meg nem állapíttathatott, — egyedül is csak azon körülményen alapszik, mert Dobosy Jusztina hullája felbonczoltatása alkalmával a rothadás tetőfokán állott; valamint azon, mert a gyermek hullája elő nem kerittethetett — s egyszersmind a nevezettek természetes utoni kimúlására sem lehet egyáltalában orvosi szempontból minden kétséget kizáró bizonyossággal következtetni; — birói figyelembe véve, hogy a perbeli iratok tanúsítása szerint alperesek Dobosy Jusztina bullájának a sírból történt felvételét csak azután eszközöltették, midőn már tudomásával birtak annak, hogy a nevezett nő rejtélyes halálára nézve a vizsgálat ellenök folyamatban van, a hullát sirbóli felvétele után nem hogy azonnal Szentesre szállították volna, hanem előbb épen első rendű alperes beleegyezése sőt felhívása folytán m. r. alperes Talányi János csorbái tanyájára vitték; itten m. r. alperes a koporsót felnyitván, abból a gyermek' 64*